noémi

Kiderült számomra az, amit minden más ember valószínűleg már ezer éve tudott: melegben tök más futni, mint nem tök melegben. A Margitszigeten kérdeztünk tapasztalt futókat arról, hogy ők mit tesznek a hőségben azért, hogy ne kapjanak 3 méter után hőgutát.
Eljött az a pillanat, amitől azt reméltem, minél később jön el: elindulok életem első futóversenyén. Biztosan sokan felteszik magukban a kérdést, hogy ebben mi akkora nagy szám? Én a nulláról indultam, minden perc és táv egy küzdelem, de a cél, hogy képes legyek teljesíteni a félmaratont. És ez most az első megmérettetésem. Még ha kis távról is van szó, én izgulok, ezért találkoztam egy olyan lánnyal, aki nemhogy az első versenyén, de már az első maratonján is túl van. Sérülés utáni újrakezdésről, a nem feladásról és célokról beszélgettünk.
Soha életemben nem futottam. Mást sem nagyon sportoltam, de a futás mindig a gyűlölt dolgok leggyűlöltebbike volt. Azt hiszem, hogy kicsit még most is az. És hogy ez miért érdekes?  Azért, mert május van, én pedig február óta futok. Hetente. Legalább háromszor. Nyilván sokaknak vicces vagy szánalmas ekkora feneket keríteni annak, ami a napi vagy heti rutinjuk része, én viszont minden egyes pillanatáért nagyon megküzdök.  A cél pedig az, hogy ősz végére képes legyek teljesíteni a félmaratont.
Olvasói sztorik