Közel fél évbe került, de a Real Madrid végre megtalálta azt az embert, aki a sorozatban harmadik Bajnokok Ligája-győzelem után nem is annyira váratlanul távozó Zinédine Zidane-t pótolhatja a kispadon. Azt már tudjuk, hogy a legnagyobb nevek – például Massimiliano Allegri, Julian Nagelsmann, Jürgen Klopp vagy Joachim Löw – sorra utasították vissza Florentino Perezt, míg a végül befutó, a világbajnokság előtt egy nappal a spanyol válogatottól elküldött Julen Lopetegui bukása már a kinevezése előtt eldőlt. Hiszen
A legnagyobb sztárok fáradtak és motiválatlannak tűntek Lopetegui vezetése idején, miközben a sérülések sem kerülték el a keretet és Cristiano Ronaldo pótlását sem sikerült megoldani. Karim Benzema gólképessége megbízhatatlan, a komplett védelem dekoncentrált, a középpálya előre vékony, hátra átjáróház volt.
Ebben a helyzetben vette át a csapatot Santiago Solari, aki ha nem is rúgta be az ajtót az elmúlt pár hétben, legalább visszarakta a Real Madridot a legfelső polcra. Itt nem arról van szó, hogy mekkora teljesítmény és erőfeszítés az elmúlt néhány meccset megnyerni, a hangsúly az öltözőn van. Érezhetően jobban mennek a játékosok, az argentin is jobban nyúl a fiatalokhoz és a kiegészítő emberekhez, távolról ismét azt az egészséges egyensúlyt lehet érezni, mint Zinédine Zidane irányítása alatt.
Óvatosan kell bánni a jelzőkkel, mert Ronaldo évi 50 gólja Solarinak is hiányozni fog, de egy mentálisan erős Real Madrid mindenkire veszélyes lehet. Azt meg nem feledjük, hogy négy BL-t nyertek az elmúlt öt évben, és egyszer sem az ősszel robbantottak nagyot.
Ha megvan a megfelelő motiváció, akkor február és június között újra számolni kell a címvédővel. A recept ismert, a hozzávaló adott, csak a séf változott.
Úgyis csak a BL számít
A Real Madrid politikája évek óta változatlan: a Bajnokok Ligája a prioritás, ha közben a spanyol bajnoki arany is becsúszik, az csak hab a tortán. A klub globális márka, az európai sorozatot irdatlan sokan követik világszerte, ha brandépítésről van szó, egy-egy győzelem rengeteget ad hozzá az összértékhez. Legyen bárki a Real Madrid vezetőedzője, együtt kell élnie ezzel az elvárással. Kis túlzással a bajnokságot még oda is dobhatja a Barcelonának, amíg Európára fókuszál. Ez is egy filozófia, meg az is, ahogy Carles Puyol, a Barcelona korábbi világklasszis csapatkapitánya elmondta, hogy ha ők ezzel a mentalitással játszottak volna, meglincselték volna őket a szurkolók.
Solarinak nem kell ettől félnie, és talán akkor sem fogják az első alkalommal kivágni a nyáron, ha nem jön össze egy kupa sem. Noha Perez nem türelméről híres, elég csúnyán elszúrta a nyarat, talán jobb is, ha picit meghúzódik. Az elnöknek óriási a felelőssége abban, hogy a címvédő jelenleg ott tart ahol: Zidane és Ronaldo is miatta távozott, és neki nem sikerült megfelelően pótolni a klub történetének talán két legfontosabb alakját. Máshol lehet, hogy már megbukott volna, de nyilván a vitrinből kilógó BL-trófeák őt igazolják.
Az már más kérdés, hogy a pártoló, a szurkoló és a brand nem biztos, hogy elvisel még egy olyan sikertelen korszakot, mint anno 2003 és 2009 között. (A történethez hozzátartozik, hogy Perez 2006-ban távozott az elnöki posztról, és csak 2009-ben tért vissza.)
Egy-két kupamentes év még talán belefér, de idővel meg kellene határozni az új irányt. Már Zidane is küzdött vele, és az alapgond továbbra is adott: az elmúlt sikerek főszereplői lassan kiöregednek, az átlagéletkor nagyon magas, a fiatalok pedig még nem állnak készen. Jó játékosokról beszélünk természetesen, de nézve a trendeket, a félelmetes Manchester Cityt, a Liverpoolt, a Paris Saint-Germaint, nehezen elképzelhető, hogy Ceballos, Asensio vagy a Zidane távozása óta pocsék formában lévő Lucas Vazquez nyerő ember lehetne ebben az idényben.
Solarival azért is húzhat nagyot a Real, mert a személye garancia a békés átmenetre, vele még az esetleges sikertelenség is könnyebben eladható. Nem szupersztár, de akárcsak Zidane, korábban a Real Madrid II-ben, a Castillában két évig a fiatalokkal dolgozott, ért a nyelvükön. Pontosan az a figura, mint Zidane volt Rafa Benítez kirúgása után. Egy ismerős hang, aki mögé felzárhatnak a csapat veteránjai, és akire felnézhetnek a sikerekben sütkérező, de még rengeteg munka előtt álló tehetségek.
Hagyjuk csak Zidane-t pihenni. Ő a klub történetének egyik ikonikus figurája, elfogytak a jelzők vele kapcsolatban. Jobban tesszük, ha nem békén hagyjuk, és nem hasonlítunk senkit hozzá, hiszen páratlan emberről beszélünk
– mondta szerényen még a kinevezése után Santiago Solari.
Mikorra várhatjuk az új Realt?
Előlegezzük meg a Real Madridnak, hogy túljutnak a csoportkörön a Bajnokok Ligájában. Solarinak lesz kettő hónapja a klub-vb-vel, a leheletnyi szünettel és a néhány bajnokival, hogy összeálljon a csapata. Szüksége lesz az ezer fokon pörgő, egészséges sztárjaira, meg arra, hogy a tehetségek éhesek legyenek.
Az igazi változásra azonban valószínűleg várni kell, és noha Solari egy-egy tehetséget beépíthet a rotációba – Vinícius Jr. és a már említett Dani Ceballos –, tavasszal még hozott anyagból kell dolgoznia. Ha túléli az esetleges BL-kiesést, és megtarthatja az állását, a következő átigazolási-időszakban muszáj lesz új csapatot építenie, és meghozni néhány nehéz, esetenként kellemetlen döntést.
A kapuskérdést már megoldotta, a szurkolók egyik nagy kedvencének, Keylor Navasnak valószínűleg távoznia kell majd Thibaut Courtois miatt. A középpályán a nem sokára minden bizonnyal aranylabdássá váló Luka Modric is új kihívások után nézhet, utódot kell találnia, a támadótérfélen pedig Karim Benzema helyére érkezhet új center. A 2019-es Real Madrid már egy sokkal fiatalabb, motiváltabb klub lehet, és a következő korszakot mondjuk Eden Hazard neve fémjelezheti. Így a Real kisebb hullámvölgy, néhány fájdalmasabb hónap után újra félelmetes lehet. Még akkor is, ha nincs még egy Cristiano Ronaldo a világon.
