James D. Morgan / Getty Images
Poszt ITT

Gyarmati Andrea: Hatalmas a különbség a magány és az egyedüllét között

Ha elkezdünk táncolni, megjön a zene is.

Ahogy írtam is a minap, csípőprotézist kértem és kaptam karácsonyra.

December közepén megműtöttek, és ültem a kórházban, ahelyett, hogy készülődtem volna az ünnepre, viszont végre boldog voltam, mert nem fájt semmim.

Jólesett végiggondolni, mi minden történt velem az utóbbi időben, és jólesett felidézni, amit kislánykorom óta tudok: nem az a fontos, honnan jössz, hanem az a lényeg, merre tartasz.

Az ünnepre hazakerültem, álltam az erkélyen, néztem a szemben lévő ház ünnepi fényeit, és eszembe jutott Andersentől A kis gyufaárus lány, aki oda vágyakozik, ahová nem mehet, arra, ami nem adatott meg neki.

A vírus miatt a szokásosnál is többen érezhetjük egyedül magunkat ebben a feje tetejére állt világban; én ráadásul bónuszokat is begyűjtöttem a műtét miatt, vagyis dupla karanténba szorultam.

Nem jó egyedül, különösen ünnepen, bár az egyedüllét és a magány két különböző dimenzió.

A kezembe került Hemingway-től az Akiért a harang szól, és olvasom ezt a magányosok, egyedül lévők számára különösen aktuális bekezdést:

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.

Mind tartozni akarunk valahová, hiszen az ember társas lény, egységben szeret élni, családdal, közösséggel, olyanokkal, akik segítik az álmai elérésében.

De mi van, ha a nélkülözhetetlen támogatás akadályba ütközik?

Mit tehetsz annak érdekében, hogy ebben a karanténos időben ne éld át a szeparációs félelmet, amitől a babák szenvednek úgy nyolc és tizennyolc hónapos koruk között?

Az élet sajnos egyéni sportág, sem az örömeidet, sem a gondjaidat, de még a vágyaidat és a fájdalmaidat sem veheti át teljes egészében senki. És bár sosem vagyunk teljesen egyedül, nem árt segíteni magunkon.

  • Én karácsonykor régi fényképekkel aggattam tele egy kis fenyőfát, mindazokat a szobába varázsolva, akik már nem lehetnek velem.
  • Összeírtam, ki és mi és miért is volt fontos az életemben.
  • Elmerengtem, milyen hálás vagyok azoknak, akik szerettek s akiket szerethettem.
  • Boldogan játszottam az unokámmal, Rozikával, és beszélgettem a szüleivel.
  • Gyógytornáztam lelkesen, majd tornáztam még lelkesebben.
  • Olvastam sokat, és írtam sokat, mert mindkettő felszabadít.
  • Rengeteget telefonáltam, és keveset lógtam a neten.
  • Sütöttem-főztem lelkesen, közben hallgattam a CNN-t, nyelvgyakorlási céllal.
  • Tanultam, szakmát és egyebet is, olyanokat, amiket, remélem, hasznosítani tudok majd az orvoslásban.
  • Végigzongoráztam, mi mindent szeretnék még magamnak: cselekedetben, kapcsolatban.

És közben az járt a fejemben, hogy ha elkezdünk táncolni, megjön a zene is.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.