Kicsit esetlegessé vált minden a koronavírussal: hogy lehet így, ilyen körülmények között készülni a klubban és a válogatottban?
Nagyon nehéz, mondhatjuk azt is, hogy napról napra élünk, készülünk, dolgozunk. Pedig egy nagyszerű alapozást végeztünk, jól sikerült minden, de aztán a második hullámmal az egész tervezhetetlenné vált.
Az elmúlt években megvolt mindig a ritmus: bajnokik, nemzetközi kupamérkőzések, válogatott meccsek. Most a koronavírus miatt felfordult minden, ezt a játékosok hogyan dolgozzák fel?
Pontosan ez a ritmus hiányzik. Néha érzem, hogy nehéz játszani, hiszen így hogyan és mikor legyünk csúcsformában? Ezért fordul elő, hogy vannak jobb és gyengébb mérkőzéseink. Sőt, még meccseken belül is akadnak kifejezetten jó szakaszaink, aztán gyengébbek. A múlt szerdai, váci bajnoki előtt mindössze két edzésünk volt. Ez van, most így kell élnünk. Annyit tehetünk, hogy próbálunk az edzések mellett több kondiedzést is végezni.
Hogy viselik az állandó vizsgálatokat?
Elfogadtuk, mert ez kell a sportoláshoz. De nem bánja majd az orrunk, ha végre nem kell három-négynaponta tesztelni.
Volt-e az elmúlt hónapokban olyan pillanat az életében, amikor azt mondta: inkább a négy fal biztonsága, de ilyen körülmények között nem hiányzik a sport?
Bevallom, sohasem féltem. Amikor elkezdődött a koronavírus-járvány, úgy gondoltam, sportolóként védettebb helyzetben leszek, hiszen erősebb a szervezetem, mindenki figyel ránk. Tavasszal nem is voltak mérkőzések, de aztán ősszel rájöttem, hogy csapaton belül éppen nehezebb a helyzet. Ha valaki megfertőződik közülünk, vagy ha az ellenfélnél akad ilyen játékos, máris elkaphatjuk.
Különösebb tüntetem nem volt, de az, hogy egyes tesztek egy hónap után is kimutatták a vírus részleteinek jelenlétét, nagyon rosszul érintett. Már mentem, futottam, játszottam volna, a testem készen állt, de az előírások miatt nem lehetett még. Ez kimerített lelkileg, de visszatérve a kérdésre: még mindig inkább sportolok és játszom, mint bezárkózom.
Jelenleg úgy néz ki, buborékban rendezik az Eb-t, azaz Norvégiában és Dániában csak a hotelben és a meccsek helyszínén lehet tartózkodni. Mennyire tekint előre?
Nem tudok erre válaszolni, ebben a helyzetben tényleg csak a következő mérkőzésre lehet koncentrálni. Akkor foglalkozom majd az Eb-vel, amikor azt mondják, igen, lesz, és elkezdjük az edzőtábort, majd elutazunk Norvégiába vagy Dániába – éppen ahol lesz a torna.
Ez most egy olyan idény, ahol bármi megtörténhet: mivel lenne elégedett a bajnokságban, a BL-ben és az Eb-n?
Szeretnénk minden szinten a legjobbat nyújtani, aztán majd kiderül, ez mire elég.
A 2018-as Eb-n berobbant, a tavalyi vébén már mindenki önre figyelt. Mivel készül az idei Európa-bajnokságra?
Valóban, két éve minden összejött, tavaly azonban már készültek rám az ellenfelek, ez bosszantott is eléggé. Mi más lehetne a cél, mint hogy olyan formát nyújtsak, amivel a legjobbak közt lehetek ismét.
Mi a véleménye arról, hogy csak női játékvezetők lesznek az Eb-n?
Bevallom, nem is hallottam róla. Igazából nem is szoktam figyelni a mérkőzéseken arra, ki a játékvezető.
Szerintem a különbség csupán annyi, hogy a férfiak erélyesebben próbálják kivívni a tiszteletet, a nők sokkal precízebbek szeretnének lenni, minden apróságra odafigyelnek.
Kiemelt fotó: MTI/Illyés Tibor
