O, it’s 40 below in the winter, (40 fok hideg van télen)/ It’s 20 below in the fall (Minusz 20 ősszel)/ It rises to 0 in springtime (Tavasszal felmelegszik 0-ra)/ And we don’t get no summer at all (Nyarunk egyáltalán nincs) – egy albertai cowboy dal refrénje
– Ez kicsit gunyoros túlzás, de valóban nagyon szélsőséges az időjárás felénk – kezdte beszámolóját Savanya István költő, előadóművész, aki évtizedek óta Kanadában él.
– A helybeliek unásig ismételt viccekkel szórakoztatják az ide érkezőket. Például: „Nem tetszik az idő? Várj 10 percet és változni fog.” Ennek van igazság alapja a Chinook nevű főnszél vagy bukószél miatt, ami a Sziklás hegységből megérkezve drasztikus felmelegedést hoz. Néha 20-25 fokkal is emelkedhet a hőmérséklet néhány óra leforgása alatt. Vagy…”Négy évszakunk van. Négy telünk.” Vagy… „Calgary-ben két évszak létezik: tél és építkezés.”
Ott nem véd a Kárpát-medence
– Ezek jópofáskodó viccelődések némi valóságtartalommal. Ha megnéz valaki egy térképet nagyjából közelítően hasonló földrajzi szélességen helyezkedik el Magyarország és Dél-Alberta, ahol Calgary is található. Az eltérés semmi esetre sem akkora, hogy már első látásra megmagyarázná a két terület lényegesen eltérő klímáját. Mégis a sok tényező közül talán két ok emelhető ki. Az egyik az észak-amerikai kontinens észak-déli nyitottsága, míg Magyarország a Kárpátok jótékony védelmét élvezi. A második a tengerszint feletti magasság. Calgary például a Kékes tető magasságában terül el – kaptunk egy kis földrajz leckét Savanya Istvántól, aki elmondta:
– Hosszú, sokszor havas, Chinook főnszéllel feldarabolt teleink vannak. Nem mindig, de sűrűn van hó, sőt mint az idén, komoly mennyiség is hullott már. Néha még május végén is kapunk egy utolsó hóvihart. Ezzel általában elköszön a tél. És belobbanhat, tombolhat a körülbelül 2 hónap, 1 hónap vagy csak néhány nap nyár. Ide megint egy helyi poénkodás: „Mit csinálsz a nyáron? Kiülök a kertbe. És délután?”
Jégváros és rémtörténetek
– Az idei sci-fi katasztrófa filmbe illő, a kanadai keletről szóló híradóban, az Interneten felvillantott jégváros képeket mi is elborzadva, hitetlenkedve néztük. Torontói ismerőseim sápasztó rémtörténeteket meséltek több napos áramkimaradásról, fűtéshiányról, megrekedt légiforgalomról és az ezekkel járó szinte teljes lebénulásról.
– Hasonló zord, kíméletlen sarki eredetű télre nem volt még itt példa mostanában. Egyből hozzáteszem, hogy Toronto és Calgary hozzávetőlegesen 3000 km-nyi távolságra esnek egymástól. A világ második legnagyobb területű országáról van szó, tehát nem lehet átfogó kanadai időjárásról beszélni. Eleve ott kezdem, hogy Kanada lakosságának 90%-a az ország déli 200 kilométeres sávjában lakik. Ez a kanadai „banán öv”.
Fűtött folyosó hálózat az utcaszint fölött
– Minden nagyváros, talán Vancouver kivételével (óceáni éghajlat) „téli városnak” minősül. Emiatt bizonyos előírásoknak meg kell felelni. Itt Calgaryban a belváros összes középületét úgynevezett +15 (15 láb magasan az utcaszint fölött) zárt, fűtött folyosóhálózat köt össze. Így az összes irodaház, bevásárlóközpont, étterem, könyvtár, iskola és parkolóházak elérhetőek, bejárhatóak anélkül, hogy az utcára ki kellene lépni a hidegbe.
Ha hatalmas hóvihar tör ránk a tv, az internet, a rádiók tájékoztatják az embereket a közlekedési nehézségekről, illetve arról, hogy a zord időjárás miatt milyen közintézmények maradnak zárva aznap. Az emberek úgy készülnek, hogy sokak házból indítható slusszkulcskarikán fityegő elektromos autóindítóval begyújtják a motort, és előmelegítik a kocsit. Mindenkinek van kis autós hólapátja, jégoldó spraye, másik kocsi akkumulátorára ráköthető indítókábele, jégkaparója és hókeféje. Ha valaki a hóban elakad, a többi autós külön kérés nélkül megáll, kiszáll, lapátolni kezd, és el nem mennek addig, amíg a bajba jutott ki nem szabadul a hó fogságából. Nem is vár egy sem különösebb hálálkodást, mert tudja holnap talán ő, szorul hasonló segítségre.
Calgary: a világ legtisztább városa
– Különösebb családi felkészülés nincs a télre, mert az év hat hónapja többnyire tél, vagy őszies idő, és megszokták az emberek mi kell ahhoz, hogy ne fázzanak.
Köztudott, hogy Calgary-t már többedszerre a világ legtisztább városának nyilvánították, mégis amikor egy észak-déli kiterjedésében 72 km átmérőjű (majdnem Szeged-Kecskemét távolság) város hókotrását és eltakarítását kell zökkenőmentesen megoldani, az bizony nem kis bravúrt igényel. Nagy hó esetén mindig először a repülőteret és a főbb közlekedési utakat tisztítják és utána haladnak a mellékutak és a kisebb utcák felé. Hókotró megy elöl, mögötte nagy platós teherautó, ami el is szállítja az összegyűjtött havat. Mégis vannak közlekedést bénító váratlan nagy viharok.
Annak ellenére, hogy meglepő jó hangulattal viselik az emberek a telet (koriznak, síelnek, téli kerékpározást, tájékozódási futást, jégfal-mászást, élveznek), mégiscsak izgatottan várják a rövid tavaszunkat és a nyarat.
Hogy a napfény városából elszármazott szegediként hogy viselem mindezt? Rosszul! Azzal biztattak ideérkezésemkor, hogy majd megszokom. Ennek már harminc éve, de még nem sikerült a mai napig sem. Sokszor belegondoltam már, hogy nyárimádóként hogyan is vetődtem én ebbe a téli életbe? A gazdasági és politikai élet színterén szerencsére elég napsütéses idők járnak errefelé. Ez segít a D(ollár) vitamin ellátásban, ami jó hatást fejt ki a Kanadában élők egészségére. A hiányzó szegedi D vitamint igyekszem az idén is a Gyálaréten, a Tisza partján felszívni – üzente Savanya István a messzi Calgaryból.
