Gareth Southgate meghúzta a váratlant azzal, hogy végül nem húzott semmi váratlant: az előzetes hírekkel ellentétben nem három védővel állt fel Anglia és Bukayo Saka sem játszott baloldali szárnyvédőt. Minden mehetett tehát a szokásos kerékvágásban, 75 perc botrányos játék után, Breel Embolo, majd Saka gólját követően 1-1-el ért véget a rendes játékidő. Jöhetett a hosszabbítás, ahol nem esett gól, így végül tizenegyesek döntöttek a csapatok között. Az angolok mind az ötöt belőtték, a svájciak közül azonban Manuel Akanji kihagyta, így Anglia folytatja menetelését a régóta várt Euróba-bajnoki cím felé – ami valószínűleg egyet jelentene Southgate lovaggá ütésével. Erről is beszéltünk az angolok kapcsán, valamint szóba került a futballromantika és pragmatizmus közötti különbség, az angol játékosok pózőrködése, de természetesen érintettük a meccs taktikai finomságait is.
A törökök őszinte futballjukkal sokáig vezettek a hollandok ellen Samet Akaydin góljával, azonban Hollandia a második félidőben hat perc alatt fordított Stefan de Vrij találatának és egy öngólnak köszönhetően. Kedvencünk, a karakterszínész Wout Weghorst nemcsak a pályán, hanem nálunk is feltűnt, de Arda Güler zsenije mellett a törökök labdakihozataláról, meccstervéről és kockázatvállalásáról is szót ejtettünk.
Kockázatvállalásból eddig nagyon keveset láttunk a nagycsapatok részéről, úgyhogy amellett, hogy ennek a jelenségnek az okait próbáltuk feltárni, felvetődött az a kérdés is, hogy jelenlegi formájában egyáltalán van-e értelme a válogatott focinak.
