Müller Attila épp egy nehéz időszakon ment át, amikor az Édes életben láthattuk: éppen pszichológushoz járt, hogy feldolgozza a szakítást exével, ráadásul a leégett otthonán sem tette még túl magát teljesen. A zenész-műsorvezető élete azonban egyenesbe fordult: boldog szerelmével, Larion Zoéval, és úgy tűnik, hogy tévés karrierje is új lendületet kaphat.
“Nem neheztelek, amiért csak a nehezebb időszakom volt nyomon követhető a műsorban, csak furcsa, hogy az számít érdekesnek, ha az ember éppen rossz passzban van. Sokan megállítanak ma is az utcán és nyugtatgatnak, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz és egyenesbe jön az életem” – mondta a Hír24 megkeresésére Müller Attila, aki ma már túl van a szakításon. – “Sokat segített a pszichológus, de már erre sincs szükségem. Boldog kapcsolatban élek és a zenélést sem hagytam abba. Szaxofonozom, fellépéseim vannak a Zorall-lal, sőt, az énekléssel is megpróbálkoztam egy rendezvényen. Úgy néz ki, hogy a tévézés is újra szerves része lesz az életemnek. Az RTL klubbal tárgyalunk éppen arról, hogy visszatérek a Havazin vezetéséhez. Szerencsére ebből nem lesz probléma a TV2-vel, hiszen olyan szerződést kötöttünk, ami ezt lehetővé teszi.”
Müller Attila tisztában van vele, hogy annak idején, amikor bejelentették, hogy tulajdonképpen nyitott kapcsolatban élnek Larion Zoéval, sokan felkapták erre a fejüket. Ő azonban úgy érzi, talán ennek is köszönhető, hogy még mindig ugyanolyan boldogok együtt.
“Tudom, hogy sokan furcsállották a kapcsolatunkat, de én úgy gondolom, talán ennek is köszönhető, hogy olyan jól megvagyunk egymással. Nem telepszünk a másikra, nincs elszámoltatás, mindenki jól érezheti magát, és talán épp ez a szabadság az oka annak, hogy nincs is szükségünk másra egymáson kívül” – tette hozzá Müller Attila, aki azt is elárulta, hogy karácsony előtt rengeteg karitatív akcióban vesz részt, hogy segítsen a rászorulóknak.
Fotó: RTL Klub
Miért mindig a rosszat szeretjük?
Müller Attila esetében a rossz hír érdekesebb, mint a jó, ennek vajon mi az oka? A magyarok folyton panaszkodnak a rosszra, a rossz hírekre, a rossz világra, ugyanakkor nem véletlenül vannak tele az újságok és a híroldalak rossz hírekkel – ezeket szeretjük olvasni. Hogy is lehet ez? Milyen a magyarok értékrendje? A Tárki 2009-ben vizsgálta a magyar társadalom értékrendszerét.
A végeredmény egy bezárkózó, bizalmatlan ország képét festi le. A társadalom nem bízik a közintézményekben (parlament, rendőrség, bíróságok), e tekintetben nemhogy a nyugat-európai, de még a régiós országok mellett is sereghajtók vagyunk. Társadalmilag passzívak vagyunk, és kétharmadunk úgy gondolja: ő tisztességes, de a többiek nem (mint a viccben: nem egy, ezer autó jön szemben a sztrádán). Bár statisztikailag a jövedelmek nem kiugróan és aránytalanok (azaz a legnagyobb és a legkisebb fizetések aránya alapján az európai középmezőnyhöz tartozunk), kiugróan magasnak érezzük a jövedelmi különbségeket. A világ ötven vizsgált országa közül mi gondoljuk leginkább, hogy más kárára lehet csak meggazdagodni – érezhető, hogy a gazdagság megítélése milyen rossz. Fogékonyak vagyunk az állami szerepvállalásra – tehát az állam oldja meg a gondjainkat (rezsicsökkentés?), és az EU-n belül nálunk vallják a legkevesebben, hogy a végzettség fontos az érvényesüléshez, viszont mindenki úgy véli, ha jó családba születünk, kikövezett utunk van a sikerhez – mindezt egy olyan országban, ahol a diploma az egyik legjobban térül meg Európában (összevetve a diplomások és a diploma nélküliek fizetését).
Egy ilyen, a valóság tényeit sokszor figyelmen kívül hagyó, önmagában kevéssé bízó, másokat előszeretettel megbélyegző, bizalmatlan és állami, külső segítségre vágyó országban csoda-e, ha a rossz híreket szeretjük olvasgatni (tán meg is erősítenek minket a vélekedéseinkben), és nem a jókat?
Ön tervez tenni valamit ma, hogy ne a negativitás és a bizalmatlanság uralkodjon?
Fotó: RTL Klub
