Hosszú Katinka útja az erkölcsi megsemmisülésig

Kevés magyar ember mondhatja el magáról, hogy annyi erkölcsi tőkét halmozott fel, majd égetett el, mint Hosszú Katinka.

Azt elöljáróban fontos leszögezni: Hosszú mindentől függetlenül a magyar sporttörténelem legnagyobbjainak egyike marad. Hogy aztán ezen túl rögzíthessük: medencén kívüli akciói a könyörtelen számításon nyugodtak, a céljuk az volt, hogy az állami vagyont és segítséget optimálisan használják fel a saját vagyon növelésére.

Korszerű, az igazság utáni sportra jellemző, habonyárpádi eszközökkel dolgoztak, így húzódhatott forintalapú üzleti stratégia megvalósítása egy történet mögött, mely arról mesélt, hogy a magyar lány felkerekedett, elment Amerikába, szerelmes lett és olimpiai bajnok, megmutatja honfitársainak, hogy igenis létezik a magyar álom.

Ennek a sztorinak a hazugságát leplezték le szerdán egy Duna Arénáról tartott sajtóebéden, melyen kiderült:

Hosszú Katinka és Shane Tusup klubja, az Iron Aquatics nem bérli, hanem inkább csak használja a csúcsmodern létesítményt. 

Mi a baj ezzel az egésszel?

Elsősorban a módszertan. Hiszen az történt, hogy épült lehetetlen áron, közpénzből egy uszoda, hogy aztán azt odaadják egy cégnek, amely bizniszt működtet benne. Nyilván nem arról van szó, hogy Hosszú edzéseinek költségét ne finanszírozhatná a magyar állam, csakhogy itt az üzleti alapon működő úszóiskolájának kínálták a medencét.

Ám, meglehet, még ezt is elmagyarázhatták volna. Azt mondják, hogy Hosszú emblematikus alakja a sportágnak, miatta gyerekek ezrei kezdenek úszni, ezért az állam segít iskolája-klubja felfuttatásában. Én akkor sem értettem volna egyet egy pályázat nélküli ajándékozással, de sokakat alighanem meggyőztek volna arról, hogy a sportoló megérdemli ezt az olimpiai járadék, a jutalom, az ösztöndíj, a Tusupnak járó kiemelt, egymilliós edzői fizetés mellett is. (Utóbbit is csak közérdekű adatigénylés nyomán tudtuk meg, amúgy elhallgatták.)

Csakhogy az érintettek nem az átláthatóságot, hanem a hallgatást, az undorító trükköket választották. Azaz nem elég, hogy sunyiban leboltolták az üzletet, még mindent meg is tettek azért, hogy a magyar emberek semmiképpen se értesülhessenek a nyilvánvalóan közérdekű információkról.

A 24.hu több mint egy éve próbálja ezeket megtudni, egészen a bíróságig kellett mennünk az igazunkért, miközben Hosszúék meg mesélték a sztorijukat a teljesítményalapú világról, az új mentalitásról, a régi világ leváltásáról, hogy aztán a közügyeket érintő némaság mellett a közre nem tartozó magánügyeikről részletgazdagon tájékoztassák a nyilvánosságot.

Arról nem szólva, hogy a Duna Aréna fenntartása evidenciaként veszteséges, mivel nincsenek értelmezhető bevételek: azzal, hogy Hosszúék érdemben nem fizetnek használatáért, a magyar emberek még többet fizetnek, mivel közpénzből kell állni a mínuszt. És nem tesznek azért, hogy a veszteség kisebb legyen.

Hogyan jutottunk el tizennégy hónap alatt majdnem az igazságig?

A történet, ugye, még tavaly márciusban kezdődött, amikor kiderült, hogy a frissen átadott, irgalmatlan mennyiségű közpénzből épült uszodában nem kap helyet Darnyi Tamás négyszeres olimpiai bajnok úszóiskolája, ellenben elfér benne az Iron Aquatics, Hosszúék vállalkozása. Minthogy pályázatról nem esett szó, a 24.hu közérdekű adatigényléssel fordult a vizes vb-t is szervező Bp2017 Kft.-hez, hogy kiderüljön, mennyiért bérlik Hosszúék az arénát. Ezután egy egészen elképesztő történet bontakozott ki.

Nem válaszolt a cég, számos kérdésünkre nem felelt Hosszúék klubja, hallgattak a minisztériumok. Egy idő után végül a Nemzeti Sportközpontok egyik válasza tette egyértelművé, hogy a Bp2017 Kft. volt a Duna Aréna üzemeltetője, azaz ez a cég köthetett szerződést Hosszúékkal. Addigra már a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatalhoz (NAIH) fordultunk, mely hosszas eljárása végén kimondta: a Hosszúékkal kötött szerződések egyértelműen közérdekű adatok, így ki kell adni azokat. A NAIH jelentést is közzétett, ami ellen már fellebbezni sem lehetett, ám a Bp2017 Kft. ennek ellenére sem reagált.

A 24.hu ezek után bírósághoz fordult, amely előtt a Bp2017 Kft. felfoghatatlan érvekkel állt elő, hogy tovább titkolhassa a megállapodás részleteit, ahogyan a korábban az erkölcsi rendszerváltás ígéretével a magyar úszósportba színpadiasan megérkező Hosszú és csapata sem volt hajlandó nyilatkozni arról, mennyit fizetnek az uszodahasználatért. A Bp2017 Kft. Matolcsy György legnagyszerűbb produkcióit idézve azzal állt elő,  hogy ebben az ügyben a pénz elvesztette közpénzjellegét, ezért nem kell az állami cégnek adatot szolgáltatnia.

A bíróságon viszont lapunk nyert, így azóta várjuk, hogy megkapjuk a dokumentumokat, hogy aztán egy sajtóebéden váratlanul bemondják a Bp2017 Kft. vezetői, hogy Hosszúéknak nincs bérleti szerződésük a Duna Arénával, hanem használják azt; azaz ebből következően ingyen vagy majdnem ingyen dolgoznak a létesítményben.

Tehát nyilván azért hallgatott mindenki, mert szégyellte az igazságot.

Az a magyar modell ugyanis, hogy a magyar emberek vagyonát nem félnek használni, a közösséget nem félnek meglopni, éppen csak az igazsággal gyávák szembenézni. 

És akkor most mi következik?

Semmi. Minden érintett pontosan tudja, hogy legfeljebb pár napnyi figyelmet kell túlélnie, néhány újságcikket kell kikerülnie, aztán túl is van az egészen. Mert itt senki, semmiből nem csinál politikát. Itt félnek elmondani magyarok millióinak, hogy ezek a történetek ölik meg az álmaikat.

Milliónyian nem tudnak kimenni strandra a nyáron, mert több ezer forint a jegy, de a magyar állam az ő pénzükből is felépít egy számukra hozzáférhetetlen, extra modern arénát, melyet aztán odaad egy multimilliomosnak, hogy ő több pénzt csinálhasson a cégének.

Itt egyetlen emberen sincs társadalmi, politikai nyomás azok közül, akik arra használják a közösség vagyonát és a magyarok bizalmát, hogy maguknak vigyék el a pénzt, esetleg példátlan gerinctelenséggel menjenek szembe a közösség érdekeivel. Itt nyugodtan csinálhat akármit Hosszú Katinka, MTVA-vezér, legfőbb ügyész és egyszeri NER-lovag egyaránt.

Mert itt Orbán Viktor az olimpiai népszavazást elérőkre mondhatja, hogy álomgyilkosok, miközben valójában az Orbán Viktorok, a Mészáros Lőrincek és a Hosszú Katinkák az álomgyilkosok. Mindazok, akik elveszik a reményét annak, hogy a közösség vagyona a közösséget szolgálja. Ehelyett elterveznek például egy sport utáni olimpiát, ahol az olimpia csak jelmez lett volna egy gigantikus vagyonszerzésre, melynek során a haveri építőcégek óriásbulijai eredményeznek mesés milliárdokat. És ahogy az olimpia története jelmez lett volna arra a páratlan közpénz-magánosításra, úgy volt Hosszú Katinka magyar álomról szóló meséje jelmez egy állami pénzen, infrastruktúrán épített vagyonszerzésre.

Nemzeti jelmezbál ez, melyben olykor kiderül valami, ezúttal például az, hogy Hosszúéknak semmi nem volt drága azért, hogy pénzt csináljanak. Csak épp az erkölcsi tőkéjét égette el Hosszú a magyar társadalom azon kis szeletében, melyet ez érdekel. A zöm meg még csak nem is értesül a történetről, elvégre a kormánypropaganda nyilván nem számol be a rendszer egyik nyertesének viselt ügyeiről.

Ugyanis ebbe a maskarabálba az igazságot nem engedik be.

Pető Péter további cikkei

Nem követemSzerzőim

• Pető Péter: Hogyan oldja meg Orbán Viktor problémáit Donald Trump?
• Első kézből: Ezt láttuk, hallottuk, tapasztaltuk és éreztük Kijevben
• „Nem akarom, hogy a gyerekeim Putyin országában nőjenek fel. És nem akarom, hogy bunkerba kelljen hordanom őket”

Kiemelt képünkön a győztes Hosszú Katinka a női 400 méteres vegyesúszás döntője után a 17. vizes világbajnokságon a Duna Arénában 2017. július 30-án.
Fotó: Kovács Tamás / MTI