Hetvenkét esztendős korában elhunyt Csapó Gábor olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, írja az MTI. Halálhírét a Magyar Vízilabda Szövetség is megerősítette Facebook-oldalán.
Csapó Gábort november elején szállították kórházba légzési elégtelenség miatt, mélyaltatásban tartották, lélegeztetőgépen.
„Egy újabb legendát veszítettünk el, aki nem csupán azokban a csapatokban számított kiemelkedő játékosnak, amelyekben játszott, de aki egyéniségével, tudásával, karizmájával meghatározó módon formálta is a sportágat. Ő egyike azoknak, akik miatt a magyar vízilabda azt a súlyt képviselheti a magyar sportban, sőt, a világ sportjában, amit képvisel, hogy folyamatosan a legjobbak közé tartozik, hogy megkerülhetetlen tényező” – mondta az MVLSZ elnöke, Madaras Norbert.
Csapó Gábor kilencévesen, az Újpesti Dózsában kezdett el vízilabdázni, majd 1972-ben Szegedre igazolt, ahol egyetemi tanulmányait folytatta. Tehetségét mutatja, hogy Gyarmati Dezső a másodosztályból is beválogatta őt az 1973-as világbajnoki csapatba, ő pedig
Összesen 272 mérkőzésen szerepelt a magyar válogatottban, 1976-ban, Montrealban aranyérmet, 1980-ban, Moszkvában bronzérmet nyert az olimpián. A belgrádi vb-győzelem mellett három ezüstérme is van világbajnokságról, és háromszor állhatott Európa-bajnoki dobogón (1974-ben és 1977-ben a legtetején, 1983-ban a második fokán.
Minket akkoriban egyre jobban utáltak, amit nem csodálok, mert nem volt divat az, hogy ennyivel jobb vagy mindenkinél, és nem csupán a világversenyeken, de a különböző felkészülési tornákon is – szinte mindig mi nyertünk, és én megértem, hogy ez egy idő után elviselhetetlen a máshoz szokott riválisoknak
– idézte a szövetség azt, amikor visszaemlékezett a válogatott éveire.
A Vasassal 1975 és 1984 között tízből kilencszer megnyerte a magyar bajnokságot, 1979-ben és 1984-ben a BEK-et, 1985-ben pedig KEK-győzelemmel búcsúzott a klubtól. Pályája végén még légióskodott Olaszországban.
Előbb Szicíliában, majd 1991-től itthon, a Vasasban lett vezetőedző, együttesét 1992-ben bajnoki döntőig vezette, később Faragó Tamással indított pólósulit, majd 2003-ban egy idényen át a Fradi pólósait irányította.
Sokáig jogászként dolgozott. Az edzői és a jogi munkáján kívül sokat szerepelt a televízióban is különböző műsorokban. 1979-ben – Tarján Györgyi és Gálffi László mellett – főszereplője volt a Bacsó Péter rendezte Ki beszél itt szerelemről? című magyar filmnek. Hobbijai közé tartozott a kártya és a tenisz is. Zsófi lánya, aki az Egyesült Államokban él és a Coloradói Egyetemen közgazdasági jogot tanít, ismert élvonalbeli teniszező volt.
