Szórakozás

Bagi Iván: Apám azt szerette volna, ha anyám elvetet

A parodista szörnyű gyermekkorára rányomta bélyegét, hogy apja nem szerette volna megtartani. Intézetben nevelkedett, édesanyja ritkán látogatta, apjára pedig lezüllött alakként emlékszik.

Bagi Iván a múltja szomorú történeteit meséli el nemrég megjelent, Csak szeretet legyen! című önéletrajzi könyvében. Azt eddig is sejtettük, hogy a humoristának szörnyű gyerekkora volt, de a könyvben mások mellett olyan titkokra is fény derül, amiről Iván eddig inkább hallgatott – írja a Blikk.

“Apám azt szerette volna, ha anyám elvetet. Úgy tudta, hogy anyám védekezik, és nem tartotta korrektnek, hogy behúzta őt a csőbe” – írja például Bagi, aki ezután gyermekotthonba került.

Az intézetben nemcsak társait, de őt is gyakran megverték. Egy szobában tíz-tizenkettő gyerek zsúfolódott össze az emeletes ágyakon, és a kis Ivánt csak akkor vette ki az anyja az intézetből, amikor különböző állami juttatásokra volt szüksége. És ráadásul senki sem akarta örökbefogadni. A humorista gyermekként nagy szegénységben élt, és természetes volt számára, hogy éhezik. Később Budapest legelegánsabb éttermei előtt álldogált testvérével, mert azt gondolták, már attól jóllaknak, ha csak szippantják a finomságok illatát.

Iván tízéves volt, amikor felbukkant a vér szerinti édesapja, ami szintén nem hozott boldogságot az életébe.

“Eleinte tüneményes és elbűvölő volt velem, ám ennek gyorsan vége szakadt, és onnantól kezdve olyan lett, mint egy utálatos nagyherceg. Úgy viselkedett, mintha ő lenne Jockey Ewing. Láncdohányos volt, meg állandóan ivott. Az elején nagyon kedveltem, de a züllött, lecsúszott élete ­miatt később már megvetettem” – írja a kötetben a parodista, akinek ráadásul testvéreivel sem volt rózsás a viszonya.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik