A másfél napos tüntetéssorozat előtt írtunk már arról, hogy valószínűleg ezekben a napokban fog kiderülni az, hogy pontosan mennyit ér és milyen viszonyban lesz majd egymással a parlamenti és a parlamenten kívüli politizálás a negyedik Orbán-kormány alatt. A tüntetések után, ha nem is sokkal, de valamivel azért többet érzünk ebből.
A tüntetéssorozat persze egy furcsa kifejezés, mert igazából egyetlen tüntetésről van szó. Hétfő délután a tervezett kordonállítás ellen körülbelül 50 ember gyűlt össze a Parlament épülete előtt, ami inkább volt átlagos hétfő este, mint tüntetés. Ez az enyhén mosolyogtató sorozat másnap reggel folytatódott az Alkotmány utca elején, miután a rendőrség lezárta az országgyűlés alakulóülése alatt a Kossuth teret.
A lezárás természetesen nem kordonokkal történt, mert a Fidesz tudja a legpontosabban azt, hogy milyen szimbolikája van a fémrácsoknak a Parlament előtt, és annak, ha lebontják azokat. Rendőrsorfal állt fel, és nem engedte be egyik oldalról sem az embereket a térre. A Jobbik ugyan megpróbált Orbán Viktor lenni és lebontani a kerítést, de mindezt a Párbeszéd egyik eseményének szervezettségével és átgondoltságával tették meg.
Mirkóczki Ádám szóvivő elmondta, hogy lebontották a kordont a távolból, hiszen azért nincs kordon, mert ha lenne, lebontanák, de pontosan nem lehet tudni, hogy miért lett volna igaza, hiszen a Jobbik Bazilikától Parlamenthez vonuló csoportja parlamenti képviselőkből állt. Nekik nem kell lebontani a kordont, őket ugyanis átengedik rajta, ahogy azt most is megtették a rendőrök. Akik nem mehettek be, azok a tüntetők, akik teljesen máshol álltak, mint amerről a jobbikosok jöttek, és az ő távozásuk után se mehettek be. Ez tehát egy elég értelmetlen vonulás volt.
Nem sokkal ezután viszont azt a néhány száz tüntetőt, akik az Alkotmány utca elején sípoltak, egyszerűen beengedték a rendőrök a térre. Herczeg Zoltán divattervező épp a beszéde közepén tartott, amikor a teljes hallgatósága otthagyta és a Parlament lépcsőjéhez vonult.
Szabadon, korlátok között
Ez az egész lezárás-feloldás egyébként megmutatta, hogyan tervez Pintér Sándor rendőrsége a jövőben az utcai politizálással bánni. A rendőrök természetesen teljesen profin kezelték az ügyet, de 2006 botrányai és főleg a Fidesz-kormányok kezdete óta ez mindig így van. A magyar rendőrségnek nemcsak gyakorlata, de fegyelme is lett a tömegtüntetések kezelésében.
Az utcai politikát a lehető legkevesebb botránnyal, a leginkább szabadon engedve, de folyamatosan kontrollálva fogják kezelni. Addig, amíg egy tüntetés nem megy el odáig, hogy kövekkel dobálják a rendőröket, ez így is marad. Egyébként érdekes kérdés, hogy mi lenne, ha elmenne odáig. Ezeknek a tömegtüntetéseknek két ok miatt nincs ugyanis tétje:
- az egyik, amiről már sokszor írtunk, de később is fogunk, hogy nincs olyan vezető vagy szervezet, amelyik képes lenne irányítani vagy csatornázni a politikai akaratukat,
- a másik pedig, hogy nem agresszívak. Ezeken a tüntetéseken elképzelhetetlen, hogy a rendőrsorfallal üvöltözésen kívül bármi más történjen.
Itt nem fognak rendőrre támadni, nem fognak ablakokat bedobálni és nem fogják felgyújtani a középületeket. Onnantól ugyanis a nemcsak az utcai ellenzékre, de a hatalomra nézve is veszélyesek ezek a tüntetések.
Azt érdemes megjegyezni, hogy sem a hétfő esti, sem a kedd reggeli tüntetéseket nem a Gulyás Balázs-Gyetvai Viktor-féle brigád rendezte, akik az eddigi és a kedd esti nagy tüntetést is. A kisebb programokon inkább azok az arcok vettek részt, akik a keményvonalasabb, l’art pour l’art tüntetők közé tartoznak, mint Komáromy Gergő vagy Antal Nikoletta, akik nélkül nem nagyon létezik tüntetés Budapesten. Az ő politikai súlyuk természetesen elhanyagolható, sőt, valószínűleg sokakat inkább otthon tart a jelenlétük bármilyen tüntetésen.
De a Mi vagyunk a többség mozgalomnak továbbra is van tömegbázisa, mert tízezer ember egy sima kedd délután is hajlandó volt kijönni velük tüntetni. És lehet, hogy a számot még alul is mérem, de ez sok embernek számít, mert a legtöbb tüntetésre olyan részvételi adatokat szoktak mondani, amelyek irreálisan magasak.
Ráadásul nemcsak az korlátozta a tömeget, hogy kedd délután volt, hanem az is, hogy ez már sorozatban a harmadik kormányellenes tüntetés volt, és három hét alatt három Békemenetre se tudnának ugyanannyi embert összeszedni.
Két világ
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a parlamenti politizálás súlya elkezdett elértéktelenedni a Fidesz elleni harcban, valamennyire a parlamenti pártokkal együtt. Eredményt itt nehéz lenne elérni. Az utcán, tömegben viszont még lehetséges, de itt a parlamenti ellenzék legfeljebb megtűrt szereplő lehet, vezető soha.
Gulyás Balázs célzott is erre, amikor ismét arról beszélt, hogy ideje a pártoknak megszervezni a közös ellenzéket, és megemlítette, hogy volt is már olyan szónok itt, aki alkalmas is lehetne a vezetésére. Nem meglepetés, hogy Márki-Zay Péterre gondolt, akiről legutóbb mi is azt írtuk, hogy a jóistentől ezt a feladatot kapta, ha akarja, ha nem. Csak az a kérdés, hogy képes-e erre.
Mert természetesen ez sem azonnal fog megtörténni. De az európai parlamenti választásokra az ellenzék egy részének már készen kell állnia, bár itt pont nem az egyéni képviselőkön lesz a hangsúly, ami olyan jelentősen eltorzítja a magyar választásokat. Az önkormányzati választásokon viszont egyértelműen igen, és ha az ellenzék nem szedi össze magát, szinte minden önkormányzat irányítását elveszíthetik.
Gulyás fenyegetett is, amikor azt mondta, ha az ellenzék nem tanul meg együttműködni, akkor segíteni fognak nekik.
Jelenleg egymás mellett politizál két párhuzamos világ Magyarországon. Az egyik a Parlament épületén belül, létező pártokkal, a másik pedig az utcán, vezér és irányítás nélkül. És a kettőnek előbb vagy utóbb találkoznia kell, amiből valaki vesztesen fog kikerülni. Gulyás Balázsnak és Gyetvai Viktornak ma körülbelül akkora – ha nem nagyobb – ellenzéki befolyása van, mint Szél Bernadettnek vagy Gyurcsány Ferencnek. Kérdés, hogyan és milyen céllal fognak ezzel élni.