28 éves vagyok, és három hét múlva lesz az esküvőm. Illetve lenne, de fogalmam sincs, mit tegyek. Egyik este azon kaptam a leendő férjemet, hogy vihorászva csetelget valakivel. Megkérdeztem, ki az, valamelyik haverja-e, de elsunyiskodta a választ, elvörösödött, és aztán kivonult a szobából. Másnap, amikor reggel tusolt, belenéztem a telefonjába, és megdöbbentem, amit láttam: az exbarátnője mellbimbóival találtam magam szembe, előtte-utána ilyen szexi vagy, olyan dögös vagy üzeneteket láttam. Két éve vagyunk együtt, és abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán akarja az esküvőt, legszívesebben lefújnám az egészet, és kiraknám a szűrét. Nem merem neki megmondani, hogy tudom, mi folyik a hátam mögött, és a szégyentől, hogy nem lesz emiatt esküvőm, még inkább kivagyok. Senkivel nem mertem megbeszélni, mi történik velem. Rúgjak fel mindent, vagy maradjak csöndben, és majd az esküvő után üljek le vele erről beszélni?
A kétségbeesett olvasói levelet Gitta nevű olvasónktól kaptuk, aki szakításon töri a fejét, úgy érzi, átverik, hazudnak neki, és nem tudja eldönteni, akarjon-e így közös jövőt vagy sem.
Mit lehet tenni?
Évtizedekkel ezelőtt a lányok szüzen mentek férjhez, és az esküvő előtt a jegyesség bizonyos lehetőségeket adott a nemi élet elkezdésére. Ez ma már másképpen van, és a jegyesség, az esküvő megszervezése, a tervezés és a közös jövő lehetősége nem egy elkapkodott döntésre utal. Jó esetben legalábbis átgondolt döntés, és két ember azért választja azt, hogy oltár elé vonulnak, mert valóban megkérdőjelezhetetlen a szándékuk. Amikor a kapcsolat erős, a pár elégedett a szexuális életükkel, képesek egymáshoz alkalmazkodni, közös jövőt tervezgetnek, a házasság jó alapokon indulhat el. Ez nem jelenti azt, hogy ne kötnének sokan olyan házasságokat, amik igen gyenge érzelmi szálakon állnak: a szülők kedvéért vagy mert már ideje, útban a gyerek, satöbb.
Pszichológiai szempontból nézve bizonyos esetekben jobb, ha a jegyesség ideje alatt és nem a házasságkötés után derül ki, hogy a párkapcsolat valamiért nem jó. A házasság már jogi és anyagi kötelezettségekkel jár együtt, amit felbontani, megszakítani jóval nehezebb folyamat, mint szakítani a jegyesség időszakában. Olvasónk esetében lehet, hogy felgyorsult tempóban alakult a párkapcsolat, és két év után már házasodnának, ami lehet nagyon jó is, de ebben az esetben inkább a várakozás és egymás megismerése talán okosabb döntés lett volna. Elképzelhető, hogy az alapvető probléma az, hogy az esküvő szervezése annyira leköti az egyik vagy mindkét felet, ami akár elhidegüléshez is vezethet. A rengeteg intéznivaló miatt háttérbe szorul a közösen töltött minőségi idő. Lehetséges, hogy az eltérő személyiség, az egyének fejlődési tempója, a partnerideálok is mind-mind beavatkozhatnak a kapcsolatba, és elképzelhető, hogy az egyik fél számára szó szerint teherként nehezedik a közelgő esküvő időpontja.
A párkapcsolatok nem fejlődnek válságok nélkül, de nem mindegy, milyen mértékű válságokat élünk túl együtt. Itt egyfajta megcsalásról lehet szó, de korántsem biztos, hogy ténylegesen megtörtént, vagy csak eltévelyedés a fiú részéről. Természetesen senki nem dönthet az olvasónk helyett, azonban a nyílt kommunikáció, a mihamarabbi őszinte beszélgetés fontos lenne a végső döntésben. Nem biztos, hogy a jegyességet fel kell bontani, elképzelhető, hogy a pár kevés időt töltött együtt, és most inkább arra kellene összpontosítani, hogy ezt helyretegyék, utána pedig akár az esküvő is jöhet. Amennyiben megtörtént a megcsalás, érdemes meggondolni, hogyan tovább, akár párterapeuta is segíthet a párkapcsolat újjáépítésében, ha mindketten őszintén szeretnék folytatni, és valóban egymással képzelik el a jövőjüket.
Az exbarátnő viselkedését, az ő minősítését célszerű elkerülni, és csak a párkapcsolatra koncentrálni, átbeszélgetni egy egész éjszakát arról, ki, mikor hidegült el a másiktól, miért fordulhatott a fiú az exbarátnője felé. Arra is fel kell készülni, hogy a fiú bevallja, még mindig az exét szereti, és arra is, ha közli, több is volt a cseteknél.
A házasság akkor működhet jól, ha mindkét fél a házasságkötés, jegyesség után is a másikat választaná, hiszen a párválasztás a házassággal nem zárul le mint folyamat. A házassági elvárásokat és elképzeléseket is érdemes végigvenni, ezek azok, amik alakítani fogják a kapcsolatot. A házastársak kommunikációja, annak őszintesége és színvonala is befolyásolja a házasság kimenetelét, továbbá a problémák, konfliktusok büntető vagy jutalmazó reakciói is. A házasság egyfajta csereérték alapú együttműködést jelent: tisztázzuk magunkban, milyen értékeinkkel támogatjuk a házasság sikerességét, és mindezért mit várunk. Minél több fontos kérdésben értenek egyet a párok, annál nagyobb lesz az egymás iránti vonzalmuk hosszú távon is.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
