Szórakozás

Sárközi Ákos: Sosem akartam budai elit lenni

Marjai János / 24.hu
Marjai János / 24.hu
Azt mondja, nem bánja, hogy nem oda született, mert ember tudott maradni.

Sárközi Ákos nemrég az rtl.hu-nak adott interjút, melyben beszélt a fiatalkoráról, a pályaválasztásáról és a családjáról is. Mint mondta, Kőbányán született, sokáig ott is nevelkedett egy négyemeletes panelházban, amit akkoriban a világ közepének látott.

Egyszerű lakótelep volt, fantasztikus emberekkel. Sosem akartam budai elit lenni, nem bánom, hogy nem oda születtem, mert ember tudtam maradni

– fogalmazott a séf, aki eredetileg fotográfus szeretett volna lenni, az élete viszont más irányt vett.

Annak idején nulla nyelvtudással vágott neki Portugáliának, ahol egy két Michelin-csillagos étteremben kellett helytállnia. Bár kezdetben tartott az új helyzettől, végül olyan magabiztosan és büszkén tért haza, mintha „felfalta volna a világot”.

Hangsúlyozta, szerinte a szakmájában jellemző, hogy az éttermek és a séfek egymást figyelik, hogy tudják, hova pozícionálhatják magukat. Ő a saját bevallása szerint ennek éppen az ellenkezőjében hisz, így nincs, ami befolyásolhatná a látásmódját. Akadnak viszont séf barátai, akiktől szívesen kér tanácsot, és ad is, ha igény van rá.

Az alázat nagyon fontos, és főként az, hogy mennyire tudunk emberek maradni ebben a kemény világban. Nekem a mai napig az a mottóm, hogy sokkal fontosabb maga az ember, mint az, hogy ki mit tud.

Sárközi a téma kapcsán kifejtette, nem abban a konyhaépítési formában hisz, amikor a séfek egyeduralkodóként csapkodva ordibálnak, inkább csapatot szeret építeni, ahol láthatja a fejlődést.

Ami A Konyhafőnökben megismert rajongóit illeti, a séf elárulta, sosem volt szándéka, hogy az emberek felnézzenek rá, de boldoggá teszi, ha a munkássága inspirációul szolgálhat valakinek.

Hozzátette, a szakmája igen sok lemondással is jár. Saját bevallása szerint vannak időszakok, amikor legszívesebben elbújna a világ és a főzés elől, de aztán valahogy mégis új erőre kap, miután kipiheni magát.

Az elmúlt 25-30 évben hál’ istennek olyan szintre jutottam, hogy most már vezetőként a magam ura vagyok, de persze vannak rapszodikus időszakok, amikor nagyon sokat kell dolgoznom. Úgy érzem, hozzáedződött ehhez a család, és Évi (a séf felesége – a szerk) is tudja ezt tolerálni, de próbálom minél jobban csökkenteni a különböző felkéréseket, mindent már nem vállalok el. Fontos, hogy minél több időt tudjak a családommal tölteni

– jelentette ki.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik