A 482 faj 8,5 százalékát jutott a kihalás küszöbére, 31 százalék esetében pedig csökken a populáció nagysága. Regionális szinten jóval drámaiabb a helyzet – véli Martin Wiemers, a Bécsi Egyetem állatfajok sokféleségével foglalkozó tanszékének munkatársa a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása szerint. A kutató egyike a veszélyeztetett pillangókat felsoroló lista ötven szerzőjének.
Sok pillangó eltűnéséért a táj, ezen belül is elsősorban a kultúrtáj átalakulása felelős. A szántók között húzódó természetes mezsgyék szinte teljes mértékben eltűntek, velük együtt számos rovar élőhelye is megszűnt.
A gyepterületek és ugarok is alkalmas élőhelynek számítanak, ezek között azonban sokszor hiányzik az összeköttetés, így elszigetelődnek egymástól. Az ilyen “szigetek” között pedig alig nyílik lehetőség géncserére.
A veszélyeztetett fajok említésekor szinte mindenki a nagytestű emlősökre gondol, mint amilyen a panda vagy a tigris. Az apró állatok azonban legalább annyira fontosak, őket is védenünk kell – érvelt a svájci székhelyű IUCN biológiai sokféleséget védő csoportjának igazgatója, Jane Smart. “A lepkék például fontos beporzó szerepet látnak el számos ökoszisztémában” – mondta.
Ahhoz, hogy a populációk alakulását objektíven meg lehessen ítélni, és a “vörös listát” is pontosítani tudják, minden országban megfigyelőrendszert kellene kialakítani. Ez viszont egyelőre csak kevés európai országban létezik, pedig a monitoring-programok révén a rovarok védelmének sikerét is nyomon lehetne követni – hívták fel a figyelmet a szakemberek.
