E cikk születésekor, tökéletesen felborítva az előzetes várakozásokat, Gyurta Dani 100 mellen elért bravúros negyedik helye mellett Kis Gergely a magyar férfiúszósport másik londoni pontszerzője – 400 gyorson csapott hatodikként a célba. Kedd este a 4×200-as döntőben lesz érdekelt, de fő száma, az 1500 méteres gyorsúszás még hátra van. A kiváló úszó – klubja minden erőfeszítése ellenére – a nemzetközi élmezőnnyel nem azonos feltételekkel készül. Ennek nem egyszer hangot is ad. Gergő az olimpia előtt a men-style.hu-nak nyilatkozott, amelyet rövidített formában közlünk.
– Milyen élményeid vannak az eddigi két olimpiai megnyitódról?
– Úszó vagyok, úgyhogy nem sok. Mivel velünk kezdődik a program, előző este mi nem vonulhatunk fel a zászlónk alatt, ilyenkor már a pihenésé a főszerep. Pekingben azért a szálló ablakából meglestük a tűzijátékot! Három típusa létezik az olimpikonoknak: aki kijutni szeretne, és akkor is elengedik a megnyitóra, ha másnap rajthoz kell állnia (ez voltam Athénban), aki döntőbe vágyik (ezt éreztem Pekingben), és aki érmet akar szerezni…
– Nyilván ez utóbbi kategóriába sorolod londoni önmagad.
– Mi másért csinálná az ember ennyi éven át, ilyen kevés támogatás mellett, ennyire tisztán.
– Hogy érted, hogy ennyire tisztán?
– A foci címén folytatott legális emberkereskedelem az egyetlen sport ma Magyarországon, ahol annyit kapnak a játékosok, amiből megteremthetők lennének mindazok a feltételek, amelyek a megélhetés mellett a profi szintű edzésmunkához is szükségesek. Egyéb sportágakban akadnak olyanok, akik benyitnak néhány kiskapun, amelyen nyilván nem kéne, ha minden adott lenne. Furcsa véletlen, hogy Peking felé Kővágó Zoli és Fazekas Róbert atléták között ültem a repülőn. Sajnálom, hogy Robi (azóta Kővágót is kizárták az olimpiára utazó csapatból – a szerk.) ezúttal nem lehet ott a magyar olimpiai keretben. Ugyanakkor azt is sajnálom, hogy az úszóink úgy ugranak majd vízbe, hogy az elmúlt négy évben a töredékét kapták azoknak a lehetőségeknek, amivel a világ élmezőnye alanyi jogon rendelkezik.
– Te milyen támogatásban részesültél a felkészülés során?
– Hetente két masszázst és havonta 35 000 forint értékben táplálékkiegészítőt kapok az egyesületemtől Ajkán. Szerencsére a város önkormányzata és Schwartz Béla polgármester elkötelezte magát az úszósport mellett, így az edzés feltételei adottak. Személyesen sokat köszönhetek Nagy Zoltánnak (Kontex Kft.), valamint a Danubius Hotels szállodaláncnak, amely éves reklámszerződést kötött velem. Azt talán hozzá sem kell tennem, hogy sem menedzser, sem szakmai stáb nem áll mögöttem (az olimpiát megelőzően a K&H is támogatta – a szerk.).
– Mikor jön el az a pillanat egy olimpikon programjában, amikor végre felszabadulhat a teher alól, és egy kicsit élvezheti, hogy ott van a világ legnagyobb sporteseményén?
– Hivatalosan a szabadidős tevékenységünknek városnézésből kéne állni, de természetesen mindig akad egy helyi szórakozóhely, amely elvállalja, hogy rendez pár „zártkörű” bulit az olimpikonoknak. Pekingben sikerült bejutnunk az egyik ilyen partira, ahol aztán együtt mulattam Nadallal és egy csomó olyan sportolóval, akivel semmilyen más világversenyen nem futnék össze. Ilyenkor megy a haverkodás a különböző nemzetek és a különböző sportágak között. Ez is egyike azon nagy olimpiai pillanatoknak.
