Merülés a képzőművészet és a lélektan sűrűjébe, miközben izgulunk, mint egy jó akciófilmen. Ezt tudja a Ruben Brandt, a gyűjtő, és még egy sor egyéb csodát.
Persze az első filmben is volt mélység is, sötétség is, de a második rész olyan élesen váltott át drámára és horrorra, hogy nem győztük kapkodni a fejünket.
A tetovált lány visszatér, hogy megmutassa, milyen, amikor Amerika megpróbál skandinávot játszani, mármint nem lottót, krimit, és nagyon nem sikerül neki. Kritika.
A Queen- és/vagy Freddie Mercury-filmként beharangozott Bohém rapszódia monstre PR-anyagként végezte, amit csak a hibátlan zene ment meg. Jó buli, nagyon jó, de méltatlanul kamuzik. Kritika.
Nem? Pedig jó vicc, klasszikus is lehet. Ahogy az erről szóló film is. A Csuklyások helyből ugrott az éves toplista élmezőnyébe, és ehhez még csak amerikainak sem kell lenni. Kritika.
A Keresésnek a sztorija is bivalyerős, a forma, aminek köszönhetően minden képmutatás, kamu, játszma és öncsalás a bőrünk alá kúszik, csak hab a tortán.
A Szomorú vasárnap óta rendre femme fatale-t játszattak vele, új filmjében ezzel megy szembe. Német és magyar filmezésről, amerikai trendekről, New Yorkról és csodás idős színésznőkről beszélgettünk.