Sport

Győri orvos a Budapest-Bamakón

Csapucha Adrienn
Csapucha Adrienn

2012. 01. 20. 10:42

Bissau-Guineáig száguld az idei Budapest-Bamako. A január 14-én elrajtolt mezőnyben 35 ország 400 indulója vesz részt, de a gazdasági válságnak köszönhetően csak az indulók 40 százaléka magyar.

A nemzetközi sajtó tudósításaiból az utóbbi években úgy lehetett megismerni Bissau-Guineát, mint a világ legnagyobb drogcsempész államát, ahol, és ez európai fejjel talán furcsának tűnhet, de még villanyáram sincs.

A január 14-én elrajtolt mezőnyben 35 ország 400 indulója vesz részt, de a gazdasági válságnak köszönhetően csak az indulók 40 százaléka magyar. Mellettük érkeztek résztvevők Hawairól, Bermudából, az Egyesült Arab Emirátusokból és Katarból is. A járművek zöme túraautó, és mindenkinek magáról kell gondoskodnia, az autószereléstől az élelemig. A szervezők a Külügyminisztériummal rendszeres kapcsolatban vannak, és a Terrorelhárítási Központ is figyelemmel kíséri a futam útvonalát.

A mezőnyben egy győri orvos, a megyei kamara elnöke, dr. Begya László is ott van társával, Sarkadi László fuvarozó vállalkozóval. Begya doktor nem először vág neki a Budapest-Bamako ralinak.

– Ez a második alkalom lesz, 2010-ben egyszer már elindultunk három másik társammal, de akkor a terrorfenyegetés miatt a szervezők nem tudták a futamot végigvinni, csak Marokkóig jutottunk el. Hogy mi volt az ösztönző erő? Afrika egy nagy kihívás. Mindig is a szívem csücske volt, és szerettem volna egy kicsit mélyebben megismerni, felfedezni. Szeretem a kalandot, szeretem az ismeretlen tájakat és az ismeretlen embereket. Nagyon jó élményeket tud adni egy ilyen út, negatívat, pozitívot egyaránt, de igyekszünk inkább a pozitívokat kiszűrni.

– Az első út tapasztalatai alapján mi jelentette a legnagyobb kihívást?

– Nekem először a homokdűnék voltak a legfélelmetesebbek, azért, mert becsapják az embert. Elgondolkodik az ember, hogy nekifogjon-e leküzdeni őket, mert nagyon sok meglepetéssel szolgálhatnak. Emiatt volt műszaki problémánk is, de szerencsére megoldottuk, így nem voltak gondjaink a hazaérkezéssel sem. Afrika arról szól, hogy bármikor adódhat egy, európai ember számára váratlan helyzet. Előidézheti ezt a természet, mondjuk egy megáradt folyó, de akár az emberek is, akik körbeállják az autót egy sárkunyhós faluban. Sokszor okoznak fejtörést a helyi rendőrök, a vámosok, és nem lehet kizárni azt sem, hogy útonállókba futunk.

– Egy ilyen versenynek nyilván nem lehet nekivágni rutintalanul…

– A navigációval nagyon tisztában kell lenni. Már évek óta gyakorlunk Sarkadi László barátommal, hiszen ahogy mondani szokás, a kősivatagban, vagy akár a kocsit teljesen eltakaró, magas növényzetben el lehet tévedni, de nem érdemes. Jártunk hazai versenyeken, terep-ralikon vettünk részt, hogy tanuljuk a közös munkát. A Bamako rajtja után már készségszinten kell tudnunk az irányítást, mert ezen az életünk múlhat. Ami az emberi tényezőket illeti, elsősorban mentálisan kellett felkészülnünk, utána jött a technikai része, majd az anyagbeszerzés.

– Egy Rangerrel próbálják átszelni Afrikát. Biztonságosnak tűnik.

– A Bamako rali arról szól, hogy bármilyen járművel lehet teljesíteni, akár tűzoltóautóval, vagy kerékpárral is, hogyha van a táv megtételéhez elég ereje, kitartása és ideje az embernek. Volt, aki végigment már Polski Fiattal, Velorex-szel, Trabanttal, vagy más két kerék meghajtású eszközzel, nem okvetlenül szükséges a négy kerék. Nyilván vannak olyan helyek, ahova nem lehet, vagy ne célszerű bemenni mondjuk biciklivel. Mi a kihívásoknak elébe menve egy olyan terepjáróval álltunk neki, amely tudja teljesíteni azokat a pontokat, ahol nehézségek lehetnek.

– Melyik lesz a legnehezebb szakasz?

– Marokkó után. A végcél Bissau, Bissau-Guinea fővárosa, ha minden jól megy, január 29-re odaérhetünk. Körülbelül összesen 8300-8500 kilométer megtételéről van szó, és erre van 16 napunk, hogy teljesítsük. Spanyolországban fogunk valamelyik ponton áthajózni Marokkóba, aztán következik Mauritánia, Szenegál, és úgy érkezünk Bissau-Guineába.

– Terrorfenyegetettség, fegyveres lázadók kísérik az útjukat. Meg tudják majd védeni magukat?

– Fegyvert nem viszünk, ez teljességgel lehetetlen. Ha érezhető, hogy szép szóval nem tudjuk meggyőzni az embereket, akkor igyekszünk kikerülni a forró helyzeteket. Mire gondolok? Nem megyünk bele például tömegrendezvényekbe, tüntetésekbe, amelynek esetleg károsultjai lehetünk. Fontos a helyzetfelismerés, és a jó lélekjelenlét. A normális emberektől nem kell tartanunk, Mauritániában a katonaság fogja biztosítani a verseny útvonalát, visszafelé is bizonyos szakaszokon konvojban fogunk majd jönni, így a támadások esélyét is a minimálisra lehet csökkenteni.

– Mikor lenne elégedett?

– Mindenképpen azon vagyunk, hogy végig teljesítsük az utat. Szeretnénk megnézni Afrikából ezt a szeletet, ezt a szakaszt, és úgy tervezzük, hogy február 12-16. között visszaérkezünk Magyarországra. Nyilván nem ugyanazon az úton jövünk vissza, és már többet fogunk aszfalton autózni, de azért még néhány érdekes helyre szeretnénk benézni.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Farkas Norbert / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.