Volt rá egy napja: fel tudta már fogni, mit is vitt véghez?
Csak próbálkozom. Nem lehet ezt könnyen feldolgozni, kis időnek még mindenképpen el kell telnie – sóhajtott nagyot az újdonsült világbajnoki ezüstérmes.
Előzetesen – ha reálisak vagyunk – nem igazán osztottak önnek lapot 100 pillangón. Erre legyőzi az olimpiai bajnok Joseph Schoolingot, a világbajnoki címvédő Chad Le Clos-t és Cseh Lászlót is. Odavert az egész világnak.
Szokásommá vált ez mostanság. A netanyai junior Európa-bajnokság óta folyamatosan olyan időket úszom, amelyekkel magamat is meglepem. Nem ez az első alkalom, hogy ennyit javulok rövid időn belül, de ez az első alkalom, hogy ennyi ember előtt tettem.
Két nap alatt három junior-világcsúcsot úszott.
Muszáj volt, ennyi kellett.
Amikor a 100 pille döntőjében beért a célba, és meglátta a kivetítőn, hogy második lett, miközben megcsóválta a fejét, egy szolid káromkodást lehetett leolvasni a szájáról. Örömében, mert megdöbbent a helyezés láttán, vagy mérgében fogalmazott cifrábban, mert az aranyat szerette volna?
Hát persze, hogy meglepődtem. Nem voltam szomorú, mérges meg aztán főleg nem, a győzelem nagyon távol volt. Dressel a világ egyik, ha nem a legjobb sprintere, nem lehetett elkapni. Döbbenetes volt a srác.
Menet közben nem érzékelte, hogy érmes pozícióban halad?
Az úszása után beszélt Dressellel, Schoolinggal? Gratuláltak a második helyhez?
Az amerikai nagyon rendes volt velem, pár szót váltottunk, nem sokat, ahhoz még fejlődnie kell az angolomnak. Schoolingról azt hallottam, valamit nyilatkozott rólam, de nem jött oda. Cseh Laci örült, hogy megdöntöttem a csúcsát. Azt mondta, boldog, hogy most már nem ő van elől, mert az hogy valakit üldöznie kell újabb motiváció számára.
Milyen érzés, hogy 17 évesen ön inspirálja példaképét, a 31 éves Cseh Lászlót?
Természetesen felemelő. Megtiszteltetés. Feladtam neki a leckét.
Csak mert eddig ez úgy volt, hogy Cseh László inspirált másokat.
Pontosan. Én is rajta és Michael Phelpsen nőttem fel.
Azt tudja, hogy első világversenyén, a 2003-as barcelonai világbajnokságon Phelps is második volt 100 pillangón?
Most már tudom! De azt eddig is tudtam, hogy Cseh Laci első érme is egy ezüstérem volt ebben a számban 2013-ban.
Nem sajnálja, hogy Phelps tavaly – állítólag – végleg befejezte? Épphogy lemaradt róla.
Nagyon, de nagyon sajnálom. Szívesen megharcolnék vele is, kíváncsi vagyok, mire lennék képes ellene. Óriási lett volna vele versenyezni.
Keveset tudunk önről, azon kívül, hogy lesokkolta a világot a medencében. Hol nőtt fel?
Tárnokon. Mindig is ott laktunk, amikor megszülettem, a szüleim Budapestről azonnal oda költöztek.
Más sportág nem érdekelte, mindig is úszott?
Komolyabb próbálkozásom más sportágban nem volt. Focizni szerettek volna beadni óvodában, de az nem igazán az én sportom.
Néhány évvel később, élete első felnőtt világversenyén kiment a Duna Arénába, kiintegetett az alsó hangon is tizenkétezer magyar szurkolónak, és mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne, odaállt háromszor a szám és a sportág szupersztárjai ellen. Mindig ilyen higgadt?
Szerencsém van abban, hogy ilyen a személyiségem. A versenyen kizárólag magamra koncentrálok, nem érdekel más, kizárok mindenkit a fejemből.
Korosztályának zöme jelen esetben a telefonját markolná és a Facebook-üzeneteit, az Instagramra posztolt képeire érkezett reakciókat várná.
Nem vonz ez a világ, meg időm sincs nagyon rá. Nem így gyűjtöm a lájkokat. Most rengetegen üzentek ezt-azt, ezresével jönnek a lájkok, de én az ilyeneket kizárom az életemből, egyszerűen nem foglalkozom velük.
Honnan hozza ezt az önbizalmat, ezt a mentalitást? Otthonról? A gyerekkorából?
Szüleimnek köszönhetek mindent, sokat támogattak. Édesanyám nagyjából harminc éve ápolóként dolgozik a Kékgolyó utcai Országos Onkológiai Intézetben, édesapám most vagyonőr. Sok áldozatot hoztak értem. Tárnokon nincs uszoda, Érden is csak 2013 óta, ezért kezdetben édesanyám naponta kétszer ingázott velem Tárnok és Százhalombatta között, hogy edzésre járhassak. Hajnalban és délután is vitt.
Ha most gyorsan osztunk és szorzunk, az ápolónői és vagyonőri fizetés egészen jelentős hányadát fordíthatták arra, hogy önnek esélye legyen sportolni, esetleg nemzetközi szintű versenyzővé válni.
Ez pontosan így van. Mindent megkaptam tőlük, amire szükségem lehetett. Nem a pénzzel voltak leginkább gondok.
Mivel?
Sokat bántottak. Ha te vagy a legkisebb – sokáig az voltam a csoportban –, a nagyok egy idő után betalálnak.
„Szívatták”?
És ma világbajnoki ezüstérmes úszó.
Így történt. De e mögé ne gondoljon senki nagy dolgokat. Rég túltettem magam a sérelmeken. Nem nézek vissza, csak előre. Nagy céljaim vannak, a java még csak most jön.
Meséljen! Olimpiai részvétel, esetleg olimpiai bajnoki cím?
Eljön majd az is, hogy elkezdjek ezen is gondolkodni, de most élvezem az ezüstöt. Meg időm sincs agyalni. Hétfőn reggel már edzőtáborba indulunk, hiszen három hét és itt az újabb verseny, az indianapolisi ifi-vb.
Azt tudja mivel jár még ez a felnőtt ezüst?
Mire gondol?
A magyarországi sportfinanszírozás olyan, hogy ősztől nagyságrenddel nagyobb támogatást kap majd, mint eddig. Ha úgy tetszik, egy csapásra ön lesz a családfenntartó. Mennyire foglalkoztatja a pénz?
Nem mozgat meg túlságosan, nem forgok a pénz körül. Nem tudnám mire költeni, mert mindenem megvan, amire szükségem lehetne. Inkább gyűjtögetek. Édesanyám majd kezeli a pénzt.
Mennyire munkamániás?
Azt nem mondom, hogy mindig örömmel úszom. Ugyan szeretném mindig a tőlem telhető legjobbat teljesíteni, de néha eluralkodik rajtam a lustaság. Talán ez a korral jár. Meg ne legyünk álszentek, biztos mindenkit járt már át hasonló érzés; tudja, hogy menni, csinálni kéne, aznap mégsem megy. Ettől még a célt kitűzöm magam elé és azt maximálisan végigviszem. Ezt nevezhetjük maximalizmusnak is.
Andre Agassi, a korábbi világelső amerikai teniszező a könyvében úgy ír, gyerekkorától kezdve utált teniszezni, még felnőttként, Grand Slam-győztesként sem szeretett játszani, de muszáj volt, ugyanis „csak ehhez értett”.
Az emberek nem látják az edzéseken átélt szenvedéseket, kínt és fájdalmat. Csak a versenyeket nézik. Már az én két hosszamban, 50.62 másodpercemben is több száz, több ezer óra belefektetett munka van. Ez úgy működik, hogy vannak napok, amikor azt mondod, nem bírod tovább, de tudod, csak így fejlődhetsz. Ettől leszel jobb, ezért megteszed.
A 100 pillangó után megkérdezték, világsztárnak tartja-e magát, és ön azt mondta, annak. Komolyan gondolta?
Selmeci Attila – az edző a tanítványról
„Négy éve vagyok Kristóf edzője. Előttem Egerszegi Klára és Plagányi Zsolt nevelte. 2013 végén kezdtünk el együtt dolgozni, de akkor még nem láttam benne azt, amit itt az utóbbi napokban kihozott magából. Átlagos képességű versenyzőnek tűnt.
Először 2014 nyarán, egy versenyen döbbentem rá, hogy Kristóf más, mint a többi. Nem úszott jól a selejtezőben, az egyes pályára került. Mondtam neki, hogy kapja össze magát, mert így nem sok értelme van. Ezen feldühödött és a surranón a döntőben mindenkit megvert. Az első komoly sikert két éve Grúziában, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon érte el, amikor második lett, de mivel elromlott a pályáján az elektronikus időmérő, végül negyedik helyre sorolták. Ez hatalmas dacot szült benne.
Tavaly, mindössze 16 évesen is bizonyított a 18 évesek között a hódmezővásárhelyi ifjúsági Eb-n. 200 pillén az 1:56-os idejével testhosszokat vert az idősebbekre. 2017 júniusában, az izraeli ifi-Eb-n 200 pillangón már 1:53,79-et úszott, amivel a felnőtt világranglista második helyére lépett előre. Végül Cseh László és Kenderesi Tamás jobb nevezési idővel rendelkezett, ezért Kristóf nem indulhatott a vizes vébén ebben a számban.
Szívem szerint 100 pillangón sem indítottam volna a felnőtt világbajnokságon, mert három nagy verseny két hónapon belül sok. De ő mindenképp ott akart lenni a nagyok között Budapesten. Azt kell mondanom, utólag nem bántam meg a döntésem.
Kristófnak kiváló a hajrákészsége. Mindig fontos az utolsó 50, 25 méter, erre különösen odafigyelünk a felkészítésénél. Az utóbbi hónapokban bebizonyította, minél magasabban van a léc, annál nagyobbat képes ugrani. Kell neki a nagy színpad. Ott érzi jól magát, ott tudja igazán kihozni magából a maximumot. A Duna Arénában bebizonyította, hogy új világklasszis született. A jövő feladata az lesz, hogy versenyeztetni kell. Menni kell vele, Európa-bajnokságra, világbajnokságra, olimpiára.
Ne feledjük azt sem, hogy Kristóf még gimnazista, ezért különösen fontos, hogy az érdi Gárdonyi gimnázium – ahol én is tanítok – tanári kara és igazgatója mindenben mellette áll, nem lehetünk elég hálásak érte.
Minden megvan ahhoz, hogy ebből a fiúból olimpiai bajnok legyen.”
