30 éves vagyok és van egy nálam tizenöt évvel idősebb férfi, akivel kicsit furcsa helyzetben vagyunk. Hónapok óta minimum heti egyszer találkozunk, bemutatott néhány kollégájának, barátjának, randi-szerű közös programjaink vannak kettesben, a legtöbb hétvégét együtt töltjük, de néhány ölelésen és puszin kívül más nem történt köztünk. A napokban elmondta, hogy nagyon kedvel engem, de egy évvel azelőtt, ahogy megismerkedtünk, véget ért 8 év után egy párkapcsolata, és még nem érzi késznek magát arra, hogy valami újba kezdjen. Ugyanakkor szeretné, ha továbbra is ugyanígy találkoznánk, úgy érzi, időre van szüksége. Ezt természetesen tiszteletben tartom, várni is hajlandó vagyok: úgy érzem, rá érdemes, és nincsenek olyan konkrét elképzeléseim a jövőmmel kapcsolatban, amibe ez ne férne bele. Viszont most elkezdtem túlkompenzálni: annyira félek attól, hogy túl rámenős vagyok és nem tisztelem eléggé a kérését, hogy jóval csendesebb és visszafogottabb lettem a randijainkon, mint amilyen alapból vagyok. Emiatt attól félek, hogy azt fogja hinni, a vallomása után már nem érdekel annyira, és csak udvariasságból találkozom vele továbbra is. Létezik valamilyen arany középút a két véglet között? Lehet, hogy a korkülönbség is közrejátszik abban, hogy ennyire óvatos? Van valami módja annak, hogy segíteni tudjam őt a helyzet kezelésében, az előző kapcsolat lezárásában, vagy az én feladatom ebben a helyzetben, hogy várjak türelmesen?
Az olvasói levelet Elzától kaptuk, akinek másokhoz hasonlóan, álnevet adtunk. A nagy korkülönbség okozhat gondokat a kapcsolatba, sok türelem szükséges a nehézségek átvészeléséhez.
Mit lehet tenni?
Az olvasói levélből az derül ki, hogy érintések, szexualitás vagy csók sem igazán volt a párkapcsolatban. Ez egyfajta barátságnak tűnik kívülről, és bár a csalódás után érthető, hogy a férfi még gyászolni szeretne, de akkor sem egyértelmű, hogy szóba került-e a közös jövő, hogy lehet-e ebből több is később. A levélből inkább az látszik, hogy a férfi adott egy magyarázatot a viselkedésére, türelmet kér, de a heti egy alkalomnál többre mint találkozásra nem igazán vágyik. Igen lassú tempó, a randizgatós időszak izgalmas és szép, viszont a kérdés az, hogy olvasónk hogyan érzi magát ebben, hiányolja-e a csókot, az érintéseket, az érzelmi közelséget, amit a szeretkezésen keresztül megélhetne.
Az eltérő életvitel, életcélok megnehezíthetik a párkapcsolatot, a gondolkodásmód is egészen más lehet a két ember közt. Az idősebb fél számára imponáló lehet, hogy a fiatalabb fél idealizálja, tiszteli, felnéz rá, azonban ez az évek múlásával megkophat, sőt, az idő múlása is sokat ronthat az idősebb fél önbizalmán, lelkiállapotán. A féltékenység akár egy 80 éves férfinél is jelen lehet, akinek 60 éves a felesége, hiszen ő fiatalnak látja a feleségét, és tarthat attól, hogy elhagyja valaki másért. Akkor működhet jól a kapcsolat, ha elfogadják egymást, ha az idősebb fél hagyja a fiatalabbnak, hogy a saját tapasztalataiból tanuljon, és nem akar egyfajta szülőként viselkedni. Ha a célok, értékrendek mindkét félnél ugyanazok, és az érzelmek kölcsönösek, akkor mindegy, ki mit mond a környezetben, a kapcsolatnak szép jövője lehet.
A nagy korkülönbségen kár izgulni, hiszen az idősebb fél oldódhat a játékosságban, a szórakozásban, a fiatalabb fél pedig biztonságot kaphat a párkapcsolatban. Ha mindketten komolyan gondolják, akkor érdemes belevágni, és megélni, minél tovább húzódik a ki nem mondott párkapcsolat, annál nehezebb lesz a generációs különbség leküzdése, az eltérő élethelyzetből eredő nehézségek kezelése. Ehhez azonban fontos lenne, ha olvasónk egy beszélgetés során tisztázná a férfival, mit is szeretne pontosan, mik a céljai és milyen tervekkel gondol kettejükre. Ez az első lépés ahhoz, hogy olvasónk is megnyugodjon, és ne csak azt érezze, hogy visszahúzódva vár a háttérben, amíg a férfi lép. Ez nem rámenősség, hanem őszinte beszélgetés, amiben mindketten képet kapnak arról, mire is vágynak, és valóban van-e közös út.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
