Kárörvendés és fölényeskedés a magyar edzőképzésben címmel jelent meg szerdán egy cikk az Indexen, amely a trénerek képzésébe enged egy kis bepillantást Kruchina Károly történetén keresztül. Kruchina szereti a sportot, maga is úszott és focizott a Ferencvárosban, jelenleg pedig a Magyar Szörf Szövetség első embere.
Mint mondta, a helyszínen nézte a magyarok 8-1-es hollandiai zakóját, de ő 3-0-nál elhagyta a stadiont. Miután meghallotta Egervári Sándor meccs utáni értékelését, miszerint a válogatottnál az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, mérgében beiratkozott az edzőképzésre.
„A C licencre felvettek, és így testközelből végignézhettem, mi a helyzet. Egy szóval nem lehet összefoglalni, kettővel is bajosan, de megpróbálom: lesújtó és észbontó.”
A fenti idézetből is látszik, hogy Kruchina nincs túl jó véleménnyel a képzésről: nyolc vasárnap alatt letudták az egészet, emellett hamar rászóltak, hogy ne kérdezősködjön annyit, pedig szerinte csak alapvető dolgokat akart megtudni. A tananyagban teljesen alapvető dolgok voltak és az is kiderült számára, hogy Pintér Attila még szövetségi kapitányként olyan dolgokat gyakoroltatott a játékosokkal, amelyeket 8-9 éves korban tanítanak.
Kruchina szerint már ő is foglalkozhatna 5-13 éves gyerekekkel, de úgy érzi, nem elég képzett hozzá
Fotó: MTI
Kruchina Károly azt is megpendítette, hogy az órák során rendszeres volt a kárörvendés, ha magyar edző külföldi kollégát győzött le – sőt, állítása szerint az is előfordult, hogy az oktató az Újpest-Győrt színvonalasabbnak mondta, mint az Arsenal-Aston Villát. Arra is volt példa, hogy több hazai sikersportágat (például kézilabda, vízilabda) is „leszóltak”, hogy ott könnyű sikereket elérni, mert csak kevés országban űzik, míg a labdarúgást mindenhol.
Az Index megszólaltatta az egyik oktató-instruktort is, a testnevelő tanár végzettségű Pári Sándort is, aki természetesen védte a mundér becsületét. Úgy véli, csak nem lehetett olyan egyszerű a képzés, ha Kruchina Károlynak csak a pótvizsgán sikerült lediplomáznia, illetve sosem kárörvendtek, ha külföldi edzőt győzött le magyar szakember, csupán az ebédszünetekben került ez szóba.
„Magyar edzőként, a magyar futball színvonalának javításáért és a magyar edzői társadalom felkészültségéért dolgozóként engedtessen meg, hogy örülhessünk a jó magyar teljesítményeknek.”
Ami a többi sportág leszólását illeti, Pári szerint ez sem igaz:
„Más sportág az eredmény szó tisztázása során, szintén az ebédszüneti beszélgetéseknél került elő, ahol szembeállítottuk a kevesebb mint 1000 versenyengedéllyel rendelkező sportágakat a közel 250 000 fős labdarúgással. Mivel azonban minden sportágnak megvannak a speciális sajátosságai és eszközrendszere, nem lehet egymáshoz mérni sem a lehetőségeket, sem az eredményeket. A tisztánlátás végett jelezném, hogy Magyarország sportolói létszámának közel fele a labdarúgást űzi. Szerintem ez is eredmény lehetne, bár karaktere válogatja” – ezzel vágott vissza.
Kruchina Károly azzal zárta gondolatmenetét, hogy akár már ő maga is dolgozhatna az utánpótlásban, de úgy érzi, nyolc vasárnap alatt nem kapott megfelelő képzést. Úgy fogalmazott: nem venné a bátorságot, hogy gyerekeket oktasson, pedig nagy benne a szenvedély.
„Ha cinikus akarok lenni, azt is mondhatnám, nyolcvasárnapos edzőkkel nem fogjuk utolérni a világot.”
Érdemes elolvasni egyébként a teljes cikket (ezt IDE kattintva teheti meg), ugyanis az elejétől a végéig megelevenedik benne a magyar focivalóság.
