Szórakozás

Gleccsertavai veszélyeztetik Bhutánt

Bhután az egyetlen ország a világon, ahol a király elhatározta, hogy boldoggá teszi a népét.

A hó és jég alkotta, krétafehér Thorthormi-gleccser a tengerszint fölött csaknem 4450 méteres magasságban ágaskodik a tiszta, mélykék égre. A világ tetején látható drámai képet a jégnyelv lábánál lévő széles, sötét vizű tó látványa teszi teljessé. A fenséges táj azonban fenyegetést rejt. A gleccser által táplált tó riasztó sebességgel nő, mivel körülötte a jégből évente 30-35 méternyi olvad el.

A klímaváltozásnak tulajdonított melegebb idő miatt a Thorthormi-tó 2001 óta csaknem a háromszorosára nőtt, és ma már 3,42 négyzetkilométer területű, a kőből, hordalékból képződött természetes morénagát pedig, amely visszatartja, felényire töpörödött.

Ha ez a gát összeomlik, 53 millió liter víz, szikla és hordalék zúdul le a környező völgyekre, és több tízezer ember életlehetőségeit teszi tönkre. A szomszédos területen él Bhután 700 ezres lakosságának a 10 százaléka is. Itt van a mezőgazdaságtól erősen függő ország megművelhető területének mintegy 8 százaléka. Az ennél is rosszabb esetben a tó áttör egy keskeny morénán, és egyesül a Rapshteng nevű szomszédos nagy gleccsertóval, ami aztán katasztrofális árhullámot eredményez országszerte. A Thorthormi kiöntése okozta áradás óriási pusztítást végezne a szomszédos Indiában és Bangladesben is.

A himalájai ország területe 47 000 km2, kétmillió ember él benne, államformája alkotmányos monarchia.

A lakosság főleg mezőgazdaságból és állattenyésztésből él. Az ipar nem túl fejlett, elsősorban a kézműipar dominál. Japán technológiának köszönhetően számos vízi erőművet építettek, így a kis ország fő exportcikke az elektromos áram.

Napjainkban Bhután az egyetlen buddhista ország, ahol szinte érintetlenül megmaradt a buddhista hagyomány és kultúra. Címerükben a sárkányt találjuk meg, mert szájhagyomány szerint fontos szerepe volt az ország létrejöttében.

A fél Magyarország méretű államban a király azon törte a fejét, hogyan tehetné még boldogabbá a népét. Aztán arra az elhatározásra jutott, hogy  a boldogság egyik forrása lehetne, ha megőriznék a környezetüket, nem vágnák ki a fákat. Szerinte, ha szép a környezet, az jó érzéssel tölt el mindenkit.

Frei Tamás bhutáni útjának beszámolójából közelebbről is megismerhetjük a különleges népet.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik