Sport

A kézilabda-válogatottnak a demográfiai robbanással is szembe kell néznie

Korábban a témában:

– Nyomod a kuplungot, amíg váltok?

– Most akkor nem fordítva?

– Indexelsz, amíg tekerem a kormányt?

– Bocs, de már megnyomtam az irányjelzőt!

Hogyan lehet ketten egy autót vezetni? Pláne olyanoknak, akik egyszemélyi autóvezetéshez szoktak? Ez azért fontos felvetés, mert valami ilyesmit tesztel most élesben a magyar férfi kézilabda-válogatott két szövetségi kapitánya. Ennél élesebben nem is nagyon tehetné, hiszen az olimpiai részvétel a tét.

Az egymást követő 5. világversenyén ötödik és hatodik kapitányával vesz részt a magyar férfi kézilabda-válogatott. A világ kevésbé kapkodó részén ez soknak tűnne. A 2014-es Eb-n még Mocsai Lajos, a 2016-oson Talant Dujshebajev, a 2017-es világbajnokságon Xavi Sabaté, az előző évi kontinensviadalon pedig Ljubomir Vranjes által irányított férfi csapatot ezúttal a Csoknyai István, Vladan Matics duó vezényli.

Csokonyai István. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Kinevezésük kísérletnek tekinthető, hiszen a férfi válogatottnál nem fordult még elő, hogy ne egy ember kezében összpontosultak volna a döntések. Amikor nagyjából két hónapja nyilvánossá vált megbízásuk, érvként – a furcsa megoldás mellett – sikeres szövetségi kapitánypárosok eredményeit hozták fel. Csakhogy

  • a svédek, Staffan Olsson és Ole Lingdren, majd két évtizedig nyertek meg szinte mindent együtt még játékosként,
  • a csehek, Kubes és Filip, két különböző klubban és tíz évig a válogatottban sportoltak együtt,

mielőtt nemzeti csapatuk sziámi-kapitányai lettek volna.

Csoknyai és Matics az ilyen jellegű összecsiszolódás hiánya miatt alighanem nehezebben alakul jobb és bal féltekéjévé ugyanannak a testnek. Reméljük, ez, a fáradtságtól terhes kiélezett pillanatokban, amikor precízen és gyorsan kell manőverezni, nem okoz fölösleges kockázatot!

Kint is vagyok bent is vagyok

Hogyan lehetséges az, hogy csapatsportban a csapattag a felkészülés teljes ideje alatt elszeparáltan, saját ritmusa szerint edz, míg a többiek a taktikát, az alkalmazandó megoldásokat és az új kapitányok elképzeléseit közös gyakorlással és meccsekkel mélyítik el? E Nagy Lászlóra vonatkozó felvetésre több választ is találni.

  • Egyrészt: Nagy László részben ugyanis felettese, sőt, ha úgy vesszük, megbízója is a kapitányduónak, hiszen szeptember óta a kinevezési ügyekben illetékes szövetségi elnökség tagja. A válogatottban ilyen még nem volt: egy elnökségi tag léphet pályára a csapatban. Ugyanakkor Nagy László gyakorlatot szerzett már ezen a korábban fehér foltnak számító terepen, hiszen Veszprémben ez már régóta így folyik. És, ha ő a főnök, miért ne?
  • Másrészt: Nagy nélkülözhetetlenségi mítoszát a szlovénok ellen – vele a nemzeti együttes soraiban – váratlanul megnyert világbajnoki selejtező párharc építette tovább, amin nem csodálkozhatunk, hiszen a nélküle megvívott Európa-bajnoksághoz képest szembeötlő előrelépést tapasztalhattunk.

A dánok elleni idei két felkészülési találkozó ráadásul fényesen igazolta Nagy László behívását és már vb első meccsére, Argentína ellen történő benevezését. Távollétében ugyanis továbbra is megoldatlannak tűnik a balkezes átlövő poszt abban a félidőben, amikor a padtól távolabbi oldalon szerepelve nehezebben cserélhető a jobbátlövő.

A támadójáték a keretben helyet kapó játékosok közül szinte kizárólag Balogh Zsolttal működik magas szinten, ő viszont védekezésbeli hiányosságai miatt szorul cserére. Erre a sebre átmeneti gyógyírt jelenthetett volna Bartók Donát, aki kissé érthetetlen módon Bundeligában igazolt jó formája és népszerűsége ellenére sem került a felkészülésen résztvevők közé. Az orvosolandó gond mértékére  jellemző, hogy a két dán meccsen ezeket a játékrészeket összesen 14 góllal bukta el a magyar válogatott, azokat viszont, amikor Baloghot könnyen lehetett cserélni a padhoz közeli oldalon, hárommal megnyerte.

Nagy a neuralgikus félidőkben jelenthet csere nélküli biztonsági megoldást hosszabb-rövidebb időre.

Az előző hónapokban a klubcsapatában már csak hetente negyedórákra kalibrált csapatkapitány erejének beosztása, és bevetésének időpontja stratégiai kérdésnek tűnik, de már nem példa nélküli, az előző világbajnokságon ugyanis korai sérülése után Nagy pont a dánok ellen bravúrral megnyert, egyben legfontosabb találkozóra tért vissza a hasonló nehézségek kiküszöbölésére. Ezúttal a riválisok meccseinek eredményeit is figyelembe véve kell az edződuónak meghatároznia, melyik mérkőzéseken kerülhetünk segítségével közelebb a nyolc közé jutáshoz.

Balogh Zsolt a Magyarország – Szlovénia világbajnoki selejtezőn a Veszprém Arénában. Fotó: Bodnár Boglárka / MTI

Legjobb védekezés a védekezés

A magyar együttes Nagy nélkül a legtöbbször két védekezés-támadás cserére szorul, ami sebezhetővé teszi. Az ellenfelek nem csak ezért, de emiatt is erőltethetik a gyors középkezdéseket és támadásépítést. A másik ok az, hogy a magyar együttest futásból a legkönnyebb megverni.

Az IHF honlapján megjelent 28-as keretek alapján a magyar együttest alkotja a legtöbb száz kiló fölötti és az egyik legtöbb két méternél magasabb játékos. A nagy test lehet, hogy nagy élvezet, de futás közben előbb fárad, és gyakran lassabb is, mint a kis test.

Ha már visszaért és a cserék után rendeződött, négy középső két méter körüli emberével komoly fejtörést okozhat az ellenfeleknek a magyar védekezés. A gyakran lényegesen alacsonyabb riválisokkal szemben a zárt vagy akár mozgékony hatosfal eltakarhatja nem csak a kaput, de akár a fényforrást is. A szlovénok ellen megnyert párbaj első meccsén a magyar együttes gyakran tűnt brutálisnak, és ez most is így lehet, már csak az optikailag is befolyásoló kicsi-nagy ütközések miatt is, meg alkalmanként azért is, mert az.

A magyar csapat összeállítása viszont kiállítás-rezisztens. Ha valaki kiesne büntetések miatt, egyből pótolható a gyakorlatilag példátlan, négy nevezett védőspecialista egyikével. Schuch, Sipos, Ilyés és Ligetvári csak percekre kerülhet éles helyzetben támadásban pályára, hátul viszont a feladatok elosztásával végig biztosíthatja az ütközések magas számát és a mozgások megfelelő tempóját. A támadásban is alapembernek számítók közül Bodó, Bánhidi és, ha úgy alakul Nagy is fontos védő lehet. Előbbi kettő energiáinak helyes beosztása kiemelt figyelemre érdemes, de ennek eredete már a támadójátékban keresendő.

Schuch Timuzsin és a spanyol Alex Dujshebaev. Fotó: Illyés Tibor / MTI

Támadááás! De hogyan?

A tesztmeccsek alapján a támadások színvonalának magas szinten tartása néhány játékos vállán nyugszik. Bánhidi közéjük tartozik, de beálló tevékenysége állandó vita tárgya. Játékának bírói megítélése egy-egy mérkőzésen kulcskérdés is lehet. Testi erejét gyakran a szabályok adta lehetőségek peremén használja, viszont, ha kétperces büntetések után a padra kényszerül, nehezen pótolható. Amikor ott van, az ellenfelek logikus fegyverét, a nyitott védekezést lehetetlenné teheti, és minden esetben állandó fokozott figyelmet követel.

Ő az alapnak tekinthető szegedi háromszög egyik sarka, akinek Bodóval alkotott pároskapcsolata az akciók legfőbb ékköve. A harmadik sarok Balogh, aki most már hosszú idő óta tartozik a megbízhatóan hatékony és kreatív támadójátékosok közé, és aki a két szegedi csapattársán kívül Lékaival is harmóniában játszik az Elektromosban eltöltött időszakuk reflexeivel.

Ebbe a négyesbe nagyobb visszaesés nélkül – a tapasztaltak alapján – csak Dzsamali szállhat be, aki lövőerejével Bodót tehermentesítheti. Az irányító posztra Lékai mögé jelölt Császár kifejezetten idegenül mozgott azok között a társak között, akikkel már semmilyen klubmúlt nem köti össze. Azok az idők ugyan elmúltak, amikor a Zubaival alkotott tengelye aranyat ért a magyar együttesnek, de Nagy bevetésével ő is komfortosabban érezheti majd magát.

Itt érdemes egy pillanatra elidőzni, mert ez a duó Ilyéssel kiegészülve jelenti az új filozófia megtestesülését.

A három éve Dujshebajev által túlzásba vitt fiatalítás után ugyanis a magyar kézilabda eljutott a sosem látott „öregítésig”.

A kapitányok közül Csoknyai első nyilatkozatában tette világossá, hogy mindenkire, aki él és mozog vagy legalább helyváltoztatásra ösztökélhető még, igényt tart.

Az más kérdés, hogy valószínűtlennek tűnik, hogy az áhított olimpiai álom beteljesedésekor is a pályán láthassuk ezeket a játékosokat. Addigra 39, 38 és 36 évesek lesznek. A magyar támadásokkal kapcsolatban a jelenben még ennél is lényegesebb lehet, hogy a szélsők láthatóvá válnak-e.

Érdekes, hogy miközben az előző időszakban a női csapatnál az átlövő sor gyenge tűzerejét a szélsők kiemelkedő produkciója ellensúlyozza, a férfi válogatott a sarokemberek rendszeresen bevallott krónikus hiányától szenved. Az előző Európa-bajnokságon majdnem két teljes meccs telt el az első igazi szélsőgólig, most pedig a dánok elleni meccseken még a látszatát sem igyekezett fenntartani a társaság, hogy a pálya sarkából is fenyegetően lépne fel.

Lehet, hogy naivitás, de egy olyan korábbi ravasz szélsővel a padon, mint Vladan Matics abban bízhatunk, hogy ez csak altatás, és a döntő pillanatban meglepetésként előkerülhet majd az ellenfelek tömörülését büntető eszköz. A dánok elleni mérkőzéseken nem tesztelhette a válogatott azt, amire mégis számítani lehet majd élesben: a nyitott védekezés elleni játékát. Az Európán kívüli ellenfeleknek eleve kedvelt játékformája ez, a méretes magyarok ellen pedig kézenfekvő is. Erről egyenlőre nem lehet mit mondani.

Bébiboom a fejbe

A kapitányoknak eddig ismeretlen szakmai kihívást jelent a demográfiai robbanás. Amellett, hogy mindenki jó egészséget kíván a születendő gyermekeknek és szüleiknek jó előre is, kijelenthető, hogy a szarvasok bőgése és a halak ívása után a kézilabdások nemzési időszaka is ismertté vált.

Ez a BL-negyeddöntő utáni időszakra tehető. Így kilenc hónappal később, a mostani világbajnokság alatt Lékai, Balogh és Bodó gyermeke is világra jöhet. Ez nem magyar specialitás, mert Mikkel Hansenen kívül például az osztrákoknál is akad gyermeke világrajövetelére váró sportoló. És ez egyben tényleg szakmai kérdés is, ugyanis három abszolút alapemberről van szó, akik a szülés idejére gyors kimenőt kaphatnak, ami akár egy-két mérkőzés kihagyásával is járhat. Pótlásuk egyenként is fejtörést okozhat, ha pedig átfedés volna hazaútjukban az méretes buktatót jelentene.

A szegény embert legalább az ág nem húzza

A magyar együttes a világbajnokság könnyebb ágára került. Sőt, első ránézésre ennél könnyebb beosztása talán egyetlen világbajnokságon sem akadt a csapatnak.

A másik ágra a sportágat uraló Európából 8, erre csak 5 került.

Az egy a kettőben kapitányi párosnak ezzel együtt is igazi szakmai kihívásokkal kell szembenéznie már a csoportmeccsek alatt is.

  • Az argentin együttest a kiváló spanyol Cadenas irányítja,
  • Katarnak Nagy László meghatározó, első barcelonai mestere, Valero Rivera a kapitánya,
  • míg Egyiptomot a veszprémi munkája jóvoltából magyarországi megfigyelésekkel jól ellátott David Davis vezeti.

Ami biztos, az első két ellenfelet, a legjobbját, Diego Simonetet nélkülöző Argentínát és Angolát megerőltetés nélkül kell vernie a magyar együttesnek, lehetőleg a kulcsjátékosokat energiatakarékos üzemmódban tartva, hogy a második meccshez képest húsz óra elteltével jöjjön az első komoly mérce, Katar.

David Davis Cámara, a Telekom Veszprém spanyol trénere. Fotó:Guillaume Horcajuelo/EPA/MTI

Az elvárások alapján a legjobb hét között, azaz olimpiai kvalifikációs tornán való részvételt biztosító pozícióban kell végezni.

Miután az előzetes számítások alapján az ehhez elengedhetetlen középdöntőbeli első négy közé kerülés elérése úgy a legvalószínűbb, hogy a csoportunkban ránk váró svédeken, és a másik hatosból várt dánokon és norvégokon kívül mindenkit megverünk, a fókusz biztosan erre, és az Egyiptom elleni találkozóra kerül. Nagy László első bevetése a papírforma alapján így az első, a második pedig az utolsó spanyol edzője ellen következhet. Reméljük, már (még) nem találnak majd a játékán javítani valót! De, ha így is alakul, még mindig nagyon távol a végtelenül fárasztó és hosszú verseny vége. Ki lát nyolc-tíz mérkőzésre előre?

Férfi kézilabda-világbajnokság

Helyszín: Dánia-Németország.
Időpont: 2019. január 10–27.

A magyar válogatott kerete

Kapusok: MIKLER Roland (Telekom Veszprém), SZÉKELY Márton (Grundfos Tatabánya).
Jobbszélső: HORNYÁK Péter (Balatonfüredi KSE).
Jobbátlövők: ANCSIN Gábor (Ferencváros), BALOGH Zsolt (Mol-Pick Szeged), NAGY László (Telekom Veszprém), MÁTHÉ Dominik (Balatonfüredi KSE).
Irányítók: CSÁSZÁR Gábor (Kadetten Schaffhausen, svájci), LÉKAI Máté (Telekom Veszprém).
Beállók: BÁNHIDI Bence (Mol-Pick Szeged), SCHUCH Timuzsin (Ferencváros), SIPOS Adrián (Grundfos Tatabánya).
Balátlövők: BODÓ Richárd (Mol-Pick Szeged), ILYÉS Ferenc (Grundfos Tatabánya), JAMALI Iman (Telekom Veszprém), LIGETVÁRI Patrik (Ademar León, spanyol), SZITA Zoltán (Balatonfüredi KSE).
Balszélsők: BÓKA Bendegúz (Balatonfüredi KSE), JUHÁSZ Ádám (Grundfos Tatabánya).
Szövetségi kapitány: CSOKNYAI István és Vladan MATICS.
Kapusedző: SZATHMÁRI János.

Csoportbeosztás

A-csoport (Berlin): Franciaország, Oroszország, Németország, Szerbia, Brazília, Korea.
B-csoport (München): Spanyolország, Horvátország, Macedónia, Izland, Bahrein, Japán.
C-csoport (Herning): Dánia, Norvégia, Ausztria, Tunézia, Chile, Szaúd-Arábia.
D-csoport (Koppenhága): Svédország, MAGYARORSZÁG, Katar, Argentína, Egyiptom, Angola.

A csoportok első három-három helyezettje jut a középdöntőbe.

A magyar válogatott programja a csoportban

Január 11., 18.00: Argentína–Magyarország.
Január 13., 18.00: Magyarország–Angola.
Január 14., 15.30: Magyarország–Katar.
Január 16., 18.00: Magyarország–Egyiptom.
Január 17., 20.30: Svédország–Magyarország.

A magyar válogatott mérkőzéseit az m4sport közvetíti.

Kiemelt kép: Bodnár Boglárka / MTI

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.