Sport

Nem gondol a búcsúra

Horog László

2011. 12. 13. 10:27

A Sapa Fehérvár AV19 kulcsemberét, Ladányi Balázst negyedszer választották a legjobb hazai jégkorongozónak

 

Január 6-án tölti 36. életévét, de játékán ez nem látszik, Ladányi Balázs olyan, mint újkorában. Illetve azonnal javít, szerinte még jobb. A felnőttek között 16 évesen mutatkozott be a Dunaferr együttesében, az 1992-93-as idényben, később megfordult az Újpest, a francia HC Briancon gárdájában, 2009 nyarán került Székesfehérvárra. Nem kizárt, hogy itt is fejezi be karrierjét, persze, reményei szerint nem mostanában.

 

– Amíg a testem bírja, nem szeretném abbahagyni. Sille Tamás a mérce, ő negyvenkettő múlt, mégis bírja az iramot, a csapatban a legjobb mutatókkal ő rendelkezik a kapott és a szerzett gólokat illetően. Komoly műtéti beavatkozásra szerencsére még nem került sor, kisebbek voltak, 2008-ban a könyököm, 2009-ben tért, valamint a közelmúltban volt ismét egy térdműtét, kitisztították a bal térdemet, porckopás miatt vált szükségessé a beavatkozás. Még érzem, de nem zavar a játékban. Minden rendben.

– A minap hozták nyilvánosságra, hogy ismét ön lett az év jégkorongozója. Meglepődött?

– Természetesen, a szövetség szavazott, nagy öröm, hogy rám voksoltak. Nem először, immár negyedik alkalommal lettem a legjobb. Az első sikeremre pontosan nem is emlékszem, több mint tíz éve volt. Mondhatom, jó szériában vagyok, tavaly is engem találtak a legjobbnak. Talán ezért is emeli az értékét, hogy két, egymást követő évben sikerült meggyőznöm az illetékeseket, hogy nem vagyok még öreg, ezért is nem gondolok a búcsúra. Nem csak az év jégkorongozója lettem többször, az év csatárának járó kitüntetést is többször kiérdemeltem, de hogy pontosan hányszor, azt nem tudom.

– Ha önt kérdezik, kire szavazott volna?

– Nem gondoltam ezen. Szerencsére még nem olyan pozíciót töltök be, hogy ilyeneken meditáljak, mindig a következő mérkőzésre összpontosítok. Márpedig az események pörögnek, heti két-három összecsapásunk van az osztrák ligában.

– Minek köszönhető, hogy veteránként is bírja az iramot, egy nem kisasszonyos sportágban?

Nem én vagyok az egyetlen, aki 35 évesen is ezen a szinten korongozom, neveket nem is akarok mondani, nem csak a külföldi, a hazai mezőnyben is akadnak bőven. Akik bőven 30 felett is remekelnek. Amikor 30 évesen Franciaországba szerződtem, óriási változást hozott a játékomban, a felfogásomban, a hokihoz való viszonyulásomban. Ott váltam profivá. Jobb játékos lettem.

– Klubtársa, Palkovics Krisztián a tavaszi, budapesti vb után lemondta a válogatottságot. Ön még folytatja nemzeti színekben?

– Szerintem kicsit elhamarkodottan jelentette be a döntését áprilisban, azóta indokolttá vált, mivel a neje várhatóan a vb időpontjában hozza világra második gyermeküket, de a játéka alapján ő is évekig lehetne tagja a válogatottnak. Amíg bírom, s ha hívnak, én megyek a világversenyekre. A tavaszi, ljubljanai vb-n, ha kifogunk egy jó szériát, feljuthatunk ismét a legjobbak közé, de a favoritok nem mi vagyunk, a házigazdák, az osztrákok papíron erősebbek nálunk. De a többiek, a japánok, az ukránok és az angolok is rendkívül erősek, lefutott meccs ezúttal nem lesz. A fél évvel ezelőtti, budapesti seregszemlével ellentétben ezúttal nem egy, hanem öt, pokolian kemény ütközet vár ránk.

– A Sapa Fehérvár AV19 remekel az osztrák ligában. Az élvonalban tanyázik. Számított erre?

– A tavalyi szezonhoz képest erősödött a keretünk, az igazolások jól sikerültek, ez látszik az eddigi eredményeinken. Remélem, nem fogy el a lendület, bejutunk a rájátszásba. A keret alkalmas rá. A liga erősebb, mint volt a francia, ott öt csapat volt ezen a szinten, itt több a hasonló képességű együttes, bárki megverhet várni. Ide jobb, drágább légiósokat hoznak, ebből következőleg magasabb a színvonal. Sok időnk nincs a pihenésre, a sok utazás rengeteg időt, energiát elvesz. Mivel az ünnepek alatt is szinte folyamatosan edzünk és meccseket vívunk, ezért az évzáró vacsorára más sportágak számára szokatlan időpontban, december elején kerül sor, a rendezvényen nem csak a játékosok, a szakmai stáb tagjai, a vezetők és a szponzorok képviselői voltak jelen, hanem a feleségek, barátnők is. A nejem vette fel az ötletet, amit a vezetők támogattak. Brianconban minden hazai mérkőzés után családos vacsorára került sor egy étteremben. Innen jött az ötlet. Csapatépítés tekintetében is jó, évente egy-két alkalommal Fehérváron is érdemes megrendezni.

 

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Fotó: Marjai János / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.