A horvát Krka folyó torkolatánál, az Adriai-tengeren fekvő Šibeniki szigetcsoporthoz közel kétszázötven sziget és apró sziklazátony tartozik, de csak néhányuk lakott. Ez persze nem jelenti azt, hogy a lakatlan földdarabok unalmasak lennének – erre kitűnő példa Baljenac alig 1,4 négyzetkilométeres szigete, melyet 23 kilométernyi, kötőanyag nélküli épület, úgynevezett ciklopfal hálóz be, akaratlanul is utánozva az ujjaink végéről jól ismerős rajzolatot.
A hasonló elven épült évszázados falak Horvátország partjain, de Skóciában, Írországban, vagy épp Angliában is mindennapos látványnak számítanak, céljuk pedig a különböző gazdák földterületeinek egymástól való elválasztása volt.
Így történt ez az alig fél kilométer hosszú Baljenac esetében is, melynek nappalinyi méretűre darabolt földdarabjain a szomszédos sziget, Kaprije lakóinak szőlői, vagy gyümölcsfái kaptak helyet. A halászatból élő családok nőtagjait reggel partra tették itt, és míg a férfiak halásztak, a nők rendbe tették a kerteket.
Ennek a szokásnak, illetve a kerteknek mára már semmi nyoma sem maradt, sőt, lassan a falak is omladozni kezdtek – közel lehet azonban a segítség, hiszen a sziget a közeljövőben a Világörökség részévé válhat.