– Finn férje van, Svájcban él, mégis itthon.
– A Városligeti Műjégpályán mától vasárnapig zajló gyorskorcsolya Európa-bajnokságra érkeztem haza, a Telesport közvetítéseit szakkommentátorként segítem.
– Úgy hírlik nem csak a tévés szerep miatt jött haza. A felújított Műjég újra felületet biztosít a magyar gyorskorcsolyázók számára, a szövetség is szeretné fejleszteni a sportágat. Netán szerepet kap a sportágfejlesztésben?
– Á, rólam nincs szó, csak a férjemről, Timo Jarvinenről. Ő is remek versenyző volt. Két olimpián vett részt, 12 évig volt a finn válogatott edzője, jelenleg is segíti a legjobb magyar férfi versenyző Szőllősi Szabolcs munkáját.
– Hunyady Emese 1984 és 2002 között hat olimpián vett részt. Olimpiai, világ és Európa-bajnok, a sportág koronázott királynője. Mivel foglalkozik mostanság?
– Egy fogorvosi praxisban dolgozom.
– Ilyen múlttal miért nem a gyorskorcsolyában?
– Mert nincs nagy gyorskorcsolya sport. Sem Ausztriában, sem Svájcban, sem Magyarországon.
– A Városligeti Műjégpályán legalább a feltételek adottak voltak. Indult a karrierje is… Akkor mégis miért lett osztrák?
– Olyan megszállott sportoló voltam, aki mindent megtett a győzelemért. Ez alighanem Magyarországon is sikerült volna, hiszen a Ligetben akkoriban szinte jobb feltételek voltak, mint bárhol. Ide járta az NDK-sok, szovjetek, románok is edzőtáborozni, versenyezni. Annyi történt, hogy érettségi után az edzőm, későbbi férjem Ausztriában kapott állást, én meg mentem utána. Mégis gyakran jártam haza onnan edzeni. 1992-ig Ausztriában dolgoztam. Munka mellett edzettem, az olimpiai bronz után lett szponzorom és lettem kvázi profi, koncentrálhattam csak a sportra. 1994-ben Lillehammerben meg is lett az eredménye. Én a nehezebb utat választottam, mert itthon a sportolók sportállásban, profiként készültek.
– Had’ kötözködjek. Itt az új pálya, a szövetség elkötelezettnek látszik a sportág fejlesztése irányában. Értem én, hogy edzőként a férje nagyobb múltra tekint vissza, de magyarnak a magyarral talán könnyebb lenne szót értenie…
– Én csak azt szeretném, ha a férjem segítségével felvirágozhatna a magyar gyorskorcsolya. Bár sajnos mindezt irreálisnak látom. Egy éve folyik a tárgyalás és a szavak mögött nem látok egyelőre sok tartalmat.
