A magyar futball válságnak oka egyértelműen a játékosok felkészítésében keresendő. Ebből következik az is, hogy csak a magyar edzői szakma képes kirángatni a bajból labdarúgásunkat. Hogy megértsük a jelen sikerét, azt, hogy Magyarország visszakerült Európa futballtérképére, 5-6 év pangás után idén januárban megélénkült a játékos exportunk, újra komoly összegért adunk el fiatal játékosokat – Kalmár, Balogh, Kleinheisler, de Nagy Ádámra is komoly érdeklődés van -, ismernünk kell a közelmúltat.
A jelen megértésében kulcsfontosságú edzőképzésünk, amely 18 éve lépett új útra. Ekkor vezették be Magyarországon az UEFA rendszerű oktatást. A program 2013-ban kinevezett új szakmai stábbal irányt váltott, nagyobb sebességre kapcsolt.
Az új típusú UEFA rendszerű edzőképzés bevezetése dr. Mezey György nevéhez köthető, aki keresztülverte, meghonosította Magyarországon ezt a nemzetközi szinten is versenyképes diplomát.
Mezeynek nem volt nehéz dolga, hiszen futballunk eredményessége, ergo megítélése folyamatosan csökkent az 1970-es évektől és valljuk be őszintén, edzőképzésünk is igencsak belterjessé vált. Nem nagyon hatott ránk a külföldi innováció, a magyar foci masszívan el volt önmaga egyre sűrűsödő homályában. Miközben a 70-es évektől kezdve érdekes szakmai újítások – totális futball, aktív területvédekezés, pozíciós játék, tiki-taka – születtek a vasfüggönyön túl nálunk az újítások nem jelentek meg, csak a “lötyögés ment a semmibe”. Ennek ellenére a nyolcvanas évek végéig az eredményességgel kvázi még nem is volt baj, rendre akadt egy-egy klub – 1984, ifjúsági Eb-győzelem, 1985, Videoton, UEFA-Kupa döntő -, vagy válogatott siker – 1982-es, 86-os kijutás a vb-re -, amely port hintett a szemekbe. A süllyedés eztán csapott át mélyrepülésbe.
A rendszerváltás felébresztett minket Csipkerózsika álmunkból és rájöttünk, hogy a futballt lehet máshogy is oktatni, mint ahogy ezt mi korábban gondoltuk. A kereskedelmi televíziók megjelenésével végképp ráébredt a szurkoló, de nagyobb baj, a játékos is, amit Magyarországon az edzők a nagyközönség, a megjelenő tulajdonosok felé vetítenek az hablaty, Európában már egészen más sport a futball, mint nálunk a foci.
Mezey az 1986-os világbajnokság előtt azonban még nem szembesült ezzel. Sőt! Igazi újító volt, tán az utolsó az elmúlt évtizedek magyar futballedzői közt, aki olyan újszerű, az ellenfél letámadására épülő taktikát álmodott meg és oktatott le a válogatottnak, amelyet sokan a mai modern futball alapjának tekintenek és az érezhető problémák ellenére a világranglista második helyére repítette a válogatottat. Szövetségi kapitányként elért sikereinek köszönhetően nemzetközi szinten is nevet szerzett magának, az UEFA számára is ismert és elismert szakemberré vált. A rendszerváltást követően kapóra jött az UEFA egységesítési törekvése az edzőképzés frontján, így ő honosíthatta meg az UEFA rendszerű képzést hazánkban.
Azonban jó magyar szokás szerint, kicsit magyarosra sikeredett mindez. Mezey szembemenve, kikerülve a Testnevelési Egyetem (TF) és az egyéb, alacsonyabb végzettséget adó intézeteket az indítást lényegét tekintve mindenkitől függetlenül, főleg e szervek felügyelete nélkül, egyfajta magánvállalkozást is ráépítve kezdte el a munkát. Hivatalosan a szövetség berkein belül ment az oktatás, a tanfolyami díjak is oda folytak be, de ő erre ráépített egy vállalkozást, szakmai weblapot, ahol értékesítette ugyanazt az anyagot, amit az UEFA edzőképzésben fizetésért már egyszer megalkotott.
Mezey felismerte, hogy a TF negyven évig tévúton járt, maradi oktatási elv és gyakorlat szerint tanította az edzőket, így hirtelen nagy számú edzőt kellett átképeznie. Eredmény: a cél érthető módon a minőség helyett eltolódott a mennyiség irányába.
Az UEFA egy komplett holland játékelméletet adott át Mezeyéknek, képzési rendszerrel, amelyhez csupán egy kérést fűzött: ezt a “szabványt”, ezt a tudást illesszük saját tradíciónkhoz.
Mezey a képzési anyag összeállítását kiadta gebinbe barátjának, “fegyverhordozójának”, Both Józsefnek. Ez azért érdekes esetünkben, mert Mezey 1988-ban megjelent labdarúgó szakkönyve, “futballbibliai alapmű“, ami azonban az UEFA rendszerű edzőképzésben egyáltalán nem jelent meg. Valószínű, az már örök rejtély marad, hogy miért nem…
Both azonnal munkához látott és első tételben az UEFA-tól kapott komplett, kész holland anyagot átértelmezte és egy öszvér oktatási modellt hozott létre. Ebben csak az volt a probléma, hogy az eredeti holland oktatási anyag illeszkedett volna hagyományainkhoz és akár változtatás nélkül is jól alkalmazható lett volna a magyar futballidentitáshoz, míg amit Both megalkotott, az a pontatlanságok, félreértelmezések miatt sokszor zavart okozott a mindennapi munkában.
2006-ban véget ért az első Mezey korszak. Az MLSZ akkori vezetése Bicskei Bertalanra bízta a képzés irányítását. Bicskei kénytelen volt újraírni a komplett képzési anyagot, mert bármilyen hihetetlen, Mezey után csak az üres számítógépek maradtak a szövetségben…
Bicskei kiadta az új jelszót, „Arccal a magyar tradíció felé, vissza elődeink szellemi örökségéhez!”. Igaz, mindezt régi, klasszikus német beütéssel gondolta. Bicskei nehezen tudott megküzdeni az egymásnak ellentmondó német – analizáló, nem funkcionális – és a tradicionális magyar – szintetizáló, funkcionális – játékelméletek összefésülésével. Lemondása után jött Prukner László, aki, mint Edzőképző vezető, nem akart konkrét irányt mutatni a magyar futballnak, hanem egy széles palettát tárt a hallgatók elé, akik vagy csemegéztek a tudás fájából vagy nem. Mindenesetre, hogy azért valami történjen, Prukner átírta Bicskei anyagát.
2011-ben Csányi Sándor elnök visszahívta Mezey Györgyöt, aki székfoglalójában megállapította, hogy rombolás volt, amíg ő nem volt itt és most majd rendet tesz.
Nosza, hozzáfogott és átírta Prukner anyagát. Tette mindezt úgy, hogy korábbi önmagával is ellentmondott, miközben fennen hirdette, hogy vissza Puskás örökségéhez! Éppen csak azt felejtette el, hogy Puskás egy élő futballkultúra végterméke volt és nem maga a játékos gyár, aki őt létrehozta.
Ekkorra már elromlott a mindig jónak mondható Mezey – Both viszony és az utóbbi átlépve főnökén, edzőképzésbe fogott a Bozsik program keretén belül. Értsd: labdarúgásunk két teoretikusa a magyar futball kárára nem beszélt egymással, külön utakon járt, miközben az egész szakma feletti kontrollt nekik kellett volna gyakorolni.
2012 végén Csányi Sándor húzott egy váratlant és megköszönte Mezey munkáját, nem hosszabbította meg az MLSZ-nél lejáró szerződést. Később erre a sorsa jutott Both is és jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a két kövület kiszállásával a szakmában is elkezdődött a futball valódi rendszerváltoztatása.
De mitől lettek volna jobbak az edzőink, ha mindenhol ugyanazt oktatták Európában? Nyilvánvaló, kell valami eltérés, ami ránk, magyarokra jellemző, ami a mi sajátunk.
Az új Edzőképző vezető Szalai László erre az útra lépett. Új oktatási anyagok készültek (3000 dia), amelyek immáron 18 év alatt negyedszer kerültek átírásra. Ami egyébként nem minden esetben baj, mert minden egyes átírásnál aktualizálni lehet a tudást. Azonban kell egy bizonyos állandóság, ami a játékstílust, a játékmodellt és az alapfogalmakat illeti. Azonban azt is megtanultuk az elmúlt évtizedekben, hogy a teljes állandóság könnyen a belterjességhez, a változatlansághoz vezet.
Ma a hallgatók rendszeres továbbképzést kapnak, nem úgy, mint korábban. Az előadások oldottak, interaktívak lettek. Volt olyan továbbképzés, ahol 900 hallgató volt jelen. Szó szerint megmozdult a szakma. Az edzők munkáját segíti az S2S online edzéstervező rendszer is, amelyet az MLSZ bocsájtott 2015-ben az évben az edzők rendelkezésére térítésmentesen.
A tudás közzétételébe és megosztásába beszállt a debreceni egyetem is, amely Európában is különleges rendezvénysorozatot hozott ősszel tető alá, ahol tíz héten keresztül egymást váltották a legkülönbözőbb országok külföldi labdarúgó szakemberei.
Az eddigi tesztlapos vizsgáztatást fel fogja váltani az egyetemeken használt Neptun e-learning vizsgarendszer. Így mindenki otthon vizsgázhat, akkor amikor rendelkezik a vizsgázáshoz feltételként megszabott kreditpontokkal.
Mindeközben új papír alapú kiadványok születtek. Amíg Mezeyék terméke tizenhat év alatt egy darab tankönyv volt, addig a mostani Edzőképző már négynél tart két év alatt.
De ami a leglényegesebb változás, az a nyitottság, ami tetten érhető az oktatás során felmerülő új gondolatok térnyerésében. Előtérbe került – Európában egyedül és elsőként -, a futsall hasznosításának lehetősége, ami jelenleg a magyar futballiparág sikerágazata.
Szintén újdonság az alakzatépítő-bontó játék elsajátítását elősegítő, szerepeken keresztül történő futballoktatás. Távlati fejlesztési koncepció a stílusedzők képzésének bevezetése, ami a világon egyedülálló projekt lenne.
Azonban már látszik a fény az alagút végén. Mindezeket kell újraépíteni az edzői társadalomnak, mert noha a magyar futballt a szakma juttatta a mélybe, csak ő tudja újra az őt megillető magasságokba emelni.
A magyar futball egyetlen kitörési pontja a szellemi erőforrások innovatív alkalmazása lehet. Ahogy ezt megfogalmazta korábban, Gróf Széchenyi István – Puskás Ferenc “csatárkettős”: „Egy labdarúgó nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”
