Egyes vélemények szerint az úszásnál, a faltól falig tempózásnál monotonabb, unalmasabb sport nincs is. Számodra mi a szép benne?
Nem tudom megfogalmazni. Talán az, hogy amikor beugrom a vízbe, tényleg csak magammal foglalkozom, és kizárom a külső világot. Amikor lebukok a víz alá, csönd van. Nem hallani semmi mást, csak csobogást. Nyugalom van. Nehezen tudnám elképzelni az életemet úszás nélkül.
Mit szeretsz jobban, versenyezni vagy edzeni?
Hú, ez nehéz kérdés amúgy. A versenyt mondanám.
Edzés nélkül viszont nincs verseny.
Igen, de ha nincs verseny, mire edzek?
Ez pedig jó kérdés.
Versenyezni azért jó, mert látom, hogy a befektetett munka mennyire jön ki. Ha éppen nem úgy jött össze egy verseny, akkor legközelebb tudok javulni. Ha pedig minden jól ment, akkor büszke lehetek a teljesítményemre, és az addig befektetett munkára.
Az idei országos bajnokságon, 400 vegyesen aratott győzelmedre, a 4:34,96-os idődre, egyéni csúcsodra igazán büszke lehetsz. Azon túl, hogy bőven az olimpiai induláshoz szükséges A-szinten belül értél célba, történelmi távlatban eddig csak két magyar úszta le nálad gyorsabban ezt a távot: Hosszú Katinka és Jakabos Zsuzsanna. Verrasztó Zoltán azt nyilatkozta, hogy a pillangó 1:02,98-as és a hát 1:07,22-es részidőd férfiakéval vetekedő teljesítmény. Mennyiben köszönhető ez az ugrásszerű, a korábbi egyéni csúcsodhoz képest majd hat másodperces fejlődés annak, hogy életedben harmadszor utazhattál külföldi edzőtáborba? Ráadásul ezúttal három hétig világ- és olimpiai bajnokokkal, Kapás Bogival, Milák Kristóffal készülhettél egy medencében Tenerifén.
Más időben volt az edzésünk, mindenki úszta a saját programját, szóval nem nagyon láttunk bele a munkájukba. Azt viszont tényleg jó volt látni, hogy ők is ugyanúgy készülnek, mint én.
Szeretsz edzőtáborozni?
Persze.
Mi a jó benne?
Hogy csak az úszással foglalkozunk, és semmi más külső dolog nem érint. Például iskolába se kell menni, és így azért tudok két edzés között pihenni. És láthatóan meg is van az eredménye. Mert az idő, amit most úsztam, az tényleg nagy ugrás, és alapvetően annak köszönhető, hogy ilyen szintű edzőtáborban olyan minőségi munkát végeztem, amilyet még soha. Ráadásul négy hétig, mert utána még Zalaegerszegen is voltunk egy hetet.
Az ob-n úszott időddel az 5. helyen állsz a 2023–24-es világranglistán. Melyik úszásnemben, hol és mennyi fejlődési lehetőséget látsz?
A rajtomban és a fordulókban azért még elég sok van. A pillangóban is lehet még, csak ugye ott tartalékolnom kell, hogy bírjam a végét is. A hátúszás ideje az tényleg vetekszik a felnőtt mezőnnyel, ezért nem tudom, hogy abban még mennyi lehet, de a mellúszásban elég sok, ha tudok javítani a technikámon. És hát a gyorsot, a hajrát is lehet még a végén fejleszteni.
Van hajrád? Merthogy az ob-n nem derült ki, nem volt rá szükséged.
Van.
A kitartás vagy a gyorsaság jellemez jobban?
Inkább állóképes vagyok, mint gyors. Nem okoznak gondot a hosszú távok.
Ez is azt erősíti, hogy viszonylag jól elvagy magaddal a víz alatti világban. Mondjuk egy 3000 méternyi gyorsúszás egyhangúsága közben mi jár a fejedben edzésen, és mi a versenyeken?
Nem sok minden. Próbálom kikapcsolni a fejemet és csak úszni. Versenyen meg csak az, hogy tényleg kihozzam a legtöbbet magamból.
A kartempóidat, a hosszakat, a levegővételt sem szoktad számolni?
Néha. Edzésen alapvetően az köt le úszás közben, hogy a saját mozgássoromat figyelem. Hogy mindent jól csinálok-e. A technikára figyelek, hogyan teszem be a kezem, hogyan fogom meg a vizet, majd húzok, tolok, hogyan emelem ki. Általában Márti néni szól, ha valami nem stimmel, de néha már magam is észreveszem, hogy ezért vagy azért nem megy most annyira. De gyakran csak úgy elkalandozok, zenék szoktak járni a fejemben, és azzal kapcsolom ki magamat.
Versenyeken nyilván kapsz taktikai feladatokat, amikre különösen figyelned kell.
Persze. Előtte megbeszéljük, elraktározom, és nem szoktam külön ismételgetni a magamban, hogy mire kell figyelnem. Az csak úgy a tudatalattimból megy magától.
Mikor és hogyan kapott el annyira a gépszíj, hogy az életed lényegében immár az úszásról szól – persze a tanulás és az iskola mellett?
A kezdetektől fogva elég komolyan gondoltam ezt az úszás dolgot.
Négy és fél éves voltál a kezdetkor. A tatabányai Gyémánt Fürdő nyáron nyitott, télen sátorral fedett ötvenese mögötti kis tanmedencéjében akkor tanított meg Kocsis Márta – aki azóta is az edződ – az első kéz- és lábtempókra.
Oké. Nyilván akkor még nem. De azért 8–9 éves koromban már úgy voltam vele, hogyha csinálom az úszást, akkor ne hobbiként, hanem tényleg versenysportként tegyem.
Saját döntésed, vagy a szüleid, az edződ beszélgettek veled, terelgettek az élsport irányába?
Igazából csak úgy kialakult. Inkább a versenyek, az első sikerek, az eredmények befolyásoltak.
Tényleg elég hamar ott voltam a mezőny elején, és nagyjából minden úszásnemben, ahol elindultam nyerni tudtam.
Így ez kellő motivációt jelentett ahhoz, hogy egyre intenzívebben folytassam.
A magyar uszodák világában a feladásos rendszer dívik. Azaz veled ellentétben egy átlagos úszó tizenöt éves korára, három–négy edzővel biztosan dolgozott már, miközben neked 11 éve ugyanaz a személy írja az edzéseidet. Mit jelent számodra Kocsis Márta?
Egyébként tök érthető és kézenfekvő, hogy különböző korú és úszástudású gyerekekkel más és más edző foglalkozik. De ettől nekem még nagyon jó itt Márti nénivel, aki így tizenegy évre visszamenőleg látja át az edzésmunkámat, a fejlődésem ütemét, tudja, hogyan dolgozom, mit miért csináltunk az edzéseken, mikor vagyok képes kihozni magamból a legtöbbet, tisztában van azzal, mik az erősségeim, a gyengeségeim. Tökéletesen kiismertük egymást az évek alatt.
Ez azt jelenti, hogy, például miközben gyorson úszol és levegővételnél tizedmásodpercre kinézel a partra, összeakad a tekintetetek, nem is kell túlkiabálja a csobogást, mert már a szeméből is látod, mit gondol?
Egyébként igen. Bármilyen testi jeléből leveszem, hogy jól csinálok valamit vagy sem, gyorsabban kell menjek, vagy éppen jó a tempóm.
Amíg várakoztunk rád, azt mesélte, hogy mielőtt 2021 júniusában, tizenkét évesen, Kaposváron megdöntötted Egerszegi Krisztina 1987-ben 400 vegyesen elért korosztályos országos csúcsát (4:52,43), fölírta magának egy papírfecnire azokat a 100-as részidőket, amiket a verseny előtt reálisan elérhető célként megbeszéltetek. Szinte századra azokat az időket úsztad. Hogyan tudod ilyen fiatalon edzésen és versenyen metronómszerű pontossággal azt a tempót diktálni a vízben, amit az edződ kér tőled?
Nem tudom, honnan jön a képesség. Csak úgy kialakul a sok ezer leúszott kilométer közben. Ez is valahol a tudatalattiból jön.
Mióta létezik benned ez a belső óra?
Ezek szerint három éve már biztosan.
Melyik az első olyan versenyélményed, eredményed, amire azt mondtad, hogy „na, ez igen”?
A tavalyi ifi Eb, amikor megnyertem a 400 vegyest.
Azt vártam, hogy az Egerszegi-csúcs megdöntését mondod. Hiszen egy ötszörös olimpiai bajnok 34 éves rekordját – még ha korosztályos is – átadni a múltnak, az olyan komoly szó, amelyre szakmán belül széles körben felkapták a fejüket és ami ennél fogva mérföldkövet jelentett a karrieredben.
Lehet. Ettől még nem nagyon éreztem akkor ennek a hatását.
Vagy súlyát?
Lehet. Azt sem.
Tényleg nem éreztem azt, hogy ez most olyan nagy horderejű dolog lenne. Csak úsztam egy jót.
Délelőtt kicsit gyengébben, 4:50 körül, és már azzal is megvolt az új csúcs, délután pedig még jobbat (4:46:47 – a szerk).
A 2023-as ifi Eb miben adott mást, meghatározóbb élményt?
Abban, hogy 14 évesen versenyeztem a 2005. január 1. után születettek, azaz 17–18 évesek között, és így is sikerült nyernem. Ez a tőlem sokkal nagyobbak között aratott győzelem hatalmas lökést adott, pláne, hogy az előző évben, 2022-ben még csak a bronz sikerült.
Melyik úszásnemet szereted legjobban a négy közül?
A pillét leginkább.
Pedig azt tartják a legnehezebbnek. Mi okoz örömet a pillangózásban?
Nem tudom. Csak egyszerűen szeretem csinálni. Nekem semmiféle nehézséget nem okoz.
Melyik az, amelyik a leginkább gondot okoz számodra?
A mellúszás. Ott a technikám nem annyira jó még. Néha úgy érzem, hogy nem haladok. Azon sokat kell még fejleszteni.
Körül tudod írni, milyen érzés az, amikor haladsz mellen, és milyen, amikor nem?
Amikor haladok, az nagyjából olyan, mintha különösebb erőkifejtés nélkül siklanék a vízen. Ha nem haladok, akkor pedig mintha plusz súlyokat tennének rám. Ahhoz az érzéshez hasonlít, mint amikor minden tempónál azt érzed: hiába úszol, nem tudod fenntartani magad a víz tetején, minden tempónál süllyed a tested, és csak tolod magad előtt a vizet.
Amikor versenyen kap el ez az érzés, például a 400 vegyes közben, 250 méter után, amikor ráfordulsz a második 50 mellre, és még van vissza száz méter gyors is, az tényleg nem lehet élvezet. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a mellúszásodban még tényleg bőségesen van tartalék.
Meglátjuk, hogyan tudjuk még fejleszteni a mellúszásomat, és akkor kiderül, lesz-e benne.
Arra már utaltál, hogy a korodnál fogva nem csak úszol, de elsős gimnazista is vagy, naponta iskolába jársz. Nehéz összehangolni a sulit az edzésekkel?
Főleg az edzőtáborok miatt marad ki sok a suliból is, és utána mindent pótolni kell ugye. Ez nem egyszerű. De mivel kiskoromban kezdtem el úszni, az iskola lényegében mindig velem volt. Megtanultam összehangolni a kettőt, nagyjából bírni a sulit is, meg az edzéseket is.
Elég feszes napirendet feltételez ez az életvitel, pláne, hogy jó ideje már négyszer hajnalban, háromnegyed hatra is jársz edzésre, nem csak hetente ötször délután. Napi két edzés után mennyi idő marad este a leckeírásra, mennyire tudsz egyáltalán koncentrálni rá?
Hát…, nem sok egyébként. Hazaérkezés után nagyjából egy óra jut tanulásra a vacsora és az alvás előtt, mert már nyolckor lefekszem, hogy ötkor kelni tudjak. Ez nem sok, ezért hétvégén próbálom bepótolni mindazt, ami elmarad hétközben, mert nálunk szombat-vasárnap nincs edzés, és ha ezen felül marad még időm, akkor felmegyek Pestre, találkozok a barátnőmmel, vagy pedig az osztálytársammal, barátnőmmel csinálunk programot.
A tanulás hogy megy?
Jól. Egyelőre. Kitűnő tanuló vagyok. És ezt most jól lekopogom.
Egy négyes se csúszik be évvégén?
Meglátjuk majd, hogy az idei év hogyan fejeződik be, de az egy-nyolc az kitűnő volt végig.
Az edzőnőd egyszer azt nyilatkozta, hogy még őt is meglepte, amikor tökéletes angollal nyilatkoztál a 2023-as ifi Eb-s győzelmed után.
Igyekszem.
Ezek szerint még külön angolra is futotta az idődből?
Nem jártam angoltanárhoz. Az iskolában és magamtól tanultam meg. Angolul szoktam olvasni, filmeket nézni, angol zenéket hallgatok, úgyhogy így rám ragadt nagyjából.
A nyelv azért is fontos számodra, mert a hírek szerint Amerikában szeretnél egyetemre járni, mégpedig tengerbiológia szakra. Mi vonz ebben a szakmában?
A víz alatti állat- és növényvilág, a tenger biológiája. Szeretnék megtanulni búvárkodni, érezni a mélységet, saját szememmel látni, hogy mi van a tengerben.
Tengerbiológusként Magyarországon elég behatároltak lehetnek a munkalehetőségek.
Hát igen. Amerikában tervezem azt is.
Mármint az egyetem utáni életedet?
Igen.
Miért nem itthon?
Nem tudom.
Úgy érzem, hogy nem vagyok jó helyen itt.
Mi az, ami zavar itthon téged, amiért „nem vagy jó helyen”?
Semmi. Ez csak egy olyan belülről fakadó érzés, hogy hosszú távon nem itthon képzelem el a jövőt, hanem Amerikában.
Voltál már Amerikában?
Nem.
Míg Hosszú Katinkának bejött, Kós Hubertnek úgy tűnik szintén, Jakabos Zsuzsa nemrég elmesélte nekem, neki miért nem, és miért hagyta ott egy év után Amerikát. Te miből gondolod, hogy ott jobb?
Meglátjuk, hogy jobb lesz-e vagy sem.
Nem alakulhatott ki ez az érzés benned azért, mert amerikai zenét hallgatsz, amerikai filmeket nézel szinkron nélkül, mindezek hatására egyfajta rózsaszín kép él a fejedben Amerikáról?
Lehet.
Azt is említetted, azért szereted az edzőtáborokat, mert ott nem kell tanulni, pihenhetsz helyette, ami a fejlődésedet szolgálja. Márpedig Amerikában kőkeményen tanulni kell. Menni fog a kettő együtt?
Remélem. Ha másnak megy, nekem miért ne menne?
Kanyarodjunk vissza a jelenhez. Az úszás mellett jársz még kiegészítő edzésre, konditerembe is?
Konditerem nincs. Itt szoktunk medicinlabdázni, ugrókötelezni és sajátsúlyos gyakorlatokat végezni a tanmedence mögött, vagy ha sokan vannak, akkor a büfében. Súlyzós vagy gumiköteles edzéseim még nincsenek, előbb-utóbb eljön annak is az ideje.
Ezek szerint ebben is van még tartalék, hiszen az úszók elég sok speciális erőfejlesztést végeznek felnőtt korban. Körülnézve itt nem látok ilyen eszközöket. Azt hol tudjátok megoldani?
Ez egy nagyon jó kérdés. Ha eljön az ideje, gondolkodunk rajta.
Hiányzik a csilivili környezet, hogy mondjuk a szél ne fújja a sátrat, ne csöpögjön nyakadba a vízpára róla, tavasztól őszig ne kelljen néha esőben úszni?
Azért itt mások a körülmények, mint például fent, Pesten. Nyáron, pláne napsütésben minden tökéletes, legalább barnulunk is, de télen a sátor alatti párás melegben nem annyira kellemes. Nem sok levegőnk van.
Melyik világsztár úszóhoz hasonlítanád magad?
Szeretném azt mondani, hogy Kapás Bogihoz, de lehet, ez nem lenne igaz, mert neki tényleg annyira pozitív a személyisége, amilyen én nem vagyok.
Gondolkodós, agyalós vagy?
Igen. Néha, amikor nem kellene annyira, túlgondolom a dolgokat.
Például mikor?
Néha, amikor jól mennek az edzések, aztán jön egy rosszabb sorozat, vagy csak edzés közben egy gyengébben megoldott feladat, akkor úgy vagyok vele: mi van, hogyha most emiatt elrontom az egész felkészülést, ha nem érem el a kitűzött célt, ha nem sikerül a verseny?
Értsük úgy, hogyha mondjuk egy edzésen úszol hatezer métert, amely közben van mondjuk 10×200 pillangónyi részfeladat, ahol mindegyiket adott szintidőn belül kellene teljesítened, de mondjuk az ötödiktől már nem sikerül, az váltja ki az agyalást, az egyfajta félelmet benned?
Igen.
Ezt le fogod valaha vetkőzni magadról?
Nem hiszem.
Ha választani kell versenyzési stílusok között, akkor Hosszú Katinka, aki fénykorában rengeteg versenyen állt rajtkőre, amelyeken általában tucatnyi számot úszott, és ahogy jellemezte ezt, „versenyekkel edzett”, vagy Kapás Boglárka, aki a hagyományosabb magyar módit követve hosszú heteken át az uszoda csendjében évi egy-két nagy versenyre készül?
Bogi versenyzési stílusát választanám. Azért, mert nem mindenkinek válik be, hogy versenyről versenyre megy, és úgy készül.
Nem motiválna az az élet, hogy a világkupa-sorozat minden versenyén rajtkőre állva, az összes pénzdíjas versenymeghívást elfogadva évente körbeutazd a világot?
Persze, nyilván nekem is vannak ilyen gondolataim, akár álmaim. Utána meg belegondolok, hogy azért elég fárasztó hetente össze-vissza utazgatni, és ott tényleg nem tudod mindig minden versenyen a legjobbat kihozni magadból. Szóval egyelőre ez még biztosan nem aktualitás.
Idén mi lesz a prioritás, a fő verseny ezek után?
Ez egy jó kérdés. Nyilván az olimpia, ha kijutok. De ugye nekem még van ifi Eb-m, és van még felnőtt Eb-m is, meg vannak még saját korosztályos bajnokságaim.
Ezen is agyalsz, vagy rábízod az edzőnődre?
Általában Márta nénivel megbeszéljük. Kikéri a véleményemet, de inkább az szokott lenni, amit ő szeretne.
Mióta kéri ki a véleményedet?
Két–három éve szerintem, mióta tényleg komolyabb versenyekre készülünk.
Az viszonylag ritka dolog, hogy egy 12–13 éves sportolónak kikéri az edzője a véleményét. Ez azon túl, hogy igencsak komoly bizalmi viszonyt feltételez kettőtök között, egyfajta elismerés is. Mennyire gondolod előnynek, hogy te vagy az egyesületed ékköve?
Előny, mert Márti néni alapvetően rám írja az edzéseket, és tényleg tudom, hogy ezek a feladatok azért vannak, hogy versenyen folyamatosan jobb eredményeket érjek el.
Nem lenne jobb egy olyan csoportban edzeni, ahol több, veled egy szinten lévő úszóval készülhetnél együtt?
Annak is megvan a maga szépsége, mert, ha csapatban úszik az ember, akkor tudják egymást húzni.
Van álmod?
Nyilván olimpiai bajnok szeretnék lenni.
Egyszer, kétszer, háromszor?
Meglátjuk, hogy jön.
Ugyan ötödik vagy a világranglistán, és egyelőre egyedül rendelkezel 400 vegyesen olimpiai A-szinttel, de mivel még négyen, Mihályvári-Farkas Viktória, Kapás Boglárka, Jakabos Zsuzsa és bizony Hosszú Katinka is pályázik a két utazó helyre, így elméletileg úszhatnak nálad jobbat, azaz nem biztos az olimpiai részvételed. Persze több mint valószínű. Ezért kérdezem: mit vársz a párizsi olimpiától?
Szeretnék ismerkedni kicsit felnőtt a mezőnnyel amellett, hogy szeretnék döntőbe jutni. Ezért arra készülünk, hogy a délelőtt menjen jobban, így biztosabban sikerüljön a legjobb nyolc idő közé kerülnöm.
Ez azt jelenti, hogyha bejutsz, a döntő már kevésbé fontos?
Nem. Azt jelenti, hogy ne csak délután legyek gyors, hanem a délelőtti úszásaimon is, ezzel növelve a délutáni úszás esélyét.
Milyen idővel lennél elégedett az előfutamban?
Délelőtt szeretnék 4:40 alatt úszni.
Az már elég lehet a döntőhöz?
Nem biztos.
Akkor mennyivel 4:40 alatt?
Hát, eléggé. 4:36–4:37 között nagyjából. És ha lesz délután, ha bekerülök a döntőbe, akkor ott szeretném megúszni ezt a 4:34-et. És talán kicsit jobbat is. Majd meglátjuk, ez mire lesz elég.
