Molnár Piroska elárulta, régen mindent zokon vett.
“Én az életkorom előrehaladtával váltam egyre megbocsátóbbá a sérelmeket okozókkal szemben. Fiatalabb éveimben több mindent zokon vettem, még a kisebb összezördüléseket is rosszul éltem meg. Ma már, ha valaki nem úgy szól hozzám, ahogyan az elvárható lenne, nem jegyzem meg neki. Inkább arra gondolok, hogy biztosan történt vele valami, ami miatt éppen ideges, vagyis a rossz kedve nem nekem, hanem egy általam ismeretlen körülménynek szól. A megbocsátás egy tanulható képesség, és már csak azért is érdemes elsajátítani, mert egy szebb és nyugodtabb élethez vezet” – árulta el a színésznő, míg kollégája Bodrogi Gyula azt állítja, ő a rosszat mindig hamar elfelejtette.
“Szerencsés a természetem, mert a rosszat, a gazemberséget nagyon hamar elfelejtem. Ha valaki, aki egyszer megbántott, ám egy következő találkozásunkkor már kedvesen közeledik, egyből visszanyeri a bizalmamat. Ez így is van rendjén, hiszen a haragtartás csak bosszúhoz vezet, ami egyik félnek sem jó. Az évek során megtanultam: a béke nehéz kenyér, a háború mindig könnyebb. Ennek ellenére én nap, mint nap a nehezebb utat választom, és igenis használom a megbocsájtó-képességemet. Az igazat megvallva számtalan esetben vérig sértődhettem volna az elmúlt évtizedekben, de átléptem és lépek a kényes szituációk felett, mert nincs fontosabb, a nyugalmamnál.”
S, hogy mit gondol Psota Irén és Sztankay István erről a témakörről, azt a Story magazinban elolvashatják.
