Kajdi Csaba a múlt héten az Instagram-oldalán állt ki az Átrium Színház mellett, amit az állami támogatások hiányában a bezárás fenyegetett. Most a Reggeliben beszélt a független színházak és a hazai kulturális élet jelenlegi helyzetéről.
Mint mondta, azért is örül annak, hogy a tévében hangot adhat a kiállásának, mert ezt például a rádióban nem tehette meg.
Azt látom, hogy nagyon ott tartunk, hogy »hát, inkább erről ne beszéljünk«. Tehát minden, ami egy kicsit politikaszagú, attól most már tartunk és félünk. Ez nagyon elszomorító dolog, mert ez valójában nem politika – nyilván valamennyire az –, hanem egy közéleti kérdés
– fogalmazott.
Szerinte a művészetet nem lehetne szabályozni, hagyni kéne, hogy a saját medrében menjen, azonban a mostani támogatási rendszer ezt nem teszi lehetővé.
Azt látom, hogy ezzel megfojtják azokat a színházakat, ahol tényleg az értelmiség szeretne szórakozni. Mert nyilván megmaradnak olyan színházak, amik teljesen súlytalanok, ahol középszerű poénokra Mari néniék tapsolnak, mert jódliznak benne, de alapvetően nincs mondanivalója. A független színházaknak meg az az ereje, hogy mindig van mondanivalója.
Mint mondta, ennek a negyedéért a franciák már tíz évvel ezelőtt felgyújtották volna a Matignon-palotát, Franciaország miniszterelnökének hivatalos rezidenciáját. „De ez nem történt meg nálunk. A mienk egy türelmes, béketűrő nép, ugye” – mondta.
Nem lát reményt arra, hogy változást tud elérni azzal, hogy felszólal az ügyben, mert szerinte egy sokkal nagyobb kommunikációs gépezettel állnak szemben, ettől függetlenül azonban fontosnak tartja, hogy elmondja a véleményét, a saját maga megnyugtatására is.
Burke azt mondta, hogy ha a jók nem szólalnak meg, akkor a gonosz tud győzedelmeskedni. Azt gondolom, hogy az én lelkiismeretemnek fontos az, hogy egy ilyen témában, amikor független színházakat ellehetetlenítenek, akkor az embernek meg kell szólalnia, még akkor is, ha ennek semmi értelme nincsen.
Mindezt nem népnevelésnek, hanem társadalmi kötelességének érzi. Úgy véli, emellett ki kell állnia annak, aki nagyobb közönséget tud elérni.
Szerinte a válsághelyzetet „állami vagy önkormányzati szinten kellene megoldani”, hiszen nem tarthat örökké a közönség anyagi támogatása, valamint az is fontos lenne, hogy az emberek országos szinten megismerhessék a független színházakat is.
