Így nem lettem maratonista

Végére értem féléves megpróbáltatásaimnak, és kijelenthetem, elég valószínű, hogy nem leszek maratonista. A futás úgy tűnik, nem nekem való. Azt hiszem, mára közhely, de

a sport nem kívánságműsor, valamit muszáj kezdenünk magunkkal, ha nem akarunk viszonylag korán totál lerobbanni.

Viszont az is fontos, hogy ne toljuk túl az edzéseket, mert ironikus módon annak is körülbelül ugyanaz lehet a vége, mintha nem csinálnánk semmit. Szóval van néhány lényeges dolog, amit baromi szigorúan be kell tartani.

Ahogy nekem nem való a futás, úgy másnak meg lehet, hogy a zumba nem oké vagy a TRX, a jéghoki, a jazzbalett vagy a teniszezés. Érdemes a lehető legtöbb dolgot kipróbálni, hogy meglegyen az az egy, amit tényleg élvez az ember, az elejétől a végéig. Ez a beugró, mert biztos, hogy lesz olyan, hogy nem lesz kedved munka után, előtt vagy helyett sportolni menni, de úgy azért sokkal könnyebb rávenni magunkat bármire, ha benne van a pakliban, hogy közben azért jól fogja magát érezni az ember. Legalább egy picit.

Ha viszont meg „A” sport, akkor még egy jó tanács: nem érdemes már az elején egy fél havi fizetést elkölteni felszerelésekre.

A tetőtől talpig Nike nem fog jobban motiválni, hogy elmenjen az ember az aerobic órára, a mozdulatok sem lesznek könnyebbek tőle, és a hasad sem lesz kockásabb. Viszont mindennél fontosabb: a minimum legyen meg, futásnál például a jó cipő megkerülhetetlen, a térd, boka, sőt, valójában a komplett test egészsége múlhat rajta, és 1000 százalék, hogy bármilyen sport is lesz a befutó, mindennek lesznek ilyen kötelező kellékei – erre rá kell szánni az adott összeget, és igen, ez gyakran kifejezetten sok…

Elég durva a különbség az olcsó és a drága futócipő között

A létező összes hibát elkövettem, már ami a futócipő vásárlást illeti. Egy olcsóbb verzióval kezdtem, és összehasonlíthatatlan az érzés, amit már akkor érzek, mikor beleteszem a lábam az új cipőmbe. Noémi futása, avagy így válasszunk futócipőt.

Keresd meg azokat a tényezőket, alakítsd úgy a körülményeket, hogy minél gördülékenyebben menjen a mozgás. Futáshoz zenét vagy podcastot hallgatni, sokat tud segíteni. Érdemes kitapasztalni, hogy reggel vagy este esik-e jobban a mozgás. Mint ahogyan azt is, hogy csoportosan, párosan vagy egyedül megy-e könnyebben. Nem szabad ezeket a mellékesnek tűnő körülményeket alábecsülni, mert hosszútávon[!] tényleg rengeteget tudnak segíteni.

Ha az ember megsérül, meghúzódott, elszakadt vagy csak túlterhelődött valami, pihenni kell! A hirtelen jött lelkesedést és az ebből adódó kényszerességet senki nem fogja meghálálni, sőt, már középtávon is rosszul jár az ember, ha egy rossz térdet továbbra is intenzív munkára fog, ilyenkor minimum 3, de inkább 5 nap szabadság engedélyezett.

És végül, amit el akarok mondani: az eredmény elérése tényleg jó érzés. Ez az eredmény nem a 10 kilométer (aminek a lefutása után persze úgy éreztem magam, mintha színvakon lennék berepülőpilóta), hanem az elszántság, a tettrekészség kontrollja, amivel van, aki hegyeket, én csak a saját combjaimat mozgattam meg, nap mint nap, hónapról hónapra. Tényleg én voltam, aki ezt végig- és lefutottam, egy olyan startból, ami durván mínuszból indult, de aztán a végére egész jól egymáshoz szelídültünk.

Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu