A minap írtunk róla, hogy olimpikon úszónk, Horváth Dávid kiakadt Puzsér Róbert egyik videoblogos bejegyzésén, tudatlan senkiházinak nevezve a kritikust. Puzsér sem maradt adós a csattanós válasszal, hosszas Facebook-bejegyzésben támasztotta alá korábbi véleményét.
A téma nem maradt annyiban, a Bors szombaton Puzsér mellett Cseh Lászlót és Bárdosi Sándort is megszólaltatta. Puzsért az olimpiai ezüstérmes birkózó véleménye akasztotta ki, Bárdosi azt mondta:
Ebben az országban csak a sportolókból van hasznunk. Nagyon más területen ugyanis még semmi különöset nem alkottunk, nem adtunk a világnak: nincsenek világhírű színészeink, filmjeink, sőt még költőink, íróink is mindössze régről. Nem tudom, miért fáj Puzsér Róbertnek, hogy most az olimpikonokról van szó, és nem róla. Puzsér országában ezek szerint nem lenne sport. Nekimegy az olimpikonoknak, a világnak, én azonban azt gondolom, hogy sportra igenis szükség van. Hol mérhető az ő munkássága mondjuk egy Darnyi Tomiéhoz, akit az egész világon ismernek, bárhova megy, mindenütt tudják, hogy ki ő.
A fenti sorok jól mutatják az olimpiai sportolók belterjes arroganciáját és kivagyi arcoskodását, továbbá azt a csalhatatlan meggyőződésüket, hogy bármit megengedhetnek maguknak, hiszen minden körülmények közt mögöttük áll a politikai hatalom.
Bárdosi okulására e helyütt ismertetnék egy rövidke listát a jelen meg az elmúlt pár évtized legnagyobb magyar alkotóiról és teljesítményeiről a teljesség igénye nélkül: Graphisoft, Prezi, Rubik-kocka, Macskafogó, Saul fia, Mácsai Pál, Cserhalmi György, Törőcsik Mari, Pintér Béla, Szabó István, Fábri Zoltán, Jankovics Marcell, Kertész Imre, Hamvas Béla, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Cseh Tamás, Bereményi Géza, Szörényi Levente, Bródy János, Földes László Hobo és Feldmár András.
Az olimpiai érmeket azért veszi körül itthon ekkora hisztéria, mert a legtöbb itt élőnek ez az egyedüli hozzáférése a nemzettudathoz. Nem ismerik sem a magyar történelmet, sem a magyar kultúrát, hát mivel azonosuljanak? Bárdosi már mondja is a választ. A proli csürhe az olimpia két hete alatt megszívja magát négy évre való nemzeti érzéssel, hiszen nem lát többet a magyarságból, mint egy nagyon fényesen csillogó érmet meg az ahhoz tartozó világraszóló hőst, a kultúra nélküliségére önérzetes és büszke Bárdosi Sándort.”
Puzsér Róbert teljes Facebook-bejegyzése itt olvasható:
