Sport sport

Szocsi-blog: eső, busz-káosz, vonat és taxi

A magyar olimpikonok hajnali négykor, Isztambulon keresztül érkeztek Szocsiba. Mivel immár ötödik éve rendszeresen dolgozom a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetségnek különböző versenyeken, illetve egyéb sportújságírói munkáim révén a csapat nagy részét ismerem, egyértelmű volt, hogy kimegyek eléjük a reptérre, orosz szobatársam pedig örömmel csatlakozott hozzám. Csakhogy, amint ez számunkra is kiderült, éjszaka mindez nem annyira egyszerű – egy önkéntes blogja Szocsiból.

Pedig igazán mindent megtettünk, mindennek utánanéztünk, hogy zökkenőmentes legyen a dolog. Persze tervezni lehet, az élet úgyis átírja a dolgokat. Az első nehézséget az okozta, hogy az én akkreditációm érvényes a médiát szállító buszokra, a szobatársamé, Riáé viszont nem. A transzferes önkéntesek viszont elmagyarázták, hogy hogyan juthatunk ki így is, még éjjel is a reptérre az olimpiás buszokkal. Vészhelyzet esetére ott a külvárosi vonat, a szupermodern „Laszticska”, annak a menetrendjét is megnéztem, azt is ingyen használhatjuk. Óránként jár, szuper, nagy bajunk nem lehet.

Esik az eső. Hát ez remek kezdet. Felszálltunk a buszra, eljutottunk az Olimpiai Parkig, ott kérdeztük az éjszakai szolgálatot teljesítő önkéntesektől, hogy honnan indulnak pontosan a buszok. Meg is mutatták, látótávolságon belül, pár perc séta, a vonatállomás előtti pálmaligetes buszpályaudvarról. Odamentünk, kérdeztük az ottaniakat, hogy melyik állásból megy a reptéri járat. Na, itt jött az első bökkenő. Ja, hogy az a bizonyos buszjárat még nem létezik? Képben vannak a transzferes munkatársak, valóban.

Szuper, irány a vonat. A biztonsági detektoros kapunál meredt szemekkel néznek ránk az önkéntesek és biztonsági őrök, hogy ugyan mit akarunk. Hát a reptérre menni. Reptérre? De hát már elment az utolsó vonat… Mert az meg csak az Adler főpályaudvarról megy, a másik irányba. Csodálatos.

Magyar küldöttség – még otthon

Ha már eddig eljöttünk az éjszaka közepén, dehogy adjuk fel. Valaki egy taxi számot esetleg? Az persze szétkapcsol. Harmadik próbálkozásra válaszolnak, Ria oroszul hadar a telefonba, azt mondják, öt perc, és küldik a kocsit. De nem talált meg minket. Hát igen, új az egész komplexum, nem ismerik minden zegét-zugát, na de tudták, hogy olimpia lesz, felderíthették volna az Olimpiai Park környékét. A sofőr visszautasította a rendelést, mindegy, küldenek mást.

Végre megtalált minket a taxis, aki helyi lévén történetekkel szórakoztatott minket az építkezések nehézségeivel kapcsolatban, például, hogy tulajdonképpen egy ingovány volt korábban az olimpiai park helyén, ami okozott némi fejtörést a mérnököknek.

Aztán megérkeztünk a reptérre, ahol már várt a magyarokra egy orosz srác, aki maga sem igazán tudta, mit akar. Úgy tűnt, a NOB vezetőségét fogja kísérgetni, de sem én, sem Ria nem értettük, mit magyaráz, mert a sportolókkal kapcsolatban is volt valami mondandója, amit sem oroszul, sem angolul nem tudott tulajdonképpen megfogalmazni.

Aztán előkerültek sportolóink, a sízők kicsit különválva a korcsolyázóktól, de mindenki egyaránt hulla fáradtan, leszögezve. Heidum Bernadett, friss Európa-bajnoki ezüstérmesünk alig több, mint egy hónappal korábbi térdműtétéről mesélt: kicsit megijesztette, hogy az olimpia előtt hat héttel műtőasztalra kell feküdnie porcleválás miatt, és bár még mindig nem tökéletes, de a szokásosnál körültekintőbb bemelegítés után már rendesen tud korcsolyázni.

Szegény Kónya Zsófi, aki váltó harmadik hely mellett egyéni bronzéremmel tért haza Drezdából, betegen érkezett Szocsiba, szinte megszólalni sem tudott – mostanra már jobban van. A koris fiúk csak lógtak a csomagjaikon, Riával beszélgettek, Liu Shaolin Sándor kicsit a vállát fájlalta.

Szabó Milán, a P&G Köszi Anyu! kampányának magyarországi nagykövete arra panaszkodott, hogy szinte az egész napját folyamatosan interjúkkal töltötte, így már akkor kimerült volt, mikor felszállt a gépre. A biatlonozó Szőcs Emőke pedig szótlanul állt edzőjével a transzferbuszra várva.

Liu Shaolin Sándor felcsapott lesifotósnak

Nagyjából húsz perces várakozás után aztán megjöttek a várva-várt buszok, a mieink elindultak az olimpiai faluba, Ria ment dolgozni, én pedig vissza a szállásra aludni még egy órát, mielőtt a műszakom kezdődött.

Ja, a tanulság majdnem lemaradt: Oroszországban soha, sehova ne indulj el úgy, hogy nincs veled olyan, aki beszél oroszul!

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.