Pályán kívül

Az olimpiai bajnok büszke lázadó fiára

Ábrahám Máté, a Diákellenállás a Felsőoktatásért mozgalom vezetőjének édesapja Szöul olimpiai bajnok kajakosa. Támogatja fiát, de nem mindenben ért vele egyet.

Napok óta tartanak a felsőoktatás tervezett átalakítása elleni demonstrációk, tüntetések országszerte. A kormány első bejelentését követően ismerte meg az érdeklődő közönség Ábrahám Mátét, aki amellett, hogy azóta már két tüntetésen is beszédet mondott, a Humán Platform videóüzenetének egyik főszereplője.

A 17 éves gimnazista srác édesapja Ábrahám Attila, a férfi kajak négyes tagjaként Szöulban olimpiai bajnoki címet szerzett. A jelenleg a Magyar Kajak-Kenu Szövetség főtitkáraként dolgozó édesapát megkérdeztük, mit szól fia lelkes közéleti munkálkodásához.

Ábrahám Attila – Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

– Nagyon büszke vagyok a fiamra, mindig igazságkereső volt velem szemben, a családjával szemben is – mondta Ábrahám Attila. – Egyszerűen az a habitusa, hogy ha vélt vagy valós sérelem éri, azonnal felpattan és elmondja azt az értékítéletét, amit az adott ügyről gondol. Őt lelkileg nagyon megérintette ez az egész ügy, még akkor is,ha nem áll küszöbön neki az egyetemi felvételi, hiszen még két és fél évig középiskolás lesz. Nem is magáról beszélt, hiszen ő pontosan tudja, hogy ha a család életében nem áll be jelentősebb változás, akkor biztosítjuk neki annak az egyetemnek az elvégzését, ahová jelentkezne.

A jogot, ahogy már nyilatkozta.

Nem feltétlenül, ez azért még változhat, de most úgy néz ki igen, hogy a jogász pályát választaná. Feleségem is jogász, én is az vagyok. Az, hogy kimondja a véleményét, és az mennyiben egyezik az enyémmel, az egy más kérdés. Például az ő igazságérzetét sérti a hallgatói szerződés is, én meg sportvezetőként, akár a kajak-kenu sportágban is, aláíratnék egy szerződést a sportolókkal: ha már állami pénzen acélosodnak idehaza, akkor ne legyen olyan természetes az, hogy ha valahol két forinttal többet fizetnek, akkor külföldön sportol tovább az illető. Az én álláspontom tehát ebben a kérdésben markánsan eltér a fiamétól. De hallatlanul kedvesnek és nagyon lelkesnek érzem.


Ábrahám Máté tüntet – Fotó: Neményi Márton

Nem félti?

Három dolgot kértem tőle. Az egyik, hogy semmiféle zavargásban, randalírozásban ne vegyen részt, nem kell rendőröket ingerelni, mondjuk amúgy sem olyan típus. Kettő: ne mászkáljon az utcán magából kikelve, gigafonnal a kezében üvöltözve, átszellemült prófétaként. Három: véletlenül se sodródjon bele pártpolitikai erőtérbe. Azt gondolom, amíg ez a tevékenység megmarad a diákság vélt vagy valós érdeksérelmének a képviseletének, és nem veszi át akár politikai agitátorok, akár kormánypárti vagy ellenzéki erők igyekezetének a színét, addig ez teljesen rendben van.

Rosszul esik neki, ha támadják?

Az, hogy ő belépett egy olyan térbe, amelyet úgy hívunk, közélet, és kap hideget-meleget, az a személyiségfejlődésének szerves része. Sok keserűség is éri, amikor olvassa a különböző internetes hozzászólásokat, 17 éves kamasz, hogyne esne rosszul neki, ha bántják. A jónak örül, de nem érti, miért mondják rá, hogy nyikhaj. Hát, ha valaki közéleti szereplővé avanzsál, el kell viselnie a negatív kritikát is. Nem biztos, hogy erre teljes egészében fel volt készülve. Szülőként persze az aggodalom is előjön az emberben, de nem foghatom le, mert akkor belső feszültség és robbanás keletkezne a családban. Sokszor leülünk, beszélgetünk, a beszédeit egyébként mindig saját maga írja. Van, hogy kikéri a véleményem, és aztán persze homlokegyenest máshogy dönt. Igazi lázadó kamasz, olyan stádiumban van, amikor úgy gondolja, az egész világ hülye.

Ábrahám Attila azért elmondta, a sport sem áll messze fiától, a III. kerületi TTVE csapatában focizik, és újabban bokszolni jár.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik