Pénteken elkezdődött a férfi jégkorongozók elit-világbajnoksága, amit Finnország és Lettország közösen rendez – tavaly szó volt róla, hogy esetleg Magyarország is pályázik az MVM Dome-mal, ám végül nem volt meg rá a kormánygarancia, így a szövetség elállt az ötlettől. A nemzetközi szövetség, az IIHF már évek óta követi a gyakorlatot, miszerint vicceskedő megjegyzésekkel teli erősorrendet tesz közé a vb előtt és alatt. Az idei torna előtt is kijött a rangsor, ennek az utolsó, 16. helyén szerepel Magyarország, mellette az alábbi megjegyzéssel:
Tamperében nincs tankolás.
Elsőre kissé furcsának hathat ez a mondat, de akik követik az amerikai major sportokat, azok még sértőnek is gondolhatják. Az észak-amerikai bajnokságokban a tankolás ugyanis azt jelenti, hogy egy csapat tudatosan rakja össze úgy a keretét, hogy még csak véletlenül se legyen erős, azaz a lehető leghátrébb (lehetőleg utolsóként) végezzen, mert akkor nagy esélye van megnyerni a draftlottót, és a játékosbörzén kiválaszthatja magának az adott korosztály legtehetségesebb játékosát. Szóval értjük ám mi a viccet, csak nem mindig szeretjük.
Ha a csipkelődő megjegyzéstől eltekintünk, az erősorrend alighanem pontosan belőtte a magyar csapat papíron elfoglalt helyét a mostani mezőnyben, a legtöbb játékost ugyanis a magyar bázisú Erste Liga adja és mindössze hat légiós szerepel a keretben, miközben a kezdőkapusnak szánt Rajna Miklós a vb-rajt hetében sérült meg, így kihagyja a tornát. Magyarország úgy jutott fel egy éve a divízió I/A-ból tavaly, Szlovénia mögött második helyen végezve, hogy a legjobbak közül az ukrajnai háború miatt kizárták Oroszországot és Fehéroroszországot, a helyükre pedig a magyarok riválisai közül a franciák és az osztrákok kerültek – és mind a két válogatott kiharcolta a bennmaradást.
Emiatt egy éve nem is volt nagy eufória a feljutás miatt, abban ugyanis mindenki egyetértett, hogy talán most először lehetett azt ténylegesen elvárni a magyar válogatottól, amely a jelek szerint ráállt arra, hogy hétévente vívja ki a helyét az elitben: a sorminta 2008-ban, a szapporói csodával indult, majd 2015-ben, Lengyelországban, és 2022-ben, Szlovéniában folytatódott. Bennmaradni ugyanakkor a két korábbi alkalommal nem sikerült.
A magyar válogatott nem könnyítette meg a dolgunkat a hosszúra nyúlt felkészülési időszakkal. Kevin Constantine és stábja rengeteg játékost kipróbált április eleje óta, az összetétel folyamatosan váltakozott, ebben a közel másfél hónapban ráadásul tíz felkészülési meccset is játszott a csapat,
Persze a csapatok a felkészülés más-más periódusában jártak, de a legyőzőink közül Japán és Ukrajna a harmadik vonalban szerepelt idén, Lengyelország és Nagy-Britannia pedig a divízió I/A-ban. Azt viszont gyorsan hozzá is kell tenni, hogy Japán, valamint a britek és a lengyelek is kiharcolták a feljutást, azaz utóbbi két csapat jövőre a tizenhatos elitben szerepelhet.
Ami reálisabb képet adhatott, az utolsó három összecsapás volt, amin Szlovénia és Kanada volt az ellenfél, akik megmutathatták, milyen szint vár majd a Constantine-csapatra a topvilágbajnokságon. Vegyes az összkép, mert volt egy elég sima, 4-0-s vereség a szlovénok ellen (zárt kapuk mögött), de aztán a második meccs ellenük (2-4), majd a kanadaiak elleni 5-2-es vereség tartogatott különösen biztató jeleket.
Teljesen jogos az az észrevétel, hogy egyfelől Kanadának sosem a vb-n szereplő a legerősebb kerete (ne feledjük, még javában tart az NHL rájátszása), és hogy ráadásul csak most állt össze a csapat, az első és egyetlen felkészülési mérkőzésüket játszották a világbajnokság előtt az MVM Dome-ban, és hogy amikor felpörgették a játékukat (például a második harmad második felében), akkor kiütközött a két csapat közti különbség. Ezek mind igazak, viszont Kanada hokinagyhatalom, nem mellesleg
Merthogy a korong nélküli játékon volt a mieinknél a fő hangsúly, amire Tamperében is számítani lehet majd. A magyar válogatott pedig összességében biztatóan oldotta meg a feladatot, sőt támadásban voltak olyan periódusai a mérkőzésnek, amikor a szinte csak NHL-es játékosokkal felálló Kanadát sikerült a harmadába szorítani. Az pedig külön plusz, hogy a 150. címeres mezes meccsén Sofron István góljával még egy rövid ideig vezetett is a csapat, talán nem meglepő, hogy a Csíkszereda támadója könnyes szemmel beszélt találatáról és jegyezte meg, nem kizárt, hogy ez volt az utolsó meccse Magyarországon a válogatottban.
A kanadai csapat egyébként rendkívül sportszerűen, a magyarokkal összekapaszkodva hallgatta meg, ahogy a drukkerek elénekelték a Himnuszt a találkozót követően.
Megvan a kellő karakterünk, vérünk, tökösségünk, ezt elő kell vennünk, és kiegészítenünk azzal a struktúrával, ami bele lett verve a fejekbe a napi többórás video meetingek során. Pont azért, hogy ha már méretben nem vagyunk akkorák, mint a nagycsapatok, vagy nem korizunk úgy, ezzel, hogy mi rendszerben dolgozunk és játszunk, tudjuk kompenzálni ezeket a hiányosságokat
– nyilatkozta a Jégkorongblognak a válogatott másodedzője, a Gyergyót vezetőedzőként Erste Liga-aranyig vezető Szilassy Zoltán, aki a szív szerepét is felhozta, mert szerinte annak köszönhetően hozott csapat- és vezetői szinten emlékezetes eredményeket a magyar jégkorong.
Csak a szív aligha lesz elég, az viszont pozitívum, hogy bár a győzelmek elmaradtak, a csapat teljesítménye épp a vb közeledtével kezdett el javulni.
A világranglistán 20. Magyarország szombaton a dánok ellen kezdi a tornát. Dánia 2002-ben a székesfehérvári-dunaújvárosi divízió I/A-tornán jutott fel a legjobbak közé, és azóta ott szerepel, már tucatnyi NHL-es játékost nevelt ki, és most is van a keretükben tengerentúlon játszó sztár. Tétmérkőzésen (olimpiai selejtezőben vagy vb-n) a magyarok legutóbb 1976. március 13-án tudták legyőzni a dánokat, C csoportos vb-n 10-2-re.
Vasárnap az Egyesült Államok lesz az ellenfél, a két eddigi egymás elleni összecsapást (1939-ben Bázelben és 2016-ban Szentpéterváron) világbajnokságon a tengerentúliak nyerték 3-0-ra, illetve 5-1-re, a magyar gólt Sofron István ütötte az 58. percben.
Jövő kedden a franciák következnek, ez az egyike azoknak a meccseknek, ahol a pontszerzés lehet a célkitűzés, noha a riválisnál is vannak NHL-esek is. Az utóbbi két tétmérkőzésen a franciák nyertek: 2016. május 10-én Szentpéterváron 6-2-re a vb-n, míg 2021. augusztus 26-án a rigai olimpiai selejtezőben 5-3-ra. A 2006-os amiens-i divízió I/A-tornán 3-3 lett a végeredmény, míg vb-n 2001. április 19-én sikerült őket utoljára legyőzni, Grenoble-ban 3-1-re.
Egy pihenőnapot követően jövő csütörtökön egy igazi nagyágyú következik, Svédország. A svéd keretben is hemzsegnek az NHL-esek, míg a többiek a hazai vagy a svájci bajnokságból érkeznek. Az örökmérlegben a hét eddigi találkozón egyszer nyertek a magyarok: 2007. március 29-én a Papp László Arénában 2-1-re Palkovics Krisztián hosszabbításos góljával, de az a svéd ligaválogatott volt. Tétmérkőzésen csupán egyszer, még 1935. január 21-én a davosi vb-n találkozott a két fél, és 3-0-ra győztek a svédek.
Másnap a címvédő, olimpiai bajnok, világranglista-vezető, hazai pályán szereplő finnek következnek, velük csak egyszer találkozott a válogatott vb-n: 2016. május 11-én Vay Ádám remeklése, 48 védése miatt lett csupán 3-0 oda – azaz ellenük is várat magára az első magyar vb-gól. A jelenleg Olaszországban légióskodó Vay egyébként ahhoz képes, mennyire berobbant anno a nemzeti csapatban, 2019 óta nem szerepelt a válogatottban.
A 2018-es phjongcshangi olimpián ezüstérmes Németország is ebben a csoportban szerepel, velük május 21-én találkozik a magyar válogatott. Az egymás elleni sorozatban csupán egyetlen magyar siker található: még a II. világháború árnyékában, 1940. február 3-án Garmisch-Partenkirchenben 3-2-re nyertek a magyarok barátságos összecsapáson.
Az eddigi 52 egymás elleni mérkőzésből a magyarok 14-et, az osztrákok 36-ot nyertek, és volt két döntetlen is, azonban tétmeccsen az utolsó hét találkozón rendre az osztrákok győztek. Legutóbb 1977. március 11-én, a tokiói B csoportos vb-n nyert Magyarország, mégpedig 7-4-re.
A menetrend egészen brutális, ugyanis 10 napon belül játszik hét mérkőzést a magyar válogatott, és ezek többségén még csak a pontszerzésre sem esélyes a papírforma szerint. Ugyanakkor könnyen elképzelhető, hogy akár egy győzelem is elég lehet a világelitben maradáshoz. A csoport első négy helyezettje jut majd a negyeddöntőbe, az utolsó kiesik a divízió I/A-ba.
Akármi is lesz, az utolsó napon, május 28-án lesz ok az ünneplésre, aznap iktatják be ugyanis az IIHF Hírességek Csarnokának új magyar tagját, Szélig Viktort. Az IIHF decemberben jelentette be, hogy a nem tradicionális hokis nemzetek képviselőjének járó Torriani-díjat és a vele járó Hall of Fame-tagságot idén az egykori válogatott hátvéd, a Hydro Fehérvár AV19 jelenlegi általános igazgatója kapja. Szélig előtt a tavaly augusztusban elhunyt Pásztor György, a korábbi játékvezető, Schell László, a 2009-ben eltávozott ifjabb Ocskay Gábor, illetve Kovács Zoltán került a Hírességek Csarnokába magyarként.
