Nyers Péter „Pötyi” a késő Kádár-kori Rákóczi tér kártyásairól

Nyers Péter „Pötyi” a rendszerváltásig a Rákóczi tér közismert figurája volt. A visszaesőként elkövetett betörések mellett főleg kártyában utazott, tudását egy időben nyugat-európai országokban is kamatoztatta illegális disszidensként. A Tangó és Kes legújabb adásában beszél arról, hogy a téren napi szinten alsó hangon egy akkori magyar havi fizetés hússzorosa cserélt gazdát a römipartikon – a pókert unalmasnak tartották –, és a játék mindenki számára akkor ért csak véget, amikor elveszítette minden pénzét. A hierarchia ezzel összhangban úgy nézett ki, hogy aki a legtöbbet nyerte, az volt a csúcson. Külsősök azért nem gyakran szálltak be a teletetovált, meglehetősen nagydarab kártyázók közé, ha mégis, azoknak „Tarzan” „rakta fel a rakétát”, úgynevezett előkészített játékokon húzták le őket. A külföldi kártyásokra a Balatonon várt hasonló sors. Egymás között azonban nem voltak cinkelt partik, aki megpróbálkozott ezzel, azt kitették, és járhatta a vidéket – ezek a körutak gyakran végződtek veréssel, sőt egy alkalommal bányászok meg is gyilkoltak egy hamiskártyást. Jelentős vagyonok keletkeztek a Rákóczi téren, aranyba, ingatlanba fektettek a hosszú távon tervezők, akik aztán a játékgépek miatt mentek tönkre már a '90-es évek után.