Megkülönböztetett figyelemmel kísérte a magyar küldöttség az Excel csarnokban helyi idő szerint negyed ötkor kezdődő cselgáncs mérkőzését. Merthogy abban egy magyar versenyző, a csupaszív Ungvári Miklós küzdött grúz ellenfelével szemben.
Ott volt Borkai Zsolt, a MOB elnöke, Czene Attila, sportért felelős szakállamtitkár, Kamuti Jenő, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke, Magyar Zoltán, a MOB alelnöke vagy éppen Faragó Judit, a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség egyik igazgatója.
Kisebb csoportok a lelátón is Mikinek drukkoltak, valaki egyszerűen csak ennyit írt a magyar zászlóra: ÉN.
Bíró Tamás, Ungvári edzője ugyanúgy toporgott a csarnok egyik sarkában, mint a végre döntős magyar srác. Végre, mert négy éve nagyon kiszúrtak vele az olimpián, egy nyilvánvaló csalás után korán véget ért neki a torna. Most a döntőig menetelt, és ott sem akart megállni az egyébként „világjáró” (volt a Kecskemét, a Cegléd, a Tatabánya sportolója, elindult a holland és a német bajnokságban is) dzsúdós. Aztán a fináléban korán hátrányba került, de az ő ezüstje valóban tényleg szépen csillog.
“Nagyon jól esett, hogy ennyien álltak mögöttem, rengeteg lelkesítő sms-t kaptam. Az elmúlt félévben szinte együtt éltünk az edzőmmel, rengeteget dolgoztunk. Köszönöm neki azt a munkát, amit belém fektetett az elmúlt két évtizedben. Megérkeztünk egy olimpiai éremhez, és még fel sem fogtam igazán. Köszönöm a családomnak, testvéreimnek, sajnálom, ha csalódást okoztam nekik” – mondta a rá váró újságíróknak Ungvári Miki közvetlenül a döntő után, és azt is elmondta, tudták, hogy be fog kezdeni az ellenfele, és a végére elfárad majd, így még bosszantóbb a küzdelem elején szerzett pontja.
„Bennem lesz egy életen át, hogy itt voltam a kapuban, és nem tudtam bemenni rajta” – tette hozzá.
„Ha még egyszer orosznak néznek, kimegyek” – viccelődött vagy inkább bosszankodott aztán Miki a sajtótájékoztatón (az éremátadás után), miután a moderátor hölgy kétszer is keletebbre helyezte a mi fiunkat.
„Ha én nem is hittem benne, a családom igen. Egy kicsit másképpen csinálnám az elmúlt három hónapot, de persze lehet, hogy éppen ez kellett az ezüstéremhez. Tízen vagyunk testvérek, köszönöm nekik, hogy eljöttek édesanyámmal együtt ide Londonba” – érzékenyült el a magyar fiú.
„Egy dzsúdósnak csak a lelke fájhat” – mondta a Sport24 kérdésére Miki, aki fizikailag kissé meggyötörten ült a sajtókonferencián. Végül aztán sikerült minket megnyugtatnia.
Egyébként 10 éves volt Lasha Shavdatuashvili, amikor Ungvári már megnyerte első Európa-bajnoki címét, a grúz fiú kiemelte, nem a helyezésért jött el Londonba, neki elég volt a részvétel is. Ehhez képest bejött neki az élet.
„Éppen a 92-es olimpiai győzelem alkalmával döntöttem el, hogy cselgáncsozni szeretnék, mostanra bölcsültem meg, hogy megkapjam az érmet. Nem én választottam az ezüstöt, ő választott engem. Remélem, Éva sikere után, ami történelmi volt szombaton, eljön majd a magyar is a mi delegációnk számára” – mondta Ungvári.
Váljék belőle még bölcsebb ember.
