Mint egy háború
A jól képzett és szervezett orosz huligánok hadmozdulatszerű támadást indítottak ellenük. Kiszámítottan, hidegvérrel csaptak le, mint ragadozók egy csordányi prédára. Az angolok pánikban próbáltak menekülni, vagy ellenállni, kinek, mit diktáltak az ösztönei. A francia rendőröknek minden erejükre és képességükre szükségük volt ahhoz, hogy úrrá legyenek a helyzeten.
A nagyjából 100-150 fős orosz szurkolócsoport kicsinek számított, brit riválisaik tízszer annyian lehettek. Miután azonban a könnygáz eloszlott, kizárólag angolok hevertek az utcán, vérben úszva, eszméletlenül. Százan sérültek meg, harminc embert szállítottak kórházba, ebből ötöt életveszélyes állapotban. Az 51 éves Andrew Bache, és a 47 éves Stewart Gray kómába estek, miután székekkel, és fémcsövekkel összeverték őket, majd a fejüket rugdosták, miután a földre kerültek.
Bache csak azért nem halt meg, mert egy francia rohamrendőrnek még épp időben sikerült újraéleszteni a saját vérében fekvő férfit. Bache túlélte a verést, de a bal oldalára lebénult. A megverésével gyanúsított orosz drukkert idén februárban fogták el egy német reptéren. A 31 éves huligán Spanyolországba tartott az Athletic Bilbao Szpartak Moszkva elleni Európa-liga meccsére. A Franciaországnak kiadott, majd ott emberölési kísérlettel megvádolt férfi óriási balhéról maradt le.
Az oroszok a kezdő rúgás előtt egy órával támadtak rá a baszk szurkolókra. Hatszáz rendőrt, és kétszáz privát biztonsági embert vezényeltek ki a megfékezésükre. Bilbao még soha nem látott ekkora mozgósítást. Az összecsapás közben egy rendőr szívrohamot kapott és meghalt. A marseille-i rendőrség több tucat embert tartóztatott le és utasított ki az országból. A francia és a brit hatóságok soha nem látott, barbár brutalitásról, új szintre emelt futball-huliganizmusról beszéltek. Brit kormánykörökben többen egyetértettek abban, hogy az oroszok nem lehettek mezei huligánok, sokkal inkább a Kreml által irányított erőszakszervezetek tagjai voltak.
Feltételezésüket alátámasztotta Igor Lebegyev, a Duma ultranacionalista képviselője és elnökhelyettese, aki a véres utcai harc utáni nyilatkozatában megdicsérte az orosz huligánokat, akik szerinte példamutatóan álltak ki hazájuk becsületéért. Az orosz huligánok nem is tudták, hogy mitől boldogabbak: Lebegyev méltatásától, vagy attól, hogy a nyugatiak hivatásos katonáknak hitték őket.
A futball és az erőszak ünnepe
Amikor 2010 decemberében a FIFA döntéshozói Oroszországnak adták a 2018-as világbajnokság rendezési jogát, Vlagyimir Putyin elnök azt mondta:
Minden tőlünk telhetőt megteszünk majd, hogy a legjobb tudásunk szerint garantáljuk a vendégeink kényelmét, és biztonságát.
Franciaország óta e felől sokaknak vannak kétségeik, különösen az orosz ultrák elsődleges célpontjainak számító angoloknak. Van rá okuk, hiszen a hazaiak két éve folyamatosan üzengetnek nekik: otthon közel sem lesznek annyira visszafogottak, mint tavalyelőtt, Franciaországban.
Vannak, akik számára ez a futball ünnepe lesz, és vannak, akik számára az erőszaké
– mondja egy maszkos huligán a BBC 2016 őszén, Oroszországban forgatott dokumentumfilmjében. Egyik társa pedig megmagyarázza, hogy azért éppen az angolokra vadásznak, mert a focival együtt a huliganizmust is ők találták fel, és mindeddig élen is jártak benne. Az oroszok szerint viszont itt az ideje, hogy egy új nemzet kapja a világ legrettegettebb szurkolótáborának kijáró kétes elismerést.
Csordaszellem
Bár a futball-huliganizmusról szóló első feljegyzések az 1880-as évek környékéről származnak, a ma ismert formája az 1970-es években alakult ki a brit lelátókon. A nehéz gazdasági helyzetben vergődő ország munkásosztályának fiataljai a hétvégi tömegbalhékon vezették le frusztrációikat, és jobb híján ebben kerestek maguknak önbecsülést, büszkeséget, életcélt, és nem utolsó sorban közösséget, amihez tartozhattak. A csapatok köré szerveződő, rivális szurkolótáborok egységes szubkultúrát hoztak létre, saját öltözködési stílussal, belső törvényekkel, és viselkedésformákkal.
Az „angol járvány” hamar szétterjedt Európában, elsősorban Olaszországban, és Nyugat-Németországban, majd a Szovjetunió összeomlása után a volt keleti blokk országaiban is. A BBC dokumentumfilmjében az orosz huligánok első csoportjának már kiöregedett tagjai elmondják, hogy mindenben az angol ultrákat másolták, rájuk akartak hasonlítani, és a végletekig tisztelték őket. Aztán a putyini nacionalista fordulattal ez is megváltozott.
Az angol huliganizmus jelenleg olyan, mint a nyugati kultúra és civilizáció: egy szemetes kuka legmélyén van
– fejtette ki meglepően őszinte hévvel Vaszilij Sztyepanov, ismertebb nevén Vaszilij, a gyilkos a vele készült, hirtelen félbeszakadt interjúban. A Szpartak Moszkva, és állítólag az orosz válogatott ultráinak 35 éves vezére elmondta, hogy a professzionális huliganizmus adott értelmet az életének, miután egy átlagos család teljesen hétköznapi sarjaként felnőtt egy moszkvai külvárosban. Bár a balhéi miatt többször ült börtönben, azt mondta, az utcai erőszak akkora adrenalinlöketet ad neki, aminek intenzitása csak orgazmuséhoz fogható, és amiről nehezebb leszokni, mint bármilyen drogról.
Bár sokan úgy tartják, ő volt a marseillei támadás értelmi szerzője, Sztyepanov azt állítja, nagyon sajnálja, de ott sem volt Franciaországban. A vidéki nyaralójában, cidert kortyolgatva várta, hogy világra jöjjön az ötödik gyermeke. Mindenesetre örömmel nézte a felvételeket, amiken az oroszok, saját szavait idézve „szétbaszták a Lutonból, Leedsből, és hasonló angol szarfészkekből származó, részeges söpredéket”.
Vaszilij annyira belemelegedett a témába, hogy a kérdésre, kik verekedtek Marseille-ben, a kamerába mondta:
A futballhuligánok speciális, katonai egységei voltak, akiket Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin küldött, hogy meghódítsák Európát.
Sztyepanov, megijedve attól, ami kiszaladt a száján, azonnal leállíttatta a kamerát, és közölte: az interjúnak vége, miközben egy szalvétával a homlokát törölgette, mert hirtelen kiverte a víz. Valószínűleg soha sem fog kiderülni, hogy a vezérszurkoló Putyinnal kapcsolatos kijelentésében hol húzódott a határ a vágy és a valóság között, az azonban biztos, hogy a politikának és konkrétan az elnöknek is volt szerepe az újhullámos huliganizmus kialakulásában.
Józan lázadás
Volt idő, amikor az embereknek a vodka, a balalajka, és a szőrős csizmák jutottak eszükbe, ha az oroszokra gondoltak. Ennek vége
– foglalta össze a fő motivációt egy rosztovi huligánvezér.
Az oroszokról, főleg a kilencvenes években, nem túl hízelgő kép alakult ki. A hidegháborúban összeroppant, alkoholista lúzereknek tekintette őket mindenki, és nem is ok nélkül. Az ország mindig a világelsők közé tartozott az egy főre eső alkoholfogyasztásban, és az ezzel összefüggésbe hozható halálok számában, de a Szovjetunió széthullása után a helyzet rosszabb lett, mint valaha. A rendszerváltás után felnőtt generáció egy része azonban józansággal, és nacionalizmussal lázadt a szülei nihilista alkoholizmusa ellen. A küzdősportokban találtak magukra, és egymásban új családra. Első számú példaképük a hatvanon túl is elképesztően fitt, dzsúdózó, félmeztelenül lovagló és pecázó, tengeralattjárót és helikoptert vezető macsó — Vlagyimir Putyin.
„Oroszország sajátos szabályok szerint működik. Akár 15 kilométernyire Moszkvától, az emberek már nagyon mások, mint Európában. Bizonyos térségekbe a lábad betenni sem tanácsos, de vannak srácok, akiknek ott kell felnőniük. Meg kell tanulniuk kiállni magukért, és így vagy úgy megszerezni azt, amit akarnak. Igazi utcagyerekek. Nagyon más itt, mint Európában, ahol minden annyira civilizált, és steril. Más útjai vannak itt a túlélésnek” – árnyalta a hátteret egy 23 éves, pofi karrierjét kezdő bokszoló felesége.
Túlléptünk azon az ostobaságon, hogy ülünk a kocsmában, sört vedelünk, aztán az utcán összeverünk valakit
– mondja Danila, az ifjú tehetség mestere, Maxim Tatarinyov profi ökölvívó, a Gyinamo Moszkva ultrája.
Az orosz huligánok nem kocsmákban, hanem edzőtermekben verődnek össze, a kőkemény edzések után pedig szaunákban regenerálódnak. A szurkolótáborok nem az utcákon hőbörögve, hanem előre leegyeztetett időpontban, elhagyatott, jellemzően erdős területeken csapnak össze. Kevés szabály van: mindkét csapatnak ugyanannyi embert kell kiállítania, akik a pólójuk színe, vagy valamilyen hasonló jelzés alapján könnyen megkülönböztethetik egymást. Aki harcképtelen azt tilos tovább verni. Ennyi. A rendszert ustawka néven ismerik Európában.
Ha ketten ütnek, gondolj arra, hogy akkor a mieink közül is ketten jutnak az ő egy emberükre. Bírd ki. Az, hogy elesel, nem ok a feladásra. Mindig állj fel
– biztatta egyik újoncát a rosztovi főhulingán.
A küzdelem általában néhány perc alatt lezajlik, a résztvevők a teljesítményüktől függően léphetnek előre csoportjuk hierarchiájában. A fiatalok csak többszöri bizonyítás után lehetnek a szurkolócsoport teljes jogú tagjai, ekkor tetováltathatják magukra például a szurkolócsoport címerét, vagyis kötelezhetik el magukat egy életre a tábor mellett. Mindezt azért csinálják, mert így egy olyan társasághoz tartozhatnak, melynek tagjai az élet minden területén számíthatnak egymásra. Vannak azonban, akik túl nagy árat fizetnek mindezért: 2017 novemberében meghalt egy 30 éves férfi, amikor a Szibir Novoszibirszk és a Jenyiszej Krasznojarszk ultrái közötti ustawkán eltört a nyaka.
Megélhetési huliganizmus
Az orosz politikusok, különösen a jobbszélen, hamar felismerték, hogy az összetartó huligáncsoportok megfelelő szavazóbázist jelenthetnek számukra. Nem csak ingyen meccsbelépőket, vagy idegenbeli utakat kínálnak nekik, de a ranglétra felsőbb fokain állóknak tisztes megélhetést is, biztonsági őrként, kidobóként, vagy akár párttisztviselőként.
A média mindig azt sulykolja, hogy az olyan emberek, mint én, magányosan, börtöntöltelékekként vagy depressziós alkoholistákként végzik. Azt mondják, ez a náci futballhuligánok elkerülhetetlen sorsa. De ez hazugság
Ezt már Denisz Nikitin, a moszkvai szélsőjobb üstököse, a CSKA ultrája mondta a Guardian újságírójának, akinek nemcsak az életformája az erőszak, de abból is él. MMA-harcos, akinek saját klubja van és pénzes versenyeket szervez Európában. Ezen kívül saját, neonáci fiataloknak tervezett ruhamárkája is van, a White Rex.
A kilencvenes években az angol mintára szerveződő orosz szurkolócsoportok elszabadították a poklot a stadionokban és az utcákon, szó szerint véres harcokat vívva a rendőrökkel, akik képtelenek voltak kezelni a helyzetet, hiszen a korábban szoros kontroll alatt lévő társadalomban soha sem tapasztaltak hasonlót.
Az állam 2000-ben, Putyin hatalomra kerülése után döntött úgy, hogy komolyan közbeavatkozik. A különböző szurkolócsapatokat egy állami hátterű ernyőszervezetbe terelték, aminek elnöke a Putyin kormányához több szállal kötődő szélsőjobboldali aktivista, a Gyinamo ultrája, Alexander Sprigin lett.
Sprigin azt mondja, kilencévesen ment ki először kedvenc csapata egyik meccsére, de mivel egyedül volt, elzavarták. A következő héten meggyőzött egy felnőttet, a bejáratnál hazudja azt, hogy az apja. Odabent aztán rögtön elvarázsolta a leghangosabb szektor, onnantól mindig közelükben őgyelgett. Öt évvel később, 1993-ban ment oda hozzá egy fiatal férfi, és kérdezte meg, hogy nincs-e kedve csatlakozni a Kék-fehér dinamit nevű szurkolócsoporthoz.
A lelkes fiatal minden balhéban benne volt, egyre feljebb lépkedett ranglétrán. Öt évvel később, 1998-ban már a Gyinamo szurkolói magazinjának szerkesztője volt, amikor fura üzenetet kapott a csipogójára. Egy rejtélyes számról kértek tőle visszahívást. Aztán a dolog még meglepőbb fordulatot vett, amikor a vonal túlsó végén közölték vele, egy jobboldali ellenzéki párt (akkoriban Borisz Jelcinnek hívták az orosz elnököt) egyik prominens politikusa szeretne vele találkozni. Sprigin azt mondja, másnap a Kremlbe ment, ahol a folyosón a rivális Szpartak Moszkva egyik főultrájával találta magát szembe. A képviselő mindkettőjüknek asszisztensi állást ajánlott. Az volt a dolguk, hogy összeköttetést biztosítsanak a szurkolótábor és a politikus irodája között.
Nem tudni, valóban minden úgy történt-e, ahogy Sprigin elmesélte, de az biztos, hogy a 2016-os marseille-i balhé előtt három különböző alkalommal is szerepelt Putyinnal egy fotón. Az ultrák akkoriban joggal érezhették, hogy erőszakos mentalitásukkal együtt államilag és társadalmilag is elfogadottakká váltak.
A charterjáraton, amin 2016. június 10-én az orosz huligánok Marseille-be érkeztek, az említett szervezet 220 helyet foglalt le és osztott ki a Zenit Szentpétervár, illetve a legnagyobb moszkvai klubok, a Lokomotív, a Gyinamo, a Szpartak illetve a CSKA ultrái között. Bár Sprigin szerint a szervezet nem tehető felelőssé azért, mert az ezen a járaton utazók balhéba keveredtek, belebukott a brutális verekedést követő botrányba.
A szervezet két tisztségviselőjét tartóztatták le Franciaországban, az egyikük két év börtönt kapott. Sprigint deportálták, majd miután hazatért, az orosz hatóságok letartóztatták, az irodáját felforgatták, ami egyértelműen jelezte: kegyvesztetté vált a kormánynál. Nem sokkal később az beszüntették a csoport működését.
Feszült egyensúly
Oroszország nem engedheti meg magának, hogy a huligánjai hazai környezetben is úgy elszabaduljanak, ahogy Franciaországban. Különösen nem egy annyira érzékeny világpolitikai helyzetben, mint a mostani, amikor hidegháborút idéző a feszültség a nyugat és Oroszország között.
Marseille után Spriginnel együtt több huligánt tartóztattak le Oroszországban is, házkutatásokat tartottak, és több mint kétszáz embert tiltottak el a sportlétesítmények környékéről a világbajnokság végéig. A rendőrség és a titkosszolgálat (FSZB) közös csapata igyekszik szoros kontroll alatt tartani a huligánokat. Nekik pedig van annyi eszük, hogy ne akarjanak szembe kerülni a KGB utódszervezetével.
Mindeközben PR-ügynökségek dolgoznak gőzerővel azon, hogy alapjaiban formálják át az orosz szurkolói kultúráról kialakult képet. A lelátókon egymást teával, és cukorkával kínáló kedves családok vidám fotóival és videóival árasztva el a nyugati közösségi portálokat.
Maxim Solopov, az antifasiszta aktivistából lett újságíró azt mondja, a színfalak mögött még komolyabb munka folyik. Szerinte a hatalom csak a felszínen keménykedik a neonáci ultrákkal, hogy kedvében járjon a nemzetközi közvéleménynek. A háttérben viszont továbbra is jó viszonyra törekszenek, mert Moszkva nem csak a marseille-i, hanem a kijevi példából tanult. Nem szeretnék, hogy a harcedzett huligánok a hatóságokkal csapjanak össze. Ezek miatt nagyon valószínűtlen, hogy a franciaországihoz hasonló támadás érje bármelyik résztvevő ország szurkolóit a világbajnokság alatt. Az is igaz azonban, hogy szervezeteik felépítése, és működési elveik miatt még Oroszországban sem lehet minden egyes huligánt kontroll alatt tartani.
Egy Denisz nevű maszkos huligán mindenesetre 2016 őszén még azt tanácsolta a vébére készülőknek, hogy ha biztosan nem akarnak balhéba keveredni, vegyék magukat körbe a családjukkal, nőkkel, gyerekekkel, majd nevetve hozzátette:
Ha a haverjaiddal leszel, számíts rá, hogy szét lesz rúgva a segged.
Kiemelt kép: MTI/EPA/Peter Powell
