A kapitány azt mondja: „nem akartunk beállni és elrugdosni a labdát.” Értem. Méltányolom. Nekem ez jobban tetszik, mint az ellenfél fatörzs vastagságú lábából fogpiszkálót faragni a miénkkel (baltalábú honfitársaim). De, akkor miért adott elégedettségre okot a portugálok elleni bunkóer (bunkó-bunker) foci? És miről szólt Bernd Storck szava, miszerint „ugyanazt szeretnénk játszani, amit a portugálok ellen.” Hol van a következetlenség eredője, és hol a következetesség?
Bernd Storck alatt most először játszott a válogatott „erőcsatár nélkül”. Szalai és Priskin távollétében, velük egyenértékű játékost erre a posztra nem lehetett volna kiállítani, többek között ezért is születhetett a döntés. A távolban felsírt egy Nikolics és végig pityergett, aki „taktikailag nem passzolt” a magyar válogatott koncepciójába, mióta Storck a kapitány, de most, hogy távol volt, pont azt a játékot látta, ami neki lett volna testhezsimulóan passzentos. Csakhogy ez a sztreccs ruha most Ugrain feszült.
Ugrai Roland a már megszokott Storck-i belenyúlás újabb példája. Kleinheisler a norvégok ellen idegenben, Priskin a visszavágón, most pedig ő. (Persze a nagy varázsló mítoszán egy keveset rontanak a mellényúlások az öngólt jegyző Eppellel, vagy éppen az egész Andorra elleni malőr kerettel.) Ugrai a magyar válogatott első akciógólját szerezte csaknem 11 hónap után, sokat mozgott az előrelépő szélsővédők mögötti üres területekre és tartotta meg jól a labdát, a koncepció hibája az volt, hogy akiknek be tudta volna játszani, azok többségükben a kapura teljességgel veszélytelen játékosok voltak.
Köztük Nagy Ádám, akit a lettek elleni mérkőzés utolsó perceiben már feltolt a kapitány csatár mögötti középpályásnak, most pedig a meccs elejétől ott szerepeltetett. Nagy Ádám karrierválságba süllyedt: mostmár a válogatottban sem hiszik, hogy a szűrő szekció részeként övé lehet a jövő. A támadások felépítésében viszont nincs gyakorlata, és nem is biztos, hogy ezt a tapasztalatot pont a nemzeti csapatban kéne megszereznie. A hírek szerint a Bolognaban is ez lehet az új posztja, csak mikor látjuk?
A játékosok kimozdítása megszokott pozíciójukból nem biztos, hogy eredményre vezet. Ez már Storck alatt is bebizonyosodott. Lang Ádám örök középsővédősége pont az Európa-bajnokságon tört meg, amikor Fiola sérülése után a német edző nem a jobbhátvédként kivitt Besét (akkor minek?), hanem őt tette ki a jobb oldalra. Hiába hasonló a formája, nem helyettesíthető egymással a malomkerék és a könnyűfém felni. Az első két meccsen Lang csak bizonytalannak tűnt, a harmadik, a belgák és Hazard elleni, viszont megalázó volt számára. Onnantól kezdve gyakorlatilag nem is láttuk többet az egyszerűen, de kevés hibával futballozó középhátvédet. A magabiztosság elpárolgott. Most is kemény könyökössel szállt be a jobboldalra saját sebezhetősége kendőzésére. A taktika elvileg lehet jó, de ha sokan érzik magukat diszkomfortosan, sok lesz a hiba.
Gulácsi rossz napja nagyban hozzájárult a vereség különbségéhez. Pedig talán őt gondoltuk a legkevésbé megkérdőjelezhető pontnak. Egyike volt a kevés játékosnak a védőszekcióban, akinek a nevéhez nem kötöttünk eddig meccset befolyásoló blőd bakit (Guzmics Románia, Lang Svájc, Korhut Oroszország). Az első gól előtti, pillanatok alatt elkövetett hibái (rossz labdaátvétel, hátralépés) és az elcsúszás után össze kell szednie magát. A vereséget viszont kár lenne az ő nyakába varrni. A svájci csapat sokkalta több gólt is szerezhetett volna picivel több motivációval. Pontosan az történt velünk, ami egy bekapott gól után Luxemburggal, vagy Andorrával esne meg egy nagyobb csapat vendégeként: kártyavárként összeomlottunk.
A mérkőzésen látottakhoz hasonlóan kellemtelen volt, amit idehaza hallhattunk. A helyi műsorközlőnek többször is figyelmeztetnie kellett a magyar szurkolókat a pirotechnikai eszközök használatának, és a kerítés rángatásának, befejezésére. Az előző, igazán ünnepire sikeredett portugálok elleni meccsen, a Cristiano Ronaldoról szóló skandálások miatt fizetett az MLSZ 5,5 millió forintnyi büntetést, most pedig újabb átutalásra készülhet. A klubcsapatoktól csendőri szigort követelő szövetség saját rendezvényein és a válogatott fellépésein képtelen rendet tartani. Vagy inkább fizetnek, csak ez az utolsó fanatikus, a minőségre egyáltalán nem érzékeny mag megmaradjon?
Az első hat idei válogatott meccsen egy győzelem öt vereség a mérlegünk, ennél gyengébb utoljára 1994-ben volt, akkor négy vereség mellett csak kettő döntetlenre futotta. A lettek elleni pontvesztéssel támadásra kárhoztatott feröeriek, majd Luxemburg ellen lehet majd javítani, de ettől függetlenül az örökké hangoztatott „előrelépés” annyira létezik a valóságban, mint a kockásfülű nyúl.
