Poszt ITT

Van egy város Európában, ahol olyat esznek, mint a fakocka

Madame Besamel
Madame Besamel

2018. 10. 31. 13:14

Tehető rá pirított szalonna és annak zsírja.
Korábban a témában:

Luxemburgba ne utazzon, akinek tériszonya van! Az ország – és a főváros: Luxembourg – ugyanis tele szédítő magaslatokkal és félelmetes mélységekkel. Az meg pláne kerülje el a miniállamot, akinek a tériszonytól hányingere lesz. Mert háborgó gyomorral nehéz jót lakmározni. Pedig Luxemburg igazán megér egy jó kis gasztrotúrát – mondja Madame Besamel, a vega.

Ezt edd 3000 forintért

Rézi bácsi és Madame Besamel eteti önöket minálunk.

“A” héten Rézi jön, a húsfaló, aki a főzeléket sem veti meg, “B” héten Besamel, a vega, aki nem löki ki tányérjából a szalámit.

Gasztroblogunk alappillére: tíz euró, azaz háromezer forint van jóllakni.

Valljuk be, Luxemburg nem ismert és ünnepelt turisztikai célpont. Pedig kozmopolita légköre, emberléptékű méretei, gyönyörű tájai és hol franciás, hol németes hangulata abszolút szerethetővé teszik az országot. Ráadásul a romantikázni vágyók itt vadregényes várkastélyokat, dimbes-dombos vidékeket, csodás kis városkákat és szédítő szakadékokat is meglátogathatnak. A főváros közepén végighúzódó szurdok mentén jelzésértékű kerítések óvják a gyenge idegzetűeket a tátongó mélység vonzásától. Egy átlagutazó gyomra háborog a látványtól és a hívogató szakadék láttán elgyengült lábai reszketni kezdenek. Mindeközben a jól szituált luxembourgi polgár biztosan lépked több száz méter magasban. A kanyonfíling nem ér véget a szabad levegőn: a város különböző szintjeit összekötő üvegliftekben is átérezhetjük a szédülést.

Madame Besamel egy rapid szakadéktúra után a piactérre tart, a Place Guillaume II-re. Ha az utazó zsebében ugrál a pénz, akkor mindenképpen a tér szomszédságában álló Brasserie Guillaume-ot javasoljuk ebédhez vagy vacsorához. A kirakatban halak, rákok, kagylók és a tenger összes gyümölcsei jégágyon. A bárpultnál óriási jeges vödrökben pezsgők. A belső klasszikus francia bisztrótér, nem fennhéjázó, de elegáns. A személyzet gyors, közvetlen, segítőkész és profi. Az étlapon osztriga, vörös márna, szürkegarnéla-krokett, homárkrémleves, saláták, csőben sült zöldségek – vegán változatban is.

De ez a brasserie sajnos szétfeszíti rovatunk költségvetési kereteit, tíz euróból itt nemigen lakunk jól.Az ebédmenü 12-14 euró között mozog. Ottjártunkkor 12,90 euróért kaptunk volna grillezett tőkehalat, párolt zöldségekkel, gombamártással és sült krumplival. Igaz, ez az összeg is átlépi a mi tízeurós limitünket, de szerintünk érdemes lemondani érte a vacsoráról. Valószínűleg finom is ez a menü, mert fél kettőre elfogyott. A húsos változatból pedig nem kért Madame Besamel, a vega. (Műsoron kívül azért elfogyaszt egy rákkrokettet, mert a rákkrokettnek sohasem tud ellenállni, ez Madame Besamel egyik gyengéje.)

Főhősnőnk az előétel után tíz euróért igazi helyi specialitást keres, valami tradicionális, ősi luxemburgi fogást. Nem könnyű feladat, hiszen a város hemzseg a portugál és olasz éttermektől, a népesség kábé ötöde e két nemzet idetelepültjeiből és azok leszármazottaiból áll.

A Természettudományi Múzeumban (Musée national d’histoire naturelle) azonban ránk mosolyog a szerencse: van kantin! Picit bizarr, hogy Madame Besamel, a vega egy kitömött szamár mellett fordul be a söntésbe. A napi menü: kniddel. Nemzeti étel, rusztikus paraszteledel, egyszerű, mint egy fakocka. Tulajdonképpen a sztrapacskába oltott gnocchi luxemburgi verziója. Egy halom XXL-es méretű krumpligaluska, kevés tejszínes tejfellel ízesítve, pirított hagymával, tükörtojással és almapürével tálalva. A húsos verzión pirított szalonna és annak a zsírja. A kis étteremben tapétaerdő vesz minket körül, az ablakból a Luxembourgot átszelő folyóra, az Alzette-re látunk. Az alsóvárosban vagyunk, a Grundon. Ételünk egyszerű, de nagyszerű: a pirított hagymás krumpligombócok külseje ropog, belseje puha. A sós tükörtojások és az édes-savanyú, darabos almamártás teszik különlegessé. A kevés tejszínes-tejfel pedig lágyítja az ízeket. Az ár igazán baráti: nyolc euró.

A luxembourgi lakmározás után Madame Besamel elindul, hogy ledolgozza a kiadós ebédet. Közben arra gondol, hogy míg az ő gyomrában kniddel-hegyek lapulnak, az itteni bankok széfjeiben Európa egyik legnagyobb aranytartaléka pihen. Talán nem véletlenül ez a luxemburgiak jelmondata: Azok akarunk maradni, akik vagyunk! Vagyis: „Mir woelle bleiwe wat mir sin!”

A magabiztosság vonzóvá tesz. A konyhában is.

 

Teszt ideje: 2018. október 25.

Helyszín: Musée national d’histoire naturelle, 25 Rue Münster, 2160 Luxembourg, Luxemburg

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Bielik István / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.