Sport

Világelitből a hazai kispadra

Plézer János játékosi pályafutását Kairóban fejezte be, onnan tért haza Debrecenbe, majd egy rövid szombathelyi kitérő után a francia női vízilabda-válogatott kispadján ült a budapesti Európa-bajnokság idején.

Plézer úgy érzi, rengeteg tanult külföldön, és készen áll arra, hogy az elmúlt szezon 5. helyéhez képest előrébb lépjen a Vasas serdülő csapatával. Ha „fiait” elkapja a buli-lláz, magát hozza negatív példának.

„Az életnél nincs jobb tanár” – vallja Plézer, akinek legjobb barátai ma a magyar válogatott oszlopos tagjai. Hogy belőle miért nem lett ekkora sztár? Ebből sem csinál titkot: abban az időszakban, amikor kellett volna, nem tette magát oda annyira, amennyire szükséges volt. Mégse bánkódik, hiszen az edzői karrierjében rátalált saját útjára.

Játékos pályafutása utolsó két évét töltötte Egyiptomban légiósként. A kialakult háborús helyzet miatt kellett visszajönnie, hiszen bizonytalanok lettek az anyagi körülmények. Nem bánta meg, hiszen már kint is dolgozott utánpótlás edzőként, hazatérve pedig a Debrecen serdülőcsapatának kispadján kapott lehetőséget. Az ottani gárdával két év után megnyerte az Ob II-t, igy egy szinttel feljebb léptek, ám a vezetőedző, Gyöngyösi András elküldése után neki is távoznia kellett.

 Plézer lő kapura
Fotó: MTI 

Szerződött a Szombathellyel, de nem vált be, innen is távozott. Ekkor érkezett a felkérés a görög Fillip Sakellistől – akivel még Kairóban találkozott – hogy nincs-e kedve másodedzőként dolgozni vele a francia női válogatott mellett. Az új kihívásra pedig a válasz természetesen igen volt.

„Rengeteget tanultam. Bár van edzői végzettségem, ezt a szakmát nem lehet könyvből tanulni. Ott szívod magadba abban a közegben. Így, hogy egy lépéssel közelebb kerültem a világelithez, olyan módszereket ismertem meg, amilyeneket máshol nem használnak. Válogatott szinten nyilván, de utánpótlás csapatoknál semmikképp” – mesélte tapasztalatairól. „Ott persze olyan technika is áll hozzá rendelkezésre, ami lehetővé teszi, de minimum megkönnyíti a munkát. Ez hiányzik itt, nem is lehet elvárni, hogy 3000 eurós számítógépes programokat szerezzenek be a klubok, de sok mindent át lehet menteni így is.”

Az új szemléletmód, amit a fiatal edző képvisel, összecseng a Vasas új törekvéseivel is. „Gyengült a felnőtt csapatunk, és szeretne a klub a saját, erős utánpótlásából meríteni. Az pedig nem megy máshogy, csak folyamatos építkezéssel” -osztotta meg velünk Plézer János.

 Fotó: Sport24

Azt sem rejti véka alá, hogy hogyan szeretné elkezdeni az építkezést. „Fiatal, 16 év körüli fiúkkal dolgozom, nekik az kell, hogy játszanak. Erős a csapat, van öt válogatott játékosom, de a mentalitás is nagyon fontos. Nagy a harc a gárdán belül azért, hogy ki kapjon játéklehetőséget. Saját tapasztalataim alapján azt kell, hogy mondjam, az őszinteség a legcélravezetőbb. Jobb, mint burokban tartani őket” – mondta. „Ilyenkor pedig nem csak a játéktudást kell figyelembe venni, hanem a mentalitást, a munkához, a vízilabdához való viszonyt is. A legjobb technikájú játékos sem ér sokat, ha közben bomlasztja a bandát. Hozzá kell azonban tennem azt is, hogy a mentalitáson a legkönnyebb változtatni.”

Úgy gondolja, hogy néhány idegen országban eltöltött szezon is a játékosok előnyére válhat. „Én egyébként a külföldi légióskodást is csak javasolni tudom: ott állandó a nyomás, mert a klub nem azért szerződtet, hogy csak eljátszogass a vízben, teljesíteni is kell, különben hazaküldenek. Ha kikaptok 10-9-re, és te lőttél 5 gólt, itthon megveregetik a válladat. Külföldön ehelyett megkérdezik, miért nem lőttél kettővel többet, hiszen akkor nyertetek volna” – utalt légiós éveire is.

 Fotó: Sport24

„Nem véletlen, hogy a Varga-testvérek játéka is a rijekai évek alatt ért be igazán” – hozta a példát a magyar elitből is. „A szakmai szempontok mellett hasznos a nyelvtudásnak is, ezeken felül pedig még a személyiségfejlődésre is inspirálóan hat. Meg kell tanulni beilleszkedni egy másik kultúrába, ami kemény dió. Én nagyon szerettem Kairót, voltak vicces pillanatok, például a vallásból adódóan. Ha például lepattant a labda a gólvonalra, és a kapusunk kiszedte, a labdát ölelve csak ennyit mondott: „Istennek hála!” – mesélte nevetve.

És hogy a szakmai kérdéseken túl mi jelenthet még nehézséget? Kordában tartani a 16 éves korosztály ébredező egóját és igényeit. „Muszáj egy reális önképet kialakítani bennük. Tudniuk kell, hogy hol vannak most, hova juthatnak, milyen munkát kell mögé tenni. Mind azt mondja, hogy olimpiai bajnok akar lenni, na de odáig is visz egy út. Fontos, hogy lássák a folytonosságot. Bennem is ott volt, hogy olimpiai bajnok szeretnék lenni, de nem jutottam odáig. A többiek többet, keményebben dolgoztak, ők ott vannak, én nem érzékeltem, mennyit kell beletenni. Szoktam is mondani a fiúknak, hogy vagy dolgoznak, és odaérnek, vagy járhatják az én utamat is” – mondta.

 Fotó: waterpolo.hu/Szaka József

Ráadásul ekkor indul a fiatalok buli-korszaka, az első párkapcsolatok, szakítások. „Szeretek baráti viszonyt kialakítani a játékosaimmal, el szokták mondani, ha gond van, én pedig igyekszem megértő lenni. De mindig tudni kell, hogy minek mikor van itt az ideje. A kikapcsolódásnak is: lehet bulizni, de ha edzünk, edzés van” – osztotta meg gondolatait. „Ebben a korban egyébként az is gond szokott lenni, hogy valaki már túl magabiztos, azt vissza kell húzni, különben nem fog dolgozni, mert azt hiszi, már menő. Ezzel szemben más meg pont visszahúzódó, őt meg bátorítani kell. Edzőként erre is oda kell figyelnem.”

Arra is kitért, hogy mi a különbség a játékosi és az edzői mentalitás között: Merész Andrási elveket vall. „Az, hogy a gyerekeim hogyan játszanak, az én felelősségem. Nehéz egyébként játékos múlttal edzőként gondolkozni, 1-2 évbe beletelik, amíg megszokja az ember. Annyi idő szükséges, hogy igazán átvedd az edzői gondolkodásmódot. A tréner tulajdonképpen döntések sorozatát kell, hogy meghozza, el kell tudnia viselni az ezzel járó nyomást, hogy mindennek következménye van” – fejtette ki.

Az edzőnek tulajdonképpen kötelező mentornak lenni a játékosai mellett. De nem csak a játékosoknak fontos a visszacsatolás, hanem az edzőknek is, főleg karrierjük kezdetén. Plézer János szerint ebben a szakmában is sok múlik azon, hogy milyen mentora van valakinek, mit tanul tőle, és mennyire biztatja a munkájában. Ő is első mentorától hallotta először, hogy jól bánik a gyerekekkel, jól csinálja, amit kell. Ezek után kapta a francia felkérést, majd Magyarország egyik legerősebb serdülő keretét a Vasasnál. Szezon végére kiderül, meddig jut velük. Az pedig a hab lenne a tortán, ha ismét viszontláthatnánk valamelyik válogatott kispadján a jövő nyári kazanyi vizes világbajnokságon.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik