Forma-1

25 év is kevés volt, hogy feldolgozzuk Ayrton Senna halálát

A Forma-1 1950 óta íródó története, a már több mint ezer futam számos heroikus küzdelmet hozott, és mivel a versenyzők sokáig az életüket kockáztatták, amikor az autóba ültek, a sorozatnak megannyi legendás alakja van Juan Manuel Fangiótól kezdve Niki Laudán, James Hunton, Alain Proston át Michael Shumacherig.

Egy valaki viszont mindig is külön polcon volt, ő Ayrton Senna.

Senna a győzelmeivel adott hitet és boldogságot a brazil embereknek, de megalkuvást nem tűrő versenyzésével gyorsan népszerű lett világszerte. A határon táncolt, sokszor át is lépte azt a siker érdekében, de pont ez az ellenállhatatlan akarat az, amit örökségül a világra hagyott. 25 évvel ezelőtti halála után a Forma-1 már nem volt ugyanaz, mint előtte.

Az a híres monacói esős futam

Mindent elmond Sennáról, hogy bár jómódú családból származott, ami megkönnyítette első lépéseit az autósportban, ő mindig is úgy volt vele, hogy azzal sosem fog nyomot hagyni maga után, ha bevásárolja magát a Forma-1-be. Bízott annyira magában, hogy tudta, a tehetségével is felül tud kerekedni a többieken, és elég hamar sikerült is bizonyítania, hogy kivételes képességekkel rendelkezik.

1984-ben a nem túl erős Toleman csapatnál mutatkozott be az F1-ben, hatodik versenyén pedig egészen hihetetlen teljesítményt nyújtott. Az esős monacói pályán a 13. helyről rajtolva vadászott le mindenkit a mezőnyből, második helyen autózott, amikor a hátrányán körönként 3-4 másodpercet faragott Alain Prost mögött. A versenyt aztán az egyre romló időjárásra hivatkozva a 31. körben leintették – sokan vitatták a döntést –, Sennának így még várnia kellett első győzelmére.

Biztos volt, hogy egy Toleman-kaliberű csapat képtelen megtartani egy ekkora tehetséget, nem is maradt tovább egy szezonnál, átült a Lotusba. A második futamán, Portugáliában aratta első győzelmét, dominanciájáról mindent elmond, hogy csak a második Michele Alboretót nem körözte le a mezőnyből.

A Lotusból kihozott mindent, amit csak lehetett, többet, mint amire azt az autót tervezték. Sennának egyre nagyobb kultusza lett, mert bár a világbajnoki címre ekkor még nem volt esélye, megbízhatóan szállította a győzelmeket és a dobogós helyezéseket az ott töltött három éve alatt.

Ron Dennis, a McLaren csapatfőnöke is imádta Senna vezetését, oda is vitte a brazilt Prost mellé, amivel elkezdődött az F1 egyik legendás párharca.

„Meg akart alázni”

Nehéz lenne még két ennyire eltérő karaktert összehozni egy csapatnál. Senna volt a nyers gyorsaság, Prost, a Professzor pedig a két lábon járó taktika, aki pontosan tudta, mikor mennyit adjon ki magából, hogy aztán az övé legyen a végső győzelem. Bár eleinte jópofáskodtak egymással, közben a színfalak mögött óriási harc dúlt, mert ők nem a többiekkel versengtek, csakis egymással.

Nem legyőzni akart, hanem megalázni, megmutatni, hogy sokkal jobb. És ez volt a gyengéje

– mondta róla később Prost a brazilról készült 2010-es filmben.

Hogy ez mennyire igaz volt, arra jó példa volt az 1988-as Monacói Nagydíj. Senna toronymagasan, másodpercekkel vezetett csapattársa előtt, alig pár kör volt már csak hátra, amikor szóltak is neki a csapatrádión, hogy vegyen vissza, biztosnak tűnik a győzelme. Nem lassított, aminek a vége az lett, hogy a szalagkorlátnak csapódott és az élről esett ki, Prost pedig begurult az első helyen.

Ez a személyes kudarc hihetetlen erőket szabadított fel Sennában, aki a következő nyolc futamból hatot megnyert és Prost elé került. Az utolsó előtti nagydíjon, Japánban már első világbajnoki címe volt a cél, és bár iszonyatosan elrontotta a rajtot a pole-ból, a 14. helyről tornázta vissza magát az élre és nyerte meg a vébét.

Senna világbajnoki címe aztán betett a McLarenen belüli harmóniának, a két csapattárs fokozatosan utálta meg a másikat, egy idő után már nem is beszéltek egymással, ha pedig találkoztak a pályán, egyre agresszívabbá váltak. Ennek az ellentétnek a tetőpontja az 1989-es Japán Nagydíj volt, amikor Sennának nyernie kellett, hogy versenyben maradjon az aranyért. Prosttal csatáztak az első helyért, a francia a 46. körben hagyott egy kis helyet a kanyarban, csapattársa azonnal támadta, Prost viszont rácsukta az ajtót, a két McLaren összeakadt. Prost azzal a tudattal szállt ki a kocsiból, hogy mindketten kiestek és ő a világbajnok, de Senna megkérte a pályamunkásokat, hogy tolják be az autóját, majd egy boxkiállás után, óriási vezetéssel megnyerte a futamot.

Később viszont kizárták a versenyből arra hivatkozva, hogy levágta a sikánt. Senna szerint Jean-Marie Balestre FIA-elnök miatt született ez a döntés, aki így honfitársát, Prostot segítette, aki egyébként a kiesése után egyből a versenybírákhoz ment panaszt tenni.

Bár a francia világbajnoki címet nyert, mégis elhagyta a McLarent, úgy érezte, elárulták azzal, hogy Sennában látták a jövőt és nem benne. A brazilról, akit ekkor már nagyon gyűlölt, azt mondta, képtelenség vele együtt dolgozni.

Már megint Japán

Senna karrierje sok ponton kötődik Japánhoz, itt nyerte első világbajnoki címét, majd itt történt az imént említett Prost-eset is. 1990-ben, amikor a francia már a Ferrarinál volt, ismét az ázsiai országban ért döntő pontjához a világbajnokság, csak ezúttal a brazil volt kedvezőbb helyzetben az utolsó előtti versenyen.

A futam előtti eligazításon még fel is hívták a versenyzők figyelmét, hogy mindenkinek jobb lenne, ha elkerülnék az egy évvel korábban történteket, de Senna és Prost már az első kanyarban összeakadtak és kiestek. Versenybalesetnek könyvelték el a történteket, a brazil ezzel lett másodszor is világbajnok.

Azt hiszi, hogy nem halhat meg, mert hisz Istenben. És ez nagyon veszélyes

– mondta később Prost.

Senna viszont teljesen máshonnan közelítette meg a dolgot. Szerinte ő csak elment a határokig és ezek nála jóval messzebb voltak, mint Prostnál.

Ha pilóta vagy, mindig ki vagy téve a rizikónak. Másokkal versenyzel, és ha már nem támadod meg a lehetőségeket, akkor nem vagy többet autóversenyző, mert mi azért küzdünk, hogy nyerjünk. Nem a harmadik, negyedik, ötödik hely motivál, hanem a győzelem. És én addig fogok küzdeni, amíg az első helyért csatázom. Hogy néha hibázom? Persze, nem lehet mindig tökéletes döntéseket hozni. De én mindig hiszek a döntéseimben, amiket a győzelemért hozok

– érvelt Senna.

Az ikon

Brazíliában elég nyomasztó volt ekkoriban a helyzet, ám az embereknek hitet, boldogságot adott, hogy az egyik honfitársuk egy olyan, egyre népszerűbb sport kiemelkedő alakja, mint a Forma-1, és vasárnaponként, a győzelmei után büszkén vallja, hogy maga is brazil, miközben a zászlót lengeti a dobogó tetején. A hősköltemény az 1991-es Brazil nagydíjon folytatódott, amikor Senna életében először hazai pályán tudott nyerni.

Úgy ért be a célba elsőként, hogy egy idő után beragadt hatodik sebességi fokozatba az autója.

Alig bírta el a győzelemért járó serleget Fotó: Pascal Rondeau/ALLSPORT

Csak sejtéseink lehetnek arról, hogy ez mekkora fizikai igénybevételt jelenthet. Senna sem tudott önerőből kiszállni az autóból, és a vállai is annyira fájtak, hogy a dobogón csak nehezen tudta magasba emelni a győzelemért járó trófeát. Innentől kezdve már tényleg félistenként tekintettek rá Brazíliában, az évet pedig egy újabb világbajnoki címmel koronázta meg.

Az elátkozott San Marinó-i Nagydíj

A következő két év Senna keserves küzdelméről szólt a Williamszekkel, és bár klasszisát továbbra is bizonyította, a technikát legyőzni nem tudta. Ő maga is átigazolt volna a csapathoz, csakhogy 1993-ban oda szerződött Alain Prost, aki csak egy dolgot kért: nehogy Senna legyen a csapattársa. Nigel Mansell után a francia is győzelemre vitte a Williamst, majd visszavonult, ekkor pedig Sennát igazolta le a csapat.

Ugyanakkor betiltották azokat a technikai újításokat, amikkel a Williams sikeres volt, így Senna kapott egy egyensúlyát vesztett, nehezen irányítható autót. Frusztráló volt így a szezonja, mert bár hiába indulhatott az élről az első két futamon, mindkétszer kiesett, miközben kapott egy feltörekvő fiatal riválist a nyakára Michael Schumacher személyében. Senna ráadásul úgy gondolta, hogy a Benetton trükközései miatt jogtalan előnyhöz is jutott a német, de ezt bizonyítani sosem sikerült.

Az idény harmadik nagydíja volt az imolai, amely a Forma-1 történetének egyik legtragikusabbjaként vonult be a történelembe. Már a szabadedzésen volt egy hatalmas bukás, Rubens Barrichello törte össze a Jordant 225 kilométer per órás sebességnél, kész csoda, hogy törött orral megúszta az egészet.

A szombati időmérőn aztán tragikus kimenetelű baleset történt, az osztrák Roland Ratzenberger csúszott ki a pályáról, neki a szalagkorlátnak. A kórházba szállítást követően halt bele a sérüléseibe, 33 éves volt.

Bár voltak csapatok, amelyek visszaléptek az időmérőtől, a kvalifikáció kis szünet után folytatódott, Senna pedig az idényben harmadszor is megszerezte a pole-t. Amikor meghallotta, hogy Ratzenberger meghalt, a Forma-1 orvosának, Sid Watkinsnak a vállán sírt, de úgy döntött, folytatja a versenyzést és a vasárnapi futamon is rajthoz állt.

Már a rajtnál volt egy komoly baleset, be is kellett küldeni a biztonsági autót. A safety car-időszak után újraindításkor Senna meg tudta őrizni a vezető helyet Schumacherrel szemben, azonban a hetedik körben, a Tamburello-kanyarban kicsúszott a pályáról. 307 km/h volt ekkor a sebessége és lassult ugyan valamelyest, de így is 233-mal csapódott a falba.

Az orvosi stáb azonnal a helyszínre sietett, Watkins később elmondta: már ekkor látta a neurológiai jelekből, hogy Senna halálos fejsérülést szenvedett. A halálának pontos időpontja 1994. május 1., 14 óra 17 perc.

A San Marinó-i Nagydíjat még ennyi baleset után is újraindították, Michael Schumacher nyert.

Az orvosi csapat küzd Senna életéért 1994-ben, Imolában Fotó: Anton Want/Allsport

Többféle teória született arról, hogy ki volt a felelős Ayrton Senna haláláért, egyes vélekedések szerint az autója hibásodott meg, mások szerint a csapata mulasztott, és voltak olyan vélemények is, miszerint maga a pilóta hibázott. Az Olasz Legfelsőbb Bíróság is vizsgálta az esetet, később felmentette a vádlottakat. A tragikus baleset körülményei máig tisztázatlanok.

Senna halálának következményei

A nemzetközi szövetség azonnali lépéseket sürgetett a minél nagyobb biztonság érdekében, a Forma-1 pedig teljesen megváltozott. Nemcsak a futamok rendezésénél szigorodtak az előírások (például a boxban való sebességkorlátozással és egyéb döntésekkel), hanem maguk az autók is átalakultak, a pályákat is újratervezték. Ratzenberger és Senna halálát követően két évtizeden át nem volt halálos kimenetelű baleset a Forma-1-ben, majd jött Jules Bianchi tragédiája a 2014-es Japán Nagydíjon, a francia pilóta kómába került, miután egy mentődarunak ütközött, majd egy évvel később belehalt a sérüléseibe.

Ayrton Senna a Forma-1 történetének talán legjobb versenyzője volt. Fájdalmasan fiatalon, 34 évesen halt meg, de amit mindig is szeretett volna, azt ilyen rövid idő alatt is elérte: kéznyomát örökké rajtahagyta az autósporton. Pole-pozíciós helyezései (65) számát csak 12 évvel halála után döntötte meg Schumacher (ezt a rekordot azóta már Lewis Hamilton tartja 84-gyel), de 161 futamon aratott 41 győzelme és 80 dobogós helyezése is bámulatos, és fűződik még pár rekord a nevéhez.

Senna emellett egy biztonságosabb Forma-1-et hagyott örökül és a már életében elindított alapítványát, amely azóta is hátrányos helyzetű brazil gyerekeknek segít.

Ayrton Senna – Portré

Született: 1960. március 21., Sao Paulo

Meghalt: 1994. május 1., Bologna (34 évesen)

Csapatai: Toleman, Lous, McLaren, Williams

Forma-1-es futamok száma: 161

Világbajnoki címek: 3 (1988, 1990, 1991)

Győzelmek: 41

Dobogós helyezések: 80

Pole-pozíciók: 65

Első futam: 1984, Brazil Nagydíj

Első győzelem: 1985, Portugál Nagydíj

Utolsó győzelem: 1993, Ausztrál Nagydíj

Utolsó futam: 1994, San Marinó-i Nagydíj

A nyitókép az 1993-as Brazil Nagydíjon készült. Fotó: Paul-Henri Cahier/Getty Images

Ajánlott videó

Olvasói sztorik