Kolozsváron hozta össze a sors Bálint Ferencet és Tóth Szabolcsot, akik több hónapig észre sem vették egymást, míg végül egy átmulatott éjszaka után jött az ötlet: alapítsanak társulatot. Románia után Magyarország is a Szomszédnéni Produkciós Iroda uralma alá került, s a világ meghódítása mellett arra is maradt idejük, hogy egy új humorműsort is készítenek.
Egy szerencsés véletlen során sikerült kihallgatnom benneteket, hogy egy új projekten dolgoztok. Elmondanátok a részleteket?
Tóth Szabolcs: Elmondhatjuk, de akkor meg kell, hogy öljünk.
Ezt még vállalom!
Bálint Ferenc: Az a nagy terv, hogy írunk egy 6 epizódos humorműsort a Comedy Central csatornának. Ez attól érdekes, hogy kitaláltuk, megírjuk, leforgatjuk, nagyon jó lesz, csak erről még a csatorna nem tud.
T.Sz.: Úgyhogy, ha betelefonálnak a szerkesztőségetekbe, hogy honnan szeditek ezt a baromságot, akkor mi mondtuk.
B.F.: Az ötlet egyébként onnan jött, hogy a Comedy Central 2013-as szilveszteri kabaréját is mi készítettük. Ha az tetszett nekik, akkor hátha ez is fog.
A Comedy Central special edition-ön kívül még milyen célt tűztetek ki magatoknak?
T.Sz.: Átvenni a hatalmat a világ felett. Először elfoglaljuk Magyarországot, utána Európát, és így tovább. Sok embert meg kell még győznünk, mert nem akarunk vérontást.
Románia is a tiétek lesz?
T.Sz.: Az már a miénk!
B.F.: Mire ez a cikk megjelenik, már Magyarország is a miénk lesz.
T.Sz.: És áthelyezzük a fővárost Szegedre.
A világuralom megszerzése mellett lesz időtök még a humorra is?
T.Sz.: Nemrég létrehoztam az egyéni estemet, és a következő fellépésem majd tavasszal esedékes a Jurányi Színházban. Az lesz a címe, hogy Egykettő, egykettő! Jó lesz! Általában ezzel az egy mondattal kezdi minden humorista az előadását.
B.F.: És Szabi előadása után rögtön Puzsér Róbert lép fel, az ő előadásának pedig az lesz a címe, hogy egy-egy, egykettő! Nem lesz jó!
Hogy keveredtetek ti össze?
T.Sz.: Kolozsváron, az egyetemen. Mert aki Székelyföldön egyetemre megy, az Kolozsváron köt ki. A magyar diákszövetség tagja voltam, Feri pedig újságíró volt, én meg elsőéves megszeppent hallgató. Egy helyre jártunk inni, de csak sokára ismerkedtünk meg. A közös nevező a Kretén Magazin szeretete volt, és egy kocsmában töltött este rájöttünk, hogy mind a ketten szeretjük a humort. Az alkohol hozott minket össze.
Pontosabban melyik szeszes ital?
B.F.: Hát a sör!
T.Sz.: Néha meg a Csíki sör!
B.F.: Hogy egy kocsmában találkoztunk, elég pontosan bemutatja a személyiségünket, mert találkozhattunk volna egy szalsza tanfolyamon vagy templomban, csak ugye ilyen helyekre mi nem jártunk. Gyúrni se sűrűn mentünk, úgyhogy a poénjaink magját is egy darabig a kocsma-erdély-egyetem hármasa képezte. Amúgy jó, hogy a sör volt a találkozási pontunk origója, mert ha a tequila lett volna, akkor nagyon jót buliztunk volna akkor este, de másnap semmire se emlékeztünk volna. A fellépéseinkkor furábbnál furább szállodai szobákban fordulunk meg, egyszer egy nászutas lakosztály falán azt olvastuk, hogy Egyetlen éj többet ér a szürkén leélt életnél.
Már megbocsássatok, jól hallottam, hogy ti ketten egy nászutas szobában voltatok?
T.Sz.: Vannak szervezők, akik az ifjú pároknak fenntartott szobát bérelik ki nekünk, és nem értjük, hogy miért.
B.F.: Volt olyan is, hogy szív alakú kádunk volt, kis tartóval a pezsgőnek, meg minden.
És kipróbáltátok együtt?
B.F. és T.Sz. egyszerre: NEM!
Ezek után meg sem merem kérdezni, hogy melyik volt a legextrémebb fellépésetek.
T.Sz.: Egyszer egy takarító vállalat hívott meg a céges bulijukba vendégelőadónak. A terv az volt, hogy előtte egy bemutatót tartanak valami ruhaszárítóról, és az előadás közben a hapsi majd kiönt a földre valamit. Mire mi, takarítónak beöltözve bemegyünk a terembe, és elkezdünk takarítani. Csakhogy a tag nem öntötte ki azt, amit kellett volna, és a közönség csak azt látta, hogy bejön a terembe két takarító, akik keresik, hogy mit kellene felmosniuk.Aztán levetettük a jelmezünket, de még akkor sem ismertek meg! Utána lassan leesett nekik, hogy ez egy műsor.
B.F.: Egyszer pedig egy naturista csoport kért fel minket egy szülinapi bulira. Elképzeltük, hogy majd vár minket ötven pucér ember, és azon gondolkoztunk, hogy most akkor nekünk is meztelenül kell fellépnünk? Végül kiderült, hogy csak a helyszín volt naturista, az ünneplőkön volt ruha. Még azon is elgondolkodtunk, hogy egy zoknit adunk ajándékba a szülinaposnak, hogy mégis csak legyen már rajta valami.
Mázli, hogy nem pucéran álltatok színpadra! Említettétek, hogy Pesten éltek. Együtt laktok?
T.Sz.: Eleinte igen. Felméri Péterrel béreltünk közösen egy lakást, és egy rövid ideig Zsók Levente is velünk lakott, habár ő sose fizetett albérleti díjat, úgyhogy mi csak úgy tekintünk a múltra, hogy Zsók Levente fél évig a vendégünk volt. Ha ez a cikket olvassa, üzenem neki, hogy még mindig lóg az albérleti díjával, siessen megadni!
B.F.: aztán mindenki összeköltözött élete párjával, kivéve Zsók Leventét, aki máig a régi albérletben élne, ha nem kellett volna eljönnie.
T.Sz.: És még csak fel sem háborodott, hogy ne dobjuk ki.
Van különbség egy erdélyi és egy magyar fellépés között?
B.F.: Mindig más a közönség, mert a magyarországi az Magyarországon él, az erdélyi meg Erdélyben. Még nem fogadtak úgy bennünket, hogy Sepsiszentgyörgyön egy békéscsabai csoportnak fogunk fellépni. Van, hogy kipécézünk egy-egy helyi sajátosságot Erdélyben, és arra építjük fel az előadást, de annyira nincs nagy különbség a magyar és romániai fellépéseink között. A jó poénokat mindenhol szeretik.
Hogy néz ki nálatok az, amikor a következő poénon töritek a koponyátokat?
B.F.: Nem mindig röhögjük szét az agyunkat. Általában mondunk egy mondatot, a másikunk meg azt mondja, hogy erre vicces lenne az, hogy. És aztán jó esetben a közönség nevet rajta.
T.Sz.: Olyat is szoktunk csinálni, hogy beülünk egy kocsmába. Egyeseknek furcsa volt, hogy két ember 10 percig mered a semmibe, és nem történik semmi.
Én azt figyeltem meg, hogy amikor párban léptek fel, akkor Ferié a „hivatalos fazon” karaktere, Szabi pedig az „egyszerű ember”.
T.Sz.: A székely figura mindig vicces, és mivel kettőnk közül én székely vagyok, ezért én játszom ezt a figurát.
B.F.: Én a meleg gruppen szex szervezőtől egészen az európai uniós politikusig mindent játszottam már.
T.Sz.: Papot is gyakran játszott a teológiai múltja miatt.
B.F.: Nincs is ilyen múltam! De a nagyszüleim szerint jó lett volna, ha lett volna. Utólag belegondolva, szeretek beszélni az emberekhez, és papként nincs benned az a konstans stressz, hogy folyton poénokat kell mondanod, hanem ott megvan az a bizonyos fekete könyv, amiből néha idézel, és elmondod, hogy mi a véleményed róla. Egyszerűbb lenne az életem papként, de örülök, hogy nem vagyok az.<
Milyen hiba csúszhat be egy előadásba? Szoktatok bakizni?
B.F.: Soha, mi mindig tökéletesen tudjuk a szöveget!
T.Sz.: Soha nem bakiztunk akkorát, hogy egyértelmű legyen a közönség számára. Az a jó, hogy nem egy klasszikus darabot mutatunk be, mondjuk a Hamletet. Annak majdnem mindenki ismeri a szövegét. A miénket nem.
B.F.: Vagy ha a Rómeó és Júliát kellene eljátszanunk, és a végén azt mondanánk, hogy valamit még kellett volna csinálnunk… Meghajolunk a darab végén, és amikor lejövünk a színpadról, akkor mondja a rendező, hogy meghalni kellett volna, cseszd meg! Meghalni!
T.Sz.: Ó Rómeó, miért vagy te beteg? Vagy nem…értitek.
B.F.: Olyan is volt, hogy elrontottunk valamit, de a rendező akkor is megdicsért minket, mert fogalma sem volt a pontos szövegünkről. A lényeg, hogy nevessenek.
Én csak egyetlen bakira emlékszem, amikor egyszer nő helyett férfit mondtatok egy szituációs poénban, de olyan profin lepleztétek, hogy én is csak sokadjára vettem észre a nyelvbotlást.
T.Sz.: Mi a tanulság? Nem kell húszszor megnézni mindent. Elég egyszer, és akkor nem veszed észre!
B.F.: A te hibád, ha csak háromszor nézed meg, akkor nem tűnik fel. De ez nekünk sem tánt még fel, úgyhogy most hazamegyünk, és megnézzük.
Mielőtt lelépnétek, Szegedre mikor jöttök vissza?
T.Sz.: A barátnőmnek Szegeden vettem a karácsony ajándékát, ilyen kis díszes szappanokat.
B.F.: December végén volt egy céges partink az Anna Fürdőben például, de elég sokszor megyünk Szegedre, ugyanis rengeteg szegedi Facebook rajongónk van. Tavasszal biztos lesz fellépésünk.
