A Nemzeti Trip című dokumentumfilm készítői szerint azért volt Magyarország a legvidámabb barakk, mert az ivóvízbe LSD-t kevertek. Az áldoku két ötletgazdájával beszélgettünk.
Kijárási tilalmat legutóbb 1956-57 folyamán rendeltek el Magyarországon, gyakran statáriummal együtt. A mentők, tűzoltók mozgását is korlátozták, az utcák életveszélyesek voltak.
Deák Ferenc, szerzetesnők, lányiskolák, kommunista pártfőiskola, Kádár kedvenc uszodája, próbatermek, Dürer Kert – címszavakban így lehetne összefoglalni a Városligeti melletti, közel négyhektáros terület másfél évszázados történetét.
Az '56-os forradalom leverése után a Kádár-kormány kifelé még amnesztiáról beszélt, majd december 8-án Marosán kijelentette: „mától kezdve nem tárgyalunk, mától kezdve lövünk”. És lőttek.
Tíz évig élt Magyarországon Che Guevara barátja, aki háborús bűnösnek titulálta John McCaint. Fernando Barral nagy idők tanúja volt, és világéletében megmaradt igazi kommunistának.
Egy érintett a tatárjárásra utalva magyar dúlásnak nevezte, miközben a kommunista propaganda önkéntes alapon működő sikertörténetként tálalta az úgynevezett téeszesítés véres gyakorlatát.
A diktatúra hazánkban 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett, az ÁVH csaknem önálló intézményként működött. Kényszermunka, kitelepítés, internálás – tízezreket tettek tönkre egy életre a magyarországi kommunizmus legsötétebb éveiben.
A kádári konszolidáció során a belügy módszerváltáson ment keresztül, a nyílt erőszakot kivették a kirakatból. Az állambiztonság új kulcsfogalma a bomlasztás lett.
Ugyanannyian érzik úgy, hogy jobb volt a magyarok anyagi helyzete Kádár János alatt, mint most, miközben a többség visszasírja a rendszerváltás előtti korszak kiszámíthatóságát, és úgy ítéli meg, nőtt a korrupció.