A népi hiedelem úgy tartja, a magyar válogatott titkos esélyesként utazott ki az 1986-os világbajnokságra. Mezey György csapata a selejtezőkben oda-vissza verte Ausztriát, idegenben győzött a hollandok ellen, barátságos meccsen pedig az NSZK-t és Brazíliát is két vállra fektette. A tornát megelőző két évben a szövetségi kapitány hideg profizmusával, megnyerő charme-jával és nem mellesleg csapata érett, helyenként megdöbbentően stílusos játékával kézzelfogható közelségbe hozta a siker reményét egy erre szélsőségesen kiéhezett országban. Amikor a válogatott megérkezett a torna helyszínére, az Esti Hírlap magától értetődő természetességgel idézte a csapatkapitány Nagy Antal tippjét:
Magyarország világbajnok!
Tudjuk, mi lett a vége: 0-6, hómező, tészta, szédülés, dopping, túledzettség, bunda. Őrjítő összeesküvés-elméletek és forrongó, oldhatatlan düh. A magyar válogatott pedig azóta is hiába vár az újabb világbajnoki szereplésre.
A magyar futball padlóra került, s ezt akkoriban – és azóta is – sokan azzal magyarázták, hogy a szovjetektől kapott pofonnak nem volt előjele. Hogy a világbajnokságra kiutazó csapatot mindenki esélyesnek hitte, hogy a problémák egyáltalán nem türemkedtek a felszínre. Ez azonban csak részben igaz.
