Vasárnap a szárnyaló Hoffenheim otthonában vendégeskedett a sereghajtó Hamburg a labdarúgó Bundesligában, és a meccsben minden benne volt, ami miatt utóbbi csapat ott tart, ahol. Jól kezdtek, vezettek, aztán gólt kaptak a szünet előtt, majd a kapusuk bevédett egy lapos lövést a második játékrészben, és úgy játszottak végül 2-2-őt, hogy amúgy tükörsimán kikaphattak volna. Szóval ez a mérkőzés annyiban mégis rendhagyó, hogy legalább szereztek egy pontot és lőttek két gólt – a korábbi tíz meccsen összesen sikerült négyszer a kapuba találni.
Hogy is van ez?
Azért ez a kettősség, mert mégiscsak a HSV az egyetlen német klub, amelyik az I. világháború vége óta a német élvonalban játszik, és egyedüliként állandó tagja a Bundesligának, annak 1963-as bevezetése óta. De amit az elmúlt években művelnek, az már legelvakultabb szurkolóból is azt az érzést hozza ki, hogy egy kiesés lehet felrázná a csapatot.
A hatszoros német bajnok hamburgiaknak (ezzel az ötödik legsikeresebbek Németországban) a hetvenes és a nyolcvanas évek elején irigylésre méltó csapatuk volt, még BEK-et is nyertek 1983-ban. Azóta azonban egy Német Kupa- (1987) és egy Ligakupa-győzelmet (2003) tudnak felmutatni. Na jó, meg kétszer megnyerték az Intertotó Kupát (2005, 2007), az egyiket a jelenleg a Ferencvárosnál dolgozó Thomas Doll irányításával.
Egy ilyenfajta eredménytelenséggel még nem lenne probléma, ha közben azért tényező lenne a csapat Németországban, és ez sokszor sikerült is, azért ott voltak a 3-4. hely környékén a Bundesligában. 2009-ben is még az ötödik helyen végeztek, azóta azonban látványos a visszaesés. Tulajdonképpen csak fellángolásai vannak a klubnak, és amilyen volt az elmúlt pár év, már az fellángolás, hogy az előző szezonban simán bennmaradtak, a 10. helyen végeztek, előtte két évig osztályozón erősítették meg a helyüket a Bundesligában.
Totális káosz
A Hamburgnál még csak nyomokban sem lehet felfedezni állandóságot. A német Frank Pagelsdorf az utolsó, aki huzamosabb időt eltöltött a kispadon, ő négy éven át volt a hamburgiak edzője 2001 szeptemberéig. Onnantól kezdve a beugrókkal együtt 20 edzőt neveztek ki (volt, akit többször is), a már említett Thomas Dollnak sikerült ebben az időszakban egyedül a bravúrosnak számító két évet eltöltenie az együttesnél.
Minden bizonnyal személyes ellentétek is húzódtak a háttérben, egy Bayern München elleni 0-1 miatt még nem szokták kipaterolni az embert sehonnan. Jött helyette Markus Gisdol, akivel hat bajnokin négy vereség, két döntetlen a mérleg, nem mondhatni, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
És itt el is érkezünk a vezetőség felelősségéhez. A klubot egy gazdasági társaság irányítja, annak is a többségi tulajdonosa egy helyi milliárdos, Klaus-Michael Kühne. Az ő szándékai egyértelműek, jót akar tenni a klubnak, nem sajnálja rá a pénzt (a keret értéke a középmezőnyben van), ám nem sokat ért a focihoz. Például szerinte az amúgy nem rossz játékos, de több helyen leszerepelt Rafael van der Vaart a második Diego Maradona…
Ezzel amúgy még nem is lenne probléma, láttunk már olyat a futballtörténelemben, hogy egy klubtulajdonos nem a legjobb szakember. Itt jön elő annak a fontossága, hogy milyen szakmai segítséget kap, és hát a HSV-nél ez elég komoly probléma, mert egy eléggé begyöpösödött – amúgy klubhoz kötődő emberekből álló – társaság felel az irányításért.
A fejétől bűzlik
A szálak Dietmar Beiersdorfer vezérigazgató kezében érnek össze, akinek első regnálása még teljesen rendben volt, ám amióta visszatért 2014-ben, rossz döntések sorozata köthető a nevéhez. Eleve ő felel az edzők kiválasztásáért, beleszólása van a játékosigazolásokba és a szakmai döntésekért felelős emberek kinevezése is az ő feladata. Sokat elmond a mostani megítéléséről, hogy fél éve nem tudott leakasztani egyetlen sportigazgatót sem, még a klubközeli Nico-Jan Hoogma is kikosarazta a hamburgi ajánlatot.
Beiersdorfer arról is ismert, hogy sokat hezitál, nehezen hoz meg döntéseket. Labbadiát ebben a szezonban viszonylag korán kirúgta, és ez is hiba volt, most függetlenül attól, hogy az első öt fordulóban mindössze egy pontot tudott felmutatni a csapat. Labbadiával legalább elindultak valamerre, míg Gisdol arcán és a csapat játékán is látszik, hogy a kudarckerülés az elsődleges.
Márpedig a Hamburgnak nem rossz a kerete (még ha csatárposzton óriási lyuk tátong), tele van válogatott játékosokkal, akik érdekes módon az előző szezonban tudtak jól szerepelni, most mégis hibát hibára halmoznak. Közben ismét elherdált pár fiatal játékost a csapat, a legszebb példa erre Kerem Demirbay, aki 23 éves, pont a keszekusza középpályát oldhatná meg évekig, erre nyáron eladták a Hoffenheimnek, ahol a meglepetésre menetelő csapat legjobb játékosa. És a magyar válogatott Stieber Zoltánt is említhetnénk, aki hamburgi időszaka alatt mindig tudott lendületet adni a csapatnak, Labbadia azonban valamiért mégsem számolt vele, ő már a Kaiserslauternben van.
Van visszaút?
Elég mélyen van tehát a Hamburg a rossz döntések miatt, és ha ez így folytatódik, ez a mélység történelmi lesz és egyenes úton vezet majd a Bundesliga 2-be. Az elmúlt szezonok alapján legalább 30 pontot kell gyűjteni ahhoz, hogy egy csapat harcban legyen a még osztályozót jelentő 16. helyért, de sokszor inkább 35-36 pont kellett. A Hamburgnak most 11 forduló után van három, még nem nyertek.
Úgyhogy itt lenne az ideje, hogy elkezdjen nyerni a Hamburg. Már csak a kitartó szurkolók miatt is, az átlagnézőszám még mindig 53 ezer. Szombaton ott a tökéletes alkalom a rivális Werder Bremen ellen, amely szintén több sebből vérzik. Eléggé most vagy soha alkalomnak tűnik a rossz sorozat megszakítására.
