A magyarok a Kisstadionban felállított ideiglenes salakpályán szinte végig telt ház előtt, csodálatos hangulatban verték 3-2-re azt az ausztrál válogatottat, amelyben akkoriban Todd Woodbridge (1995 szeptemberében 36. volt a világranglistán), a fiatal, még csak 19 éves, de már akkor a világranglista 86. helyén álló Mark Philippoussis játszotta az egyest, míg a kor legjobb, többszörös Grand Slam-győztes kettőse, az évekig világelső Todd Woodbridge – Mark Woodforde a párost.
Az ausztrálok tudásáról mindent elmond, hogy hárman együtt mintegy 25 millió dollárt teniszeztek össze pályafutásuk alatt – csak pénzdíjakból.
A magyar sikerből a legnagyobb szeletet az óriási meglepetésre mindkét egyesét megnyerő Krocskó József vállalta magára.
Az Ungváron született teniszező többszörös szovjet korosztályos bajnokként, kétszeres felnőtt ezüstérmesként 1990-ben, 22 évesen települt át Magyarországra. Részese volt az 1993-as világcsoportba jutásnak, az argentin verésnek (4-1), abban az évben Carlos Costa verte a Francia Nyílt Teniszbajnokság első fordulójában, úgyhogy volt tapasztalata bőven.
A kifejezetten salakspecialista teniszező a nagy skalpok ellenére csak 129. helyig jutott a világranglistán. Krocskó Józsefet 1995 szeptemberéről, a nemzetközi tenisz nehézségeiről és az oroszok elleni esélyről faggattuk.
Csak a legszebb emlékeim vannak, a közönség például fantasztikus volt. Nagyon erős csapattal érkeztek az ausztrálok, talán egyedül a pálya az, ami nekünk kedvezett. A Kisstadionban alkalmi salakpályát építettek, és míg mi ezen nőttünk fel, az ausztrálok inkább füvesen – emlékezett vissza Krocskó a 22 évvel ezelőtti eseményekre.
A vendégek mintha kicsit panaszkodtak volna, mondván túl mély, puha volt a salak.
Valóban kicsit mélyebb volt, bár egy alkalmi pálya nem lehet annál jobb. A frissen lefektetett salaknak legalább két hét kell, amíg összeáll. Philippoussis azóta járt Magyarországon, legutóbb 2012-ben Taróczy Balázs tornáján. Természetesen szóba került az 1995-ös párharc, de egy szóval sem említette, hogy a pálya talaja miatt kaptak volna ki.
1990-ben érkezett családjával Magyarországra úgy, hogy az ATP 13. Andrej Cserkaszov mögött lett szovjet bajnokság ezüstérmese. 1993-ban mág magyarként főtáblára jutott Párizsban, mégsem sikerült az igazi áttörés, a stabil TOP100-as helyezés. Ahogy Taróczy Balázs óta egyetlen magyar teniszező sem eresztett gyökeret ezen a szinten. Mi ennek az oka?
1990-ben hivatalosan települtünk át, de a mindkét országban zajló rendszerváltások miatt, csak két év múlva kaptam meg a magyar állampolgárságot. 1992 végén, 24 évesen kezdtem rendszeresebben nemzetközi versenyekre járni. Az ok egyrészt ebben, másrészt abban keresendő, hogy igazából salakpályán voltam jó, annak meg rövidebb a szezonja. Egy-két jó torna, a nagyobb szerva, tán jobb tenyeres és a megfelelő anyagi háttér hiányzott.
Ennyit számít a pénz?
A férfi teniszről általánosságban elmondható, magas a színvonal, nüanszokon múlik sok minden. Leginkább az anyagi háttér miatt nehéz az áttörés. Amíg a saját díjaidból kell finanszírozni a versenyzésedet abban nagy a kockázat. Nem utazhatsz oda, ami a ranglista pontok szerint optimális lehetne, egyedül repkedsz, miközben világszintű játékosok mellett team dolgozik. Most annyival szerencsésebb a mai magyar fiatalok helyzete, hogy az állami támogatásnak, és a szövetség programjának köszönhetően jelentősen több jut versenyekre, edzőkre.
Melyik magyar fiatalban látja a stabil TOP100-at?
A mi klubunkban edz, így nap, mint nap látom a fejlődést Piros Zsomboron is. Remek versenyzőtípus, bár még ütőerőben, szervában sokat kell fejlődnie. A junior eredményei megadják az alapot, hogy optimistán tekintsen a stabil TOP100-as versenyzői státuszra, ahogy Valkusz Máténak előtt is adott esély.
Az 1995-ös és a 2017-es DK közt hasonlóság, hogy az ellenfél játékosai jóval előrébb rangsoroltak. Mekkora valós tudáskülönbséget jelent az ATP-világranglistán elfoglalt helyezés?
Az egyéni tornákra és a Davis Kupa meccsekre is érvényes, hogy ezen a szinten mindig úgy mész fel a pályára, hogy a legjobbat akarod kihozni magadból. Aztán menet közben eldől, az éppen mire elegendő. Ilyen szempontból közvetlen világelit után, mondjuk a 30-200 hely között nincs nagy különbség, nem sokat számít száz helynyi különbség, nem is érdemes ezen rágódni. A Davis Kupa a hazai pálya miatt ráadásul más. Itt nem úgy szurkolnak neked, mint egy-egy egyéni tornán.
Az oroszok két fiatal játékossal érkeztek. Andrej Rubljov (37.) 19, míg Karen Hacsanov (32.) 21 éves. 1995-ben az akkor 19 éves Philippoussis épp ön ellen remegett meg a mindent eldöntő ötödik meccsen. Megismételhető a 22 évvel ezelőtti bravúr?
Kétségtelen, talán a rutin hiányzik még az oroszokból. És míg ők kemény borításon edzenek, Balázs Attila kifejezetten jó salakon, ráadásul idén egyszer már meg is verte Rubljovot. Fucsovics Marci is sok jó játékost legyőzött már, nem fog megremegni a világranglista különbségtől. Első nap után sok minden kiderül. Meglátjuk.
