Szórakozás

Mindenről lemondott Medveczky Ilona

A csodálatos díva, Medveczky Ilona még ma is tündököl. A művésznő őszintén vallott múltról, jelenről.

„Ennyi idősen olykor már eszembe jut az elmúlás, de alapvetően keveset foglalkozom azzal, hogy telik az idő. Az egész életem kemény harc volt, mindenre a tánc tanított meg. Talán az egyik kulcsa az életemnek, hogy az édesapám fiút akart, ezért sosem fogadott el igazán. Amikor pedig bejelentettem, hogy táncos leszek, nem örült, erkölcstelen hivatásnak vélte. Azt szerette volna, ha gépírókisasszony leszek” – emlékezett vissza Ilona.


„Innentől kezdve tudtam, hogy a hátralévő életemben csak magamra számíthatok. Összeszedtem a cuccaimat, és nekivágtam a nagyvilágnak. A szüleim szegények voltak, én pedig a mai napig nem felejtem el, hogy az első keresetemből én vettem otthonra az első villanyvasalót és a nappaliba a függönyt. Mindent feladtam a karrieremért: sanyargattam magam, alig ettem, hashajtókat szedtem, hogy még vékonyabb legyek. Igazi társam se lett az életben, és gyerekem se született.  De ha újrakezdhetném, akkor is mindent így csinálnék, hiszen a mai napig fantasztikus érzés a közönség szeretete” – mesélte Ilona.

„Úgy vélem, a legfontosabb, hogy ebben az elértéktelenedett világban mindenki megmaradjon nagybetűs embernek. Sajnos, keveseknek sikerül. Talán éppen ezért nem találom a mai napig a társamat, pedig nagyon vágyom rá. Hiszek abban, hogy nekem is jár egy romantikus vacsora a szellemi és lelki társammal, de mindig is elérhetetlennek tűntem a férfiak számára. A barátaim elfáradtak, a legtöbben csöndben nyalogatják a sebeiket. Sokszor mondom, hogy bár egyedül vagyok, nem vagyok magányos. Vállalom, hogy nem vagyok tökéletes. Egészségügyi gondjaim is vannak: az elmúlt években a gerincproblémáim miatt öt centit összementem, nem tudok hátrahajolni, a nyakamat sem tudom rendesen mozgatni, ma már  mozgássérült-igazolványom is van. De minden fiatalnak azt kívánom, hogy érje meg ezt a kort ilyen szépen, és legyen olyan színpadképes, mint én a mai napig. Az ösztöneinkre és a szívünkre kell hallgatnunk, és céljainkat meg kell valósítanunk, különben semmit nem ér az életünk. Tudom, a  tánc volt életem nagy feladata” – mesélte csillogó szemmel a művésznő.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik