A Videoton, a Győr, a Budapest Honvéd, a Beitar Jeruzsálem és a Maccabi Herclija egykori magyar válogatott játékosa miután felhagyott profi karrierjével, előbb a felnőtt-válogatott technikai igazgatója lett, később a Siófok, az Újpest, a Diósgyőr ügyvezetője, legutóbb pedig a lila-fehérek sportigazgatói posztját töltötte be.
Sallói István egy éve már, hogy az angol élvonalban szereplő Wolverhampton Wanderers kelet-európai megfigyelője, illetve egy hazai menedzseriroda munkatársa.
A szakember készségesen elmondta a Fejér Megyei Hírlapnak, hogy egyszerűbb itthon bemutatkozni az élvonalban, mint mondjuk 16 évesen külföldre szerződni, mivel utóbbi esetben is legalább 300 ezer eurót ki kell fizetnie a vevőnek a nevelőegyesületnek, márpedig erre nincs minden fiatal labdarúgó esetében lehetőség.
Hozzátette, szerinte az akadémiák nem jövedelmezőek, külföldön is egyre inkább megszüntetik a bentlakásos rendszert. A gyerekek ott családoknál vannak elhelyezve, így könnyebben szocializálódnak, és készülnek fel arra az eshetőségre, hogy nem mindenkiből lesz profi játékos.
A magyar utánpótlásról Sallói úgy vélekedik, hogy a honi edzők túlzottan a csapatban gondolkodásra fektetik a hangsúlyt, és ugyan számítanak az eredmények is, sokkal fontosabb, hogy egyénileg emeljenek ki és fejlesszenek 2-3 nemzetközi szintű játékost.
Sallói István szerint az utóbbi évek legsikeresebb üzlete Dzsudzsák Balázs volt, akinek bal lábát a világon a legjobbnak tartja.
AJÁNLOTT CIKK:
A magyar futball értékei – Sallói István a játékosok értékesítéséről (fmh.hu)
