Az olimpia önkéntesei bájosan aranyosak: legyenek idősek vagy fiatalabbak, ha megkérdezem tőlük, merre kell mennem, azt mondják, menjek tovább, és a következő önkéntes majd segít.
Persze nem tudok rájuk haragudni, már csak azért sem, mert rendre érdeklődnek, hogy vagyok, honnan jöttem. Sőt, egyikőjük ma tört magyarsággal jónapot kívánt. Mellesleg Berki Krisztián és Hidvégi Vid selejtezője után magyar lánnyal is találkoztunk az önkéntesek között, jól meg is örült nekünk, bizonyos Annamari.
Miután hajnal 5-ig jegyeztem élményeimet az olimpiai megnyitóról, két és fél órát sikerült aludni, hogy aztán egy gyors reggeli és borotválkozás után az olimpiai park felé vegyem az irányt. Ha még nem ébredtem volna fel, az egyik MTI-s kolléga Cseh Laci kiesésének hírével köszöntött.
Mire elhesegettem a szemem elé folyamatosan leeső kérdőjeleket, újabbak érkeztek: vajon hogy lehet akkora balfék, hogy a laptop, a laptop töltője, a fényképezőgép, az átjátszókábel, a kamera és annak átjátszókábele, valamint a külső “vinyó” és átjátszókábele mellett a szállásomon hagytam az angol konnektort. Így egy részfeladatot nem tudtam megoldani a nap folyamán, és hogy még inkább bosszús legyek, Mohamed Aida első asszóját is lekéstem.
Ő az Excel Stadionban, vagy nevezzük inkább pavilonnak, vívott. Ebben a hatalmas komplexumban rendezik egyébként az asztalitenisz, a cselgáncs, az ökölvívás vagy éppen a súlyemelés versenyeit is. Így fordulhatott elő, hogy az uszoda mellett ez a csarnok volt a leginkább foglalkoztatott a magyar sportolók által: itt nyert egy párharcot, majd aztán esett ki Mohamed Aida, itt győzött az asztaliteniszező Tóth Krisztina és az ökölvívó Harcsa Zoltán, és itt született meg a XXX. nyári olimpia első magyar érme is, a cselgáncsozó Csernoviczki Éva jóvoltából.
Az olimpia létesítményei olyanok, mint a Hungexpo pavilonjai, csak kicsit zömökebbek és nagyobbak. A központi folyoós, amelyen meg lehet közelítni a versenyhelyszíneket, zsúfolásig tele volt szombaton, pedig még csak az első nap zajlott le a játékokon. Hiába, elkezdődött a cirkusz. Van kenyér is.
Berki és Hidvégi egyébként nem az Excelben, hanem a North Greenwich Arénában, ismertebb nevén az O2-ben selejtezett. A mixed zónába a program után negyven perccel engedték le őket a szervezők (végig kellett várniuk a teljes olimpiai tornanap eseményeit), de cseppet sem voltak kedvetlenek. Sőt, készségesen nyilatkoztak, együtt, lelkileg is segítve egymást.
Látva ezt a két srácot, és azt, mennyire tisztelik és segítik egymást, az embernek akaratlanul is olyan sportágak vagy területek jutnak az eszébe, akik meg méltatlanul sokat szerepelnek a közvélemény előtt. Szóval itt a példa: nincsenek ellentétek, nincsenek irigykedések vagy fúrások: barátság van, respekt és támogatás.
