Szórakozás

Tvrtko: Szakmailag kudarcot vallottam

Vujity Tvrtko egy hónapja távozott a TV2-től, ezalatt az idő alatt visszautasította az összes interjúfelkérést, csütörtök este azonban megtörte a csendet. A nemrégiben Kínából hazatért televíziós újságíró TV2-höz fűződő viszonyáról, távozásának körülményeiről, anyagi helyzetéről, és még Berki Krisztiánról is beszélt egy pódiumbeszélgetésen, amelyet Magyar Újságírók Országos Szövetsége szervezett.

“Szakmailag kudarcot vallottam”

Legtöbben a Berki Krisztiánnal készült túlzottan szókimondóra sikerült Mokka-riportot említik Vujity Tvrtko TV2-től való távozásának okaként. A riporter olyanokat mondott kollégájának, hogy “még abban is zavarban vagyok, hogy egyáltalán kérdezzek-e tőled”, “az egész életem arról szól, hogy pontosan az ellen szól, amit te képviselsz a nyilvánosság előtt”, és hogy “nem tudok a lányod szájra puszijáról, a cipődről, az órádról, semmiről nem szeretnék beszélni”. Berki esete nem volt példa nélküli: Tvrtko néhány éve Kiszel Tündéről mondta el hasonló módon a véleményét.

“Szakmailag kudarcot vallottam. Nem értem a szót, hogy naptárdíva. Nem értem. Kicsi a fejem – pécsi bányász ember gyermeke – nem fogadja be. Apukámnak is tök egyszerű mondatai voltak: szerelemhez két ember kell, három sok, egy meg kevés. Tehát tök olyan alapvetések voltak, amikkel le tudtam élni az életemet. És nem értem meg, mi az a naptárdíva. (…) Nekem van egy értékrendem. Ez a hétköznapi hősök, példaképeknek az értékrendje. Kudarcot vallottam újságíróként, hogy tök egyszerű dolgokról nem tudok beszélgetni. Nem kellett volna nekem abban a beszélgetésben, lehet, benn sem lennem. Amikor elhangzott a szó, hogy közszereplő, akkor csak néztem, és utat engedtem a kérdésemnek. Nem, nekem ez nem fontos. Nekem ez egy értékkülönbözőség. Semmi bajom azzal, hogy valaki attól sztár a magyarok körében, hogy szabadidejében kivasalja a heréit. Tökre nem érdekel, hogy valaki attól sztár, hogy tud meztelenül lantozni meg gitározni. Én ruhában sem tudok. De hadd mutassak be olyan embereket, akik nem színes-szagos magazinok címlapján élik a történeteiket vagy az életüket, a valós vagy nem valós történeteiket. (…) Nekem nincs azzal bajom, ha mindarról, amiről eddig beszéltünk, megkapja a saját öt perc hírnevét. Ha mi tízből egyszer meghívjuk a sokszoros világbajnok, olimpiai bajnok, többszörös Európa-bajnok sportzsenit, akkor nincs vele probléma. De nem hívtuk meg, és ez az én szégyenem is, hogy nem tudok vele beszélgetni. Ha időnként behívtuk volna, nekem nem fájna.”

Tvrtko ugyanakkor nem erősítette meg, hogy emiatt az ominózus interjú miatt szűnt meg a munkaviszonya a TV2-nél.

“Ha azt hiszik az emberek, hogy emiatt az interjú miatt mentem el a TV2-től, higgyék azt. Ha azt hiszik, hogy ez egy hátsó politikai hatalom játéka, csak ez volt az indok, higgyék azt.”

Pénze van, állása nincs

Vujity Tvrtko nem titkolja, hogy számos ajánlatot kapott különböző tévétársaságoktól, azonban ez idáig nem tudott dönteni közülük a “politikai bélyegek” miatt.

“Az elmúlt egy hónapban nagyon sok beszélgetésem volt. Igen, Magyarországon, és igen, külföldön is. (…) Ebben a pillanatban akár mondhatom azt is, hogy bajban vagyok, mert hogy nem egy ajánlatom van, hanem több. És mindegyik ajánlaton rajta van egy bélyeg. (…) Ha én a Hír tv vezetőjével reggelizek – akit egyébként 25 éve ismerek és 10 évet élt Pécsett –, akkor én nyilvánvalóan elutasítom a kormányt, a miniszterelnököt, meg a mittudomén… Ha a – nem volt ilyen –, de hogyha az Echo Tv vezetőjével reggeliznék, akkor biztosan támogatnám, azt a valamit… Most felhívott valamelyik nap a 168 óra, akkor én biztos baloldali liberális vagyok, ha nekik nyilatkozom. De ha a Magyar Hírlap hívna föl, akkor jobboldali polgári vagyok. És nekem nincsenek ilyen bélyegek az életemben. A néző számomra egy és oszthatatlan. (…) Baromira zavar az, hogy bármikor meg lehet azzal bélyegezni, és ráadásul mindig politikai pártok mentén, hogy én milyen oldali vagyok, holott legszívesebben a National Geographicra csinálnék állatfilmeket.”

“Egészen biztosan nem lesznek anyagi problémáim, sem most, sem a jövőben. És ez adta meg nekem mindig is a függetlenséget, hogy ne kelljen elmennem sem egyik, sem másik, sem harmadik, sem nyolcadik pártnak a sajtótájékoztatójára. Független fogok maradni, legalábbis a politikától független, egész életemben.”

“Életem végéig TV2-s maradok”

Hamarosan újraindul a Napló a TV2-n. A régi szerkesztők közül többen nem szeretnének szerepelni az új Naplóban, köztük Tvrtko sem, pedig a műsor korábban a csatorna büszkesége volt. A riporter nemrégiben arra kérte a TV2-t, hogy a Napló nevet ne használják fel alantas célra.

“Furcsa, amit most mondok – lehet, hogy a saját karrieremet most vágom el –, de én életem végéig TV2-s maradok. Nagyon sok minden van abban a 17 év 1 hónap 3 hét 6 napban, ami igazából a TV2 Naplója volt. Nem lehet egy tollvonással kitörölni ezt. Nekem az a műsor, a TV2 Naplója, messze több volt, mint hogy este hétkor beköszönünk, és azt mondom, hogy “Jó estét Magyarország”. (…) Nincs bennem sértettség, nincs bennem fájdalom, még egyszer elmondom, irigység sincs bennem. (…) Mindenkinek, az égvilágon, aki ebben részt vesz, a legnagyobb tisztelettel, nagyrabecsüléssel kívánok jó munkát. Kívánom azt, hogy az új Napló az legyen jobb, mint a mi műsorunk. Kívánom azt, hogy csinálják meg modernebben, ügyesebben, nézettebben, mindenhogy, ugyanis azok az emberek, akik ott vannak, nem tehetnek arról, hogy ugyanezt a műsorcímet fogják megcsinálni.”

A riporter a hűségességhez kapcsolódóan arról is beszélt, hogy valószínűleg haza fog költözni Pécsre, így rendszeresen kilátogathat majd a női kosárlabdacsapat edzéseire és meccseire.

A “tuningolt sajtó” paródiája

Tvrtko minden interjúfelkérést visszautasított az elmúlt egy hónapban, de mint kiderült, nagyon is követte a róla szóló híreket.

“Egy hónapja figyelem, hogy hogyan működik a tuningolt sajtó, én ezt így hívtam magamban. (…) Az elmúlt egy hónapban az interneten olyan dolgokat is megtudtam magamról, mik meg sem történtek. Mindig vártam arra a pillanatra, hogy a neve elhallgatását kérő szomszéd mellém költözik. És eljött ez a pillanat. Furcsa mód láttam, hogy nem kell ahhoz nekem megszólalnom, hogy rólam cikket kreáljanak. És a neve elhallgatását kérő ismerős jobban ismerhet engem, mint én saját magamat.”

A szakmai beszélgetés során többször parodizálta egyes internetes oldalak címadási technikáit, és tippeket is adott a beszámoló címezésére.

  • Mint az állat, úgy izzadt a riporter
  • Kiszáradt a volt riporter
  • Utcazenélésre adta a fejét, mert már nem tud mit kitalálni, az egykori lecsúszott riporter
  • Új barátnőmmel beszélgetek. Mi vitte erre? Mit szól ehhez Györgyi asszony? Mi lesz a gyerekekkel?

8 hónapja dolgozik egy hatalmas sztorin

Vujity Tvrtkónak jelenleg nincs főállása, de nem állt le az újságírói munkával: az elmúlt hetekben Párizsban, Bosznia-Hercegovinában és Kínában járt, hogy felgöngyölítse élete egyik legnagyobb sztoriját.

“Nyolc hónapja dolgozom egy olyan történeten, amely meggyőződésem, hogy a hadifogoly hazahozatalával egyenértékű. Annyit dolgoztam ezen, annyi pénzt rááldoztunk, akkora szervezés volt mögötte, hogy nem tudtam mit csinálni, de már nem is akartam mit csinálni. Fogtam, és saját pénzből alkalmaztam egy operatőrt, kibéreltem a technikát, és megvettem mindenkinek a repülőjegyet. Elmentem egy Párizs melletti kisvárosba, ahol egészen elképesztő biztonsági körülmények között bementem egy épületbe, ahol a zsilipkapu bezárult, ahol a motozás megtörtént, a fémdetektoros átvizsgálásunk is megtörtént, ahol emeletenként vizsgáltak át minket, majd egy föld fölött második emeleten lévő páncélteremből kihoztak egy könyvet. Egy 524 oldalas könyvet. És abban a könyvben van négy olyan sor, ami nagyon-nagyon sok embert megráz, engem egészen biztosan.  (…) Majd ezt követően elmentem Kínába, hogy megnézzem annak a négy rövid cikkelynek a tartalmát, és megtaláljuk. És újra rázott a hideg, és újra majdnem elsírtam magam, hogy egyáltalán ez létezik. Majd ezt követően hazajöttem és azzal szembesültem, hogy a winchestert, amire rögzítették, bele kellett tennem egy dobozba, és nem tudom, hogy hol fogom levetíteni. De egyszer biztos, hogy be fogom mutatni.”

Olvasói sztorik